–––––SZPONZORÁLT TARTALOM–––––

A világűr végtelensége és titokzatossága mindig is csábította a kíváncsi emberi természetet, és a tudományos gondolkodás mellett a művészetekben is megjelent témaként: az irodalom, a film, a zene és a képzőművészet is ontja magából izgalmasabbnál izgalmasabb elképzeléseit a földöntúli világról. A pécsi m21 Galéria most ezeknek az alkotásoknak széles keresztmetszetét mutatja be, kifejezetten magyar művészek munkáira koncentrálva. 

Üdvözöljük az űrállomáson!

Az űr – Alternatív kozmoszok címen futó tárlatba belépve azonnal földöntúli hangulatba kerülünk: a bedokkolást követően elsötétített tereken – zsilipeken – keresztül juthatunk el a tematikus termekbe, például az Űrmúzeumba vagy a Láthatatlan bolygókra. A pécsi Zsolnay Negyedben nyílt kiállításon több mint 1200 négyzetméteren 65 művész mintegy 250 műalkotásán keresztül láthatunk rá az emberiség világűrhöz fűződő viszonyára. A kiállított művek sokszínűsége és a tárlat interaktív jellege garantálja az igazi családi programot, amelyben gyerekek és felnőttek egyaránt jól szórakozhatnak.

Lengyel András, Nagy Karol, Palotai Gábor, Révész László László és Uglár Csaba munkái (Fotó: m21 Galéria)

Victor Vasarely, a kihagyhatatlan

A pécsi születésű, világhírű francia-magyar képzőművész, az op-art stílus egyik legjelentősebb képviselője sokat foglalkozott a kozmosz témájával. 1982-ben több eredeti szerigráfiát (speciális szitanyomatot) küldött a világűrbe a Szaljut űrállomásra, amelyek jelenleg az UNESCO világörökség részét képezik. A kozmosszal foglalkozó művei közül több is szerepel a kiállítás anyagában, főleg litográfiák, emellett láthatjuk David Bowie Space Oddity című albumborítóját is, amelyet szintén Vasarely tervezett.

Fotó: m21 Galéria

Különleges akusztikus élmények

A kiállítás egészében folyamatos hanghatások fokozzák a vizuális élményt, ezáltal több érzékszervünkre együttesen ható, varázslatos világban találjuk magunkat. Már ránézésre is lenyűgöző Szécsényi-Nagy Loránd padlótól plafonig érő, hatalmas fénylő alumíniumfóliákból álló installációja, hát még akkor, ha tudjuk, hogy általa kiszámíthatatlan és izgalmas kapcsolatba kerülhetünk egy Nap szondával, amelynek jeleit hang-és látványeffektusokká alakítja át. Sosem tapasztalt élményt ad továbbá, hogy meghallgathatjuk a Tejút „csillagzenéjét” Vály Sándor képzőművész és Polgár Éva zongoraművész közös videóinstallációjában: a képi anyag a több ezer éves Tejút élményét dolgozza fel, amely összeköti az emberiséget a múlton, jelenen és jövőn keresztül. Ugyanazt az eget nézzük, mint őseink, és a jövőben az unokáink is. Közben felcsendül az orgonán a Tejút csillagképének zenei átirata.

Fotó: m21 Galéria

Űrnosztalgia

A klasszikus képzőművészeti alkotások mellett sok videó frissíti a kiállítást, amelyek a ’60-as, ’70-es évek – ma már sokszor viccesnek ható – űrelképzeléseit mutatják be. Láthatunk részletet az űr témájával elsőként foglalkozó magyar filmből, a ’30-as években készült A Föld halálából, űrutazásról szóló diafilmekből, animációs filmekből, és olyan kultikus filmsorozatokból, mint Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai, a Star Trek és az Alfa holdbázis. A kiállításból természetesen nem maradhatott ki az 1972-ben készült magyar sorozat, a Pirx kalandjai sem, amelyben hétköznapi tárgyak segítségével idézték meg a földöntúli világot. Ízelítőt kapunk olyan művekből is, amelyek a Holdra szállás meg nem történtére vonatkozó összeesküvés-elméletekre reflektálnak, legyen az egy fotóválogatás vagy egy videóklip a Rammsteintól, a német ipari metál leghíresebb képviselőjétől.

Fotó: m21 Galéria

Küldjünk egy fotót a világűrből!

A kiállítás nagy hangsúlyt fektet az interaktív elemekre, így a látogatók aktív résztvevőivé válhatnak az űrélménynek. Felpróbálhatunk egy „negatív súlytalanságot” idéző szkafandert, amelyben 2g-s nyomással érzékelhetjük a Föld erőterének közelségét, vagy küldhetünk magunkról fotót a barátainknak a „világűrből”, akár űrhajósként vagy földönkívüli lényekkel ölelkezve. Egy mobiltelefon applikáció letöltésével életre kelthetjük a kiállítás egy részét: a külső térben található plakátok az applikációval nézve megmozdulnak, változik a látvány, például felrobban egy bolygó. Különleges élmény, hogy nagy képernyőn követhetjük a NASA élő adását, azaz mi is nézhetjük, hogy a NASA műholdja a Föld melyik pontját látja éppen.

A kiállítás szeptember 25-ig látogatható.

Kiemelt kép: Csontó Lajos Még nem elég c. installációja a kiállításból