Julianne Moore-t nem kell bemutatni: a 61 éves színésznőt leginkább az olyan filmekből ismerhetjük, mint Az ember gyermeke, vagy az Őrült, dilis, szerelem, de emellett a Freckleface Strawberry (Szeplősarcú eper) című gyermekkönyvek díjnyertes szerzője is. Nemrég egy kozmetikai márka arca lett lányával, Livvel, ez alkalomból pedig megosztotta a Vogue magazinnal nemcsak a szépségtrükkjeit, hanem az öregedésről szóló – Hollywoodban legalábbis – frissítő gondolatait is.
Nincsen rágörcsölve az életkorára
A gyönyörű nők esetében folyamatosan felmerülő kérdés, hogy hogyan birkóznak meg az öregedéssel, hiszen a szépségipar és a társadalom is folyamatosan azt sulykolják belénk, hogy csupán a ránctalan, feszes vonalak és a barackos hamvasságú orcák lehetnek esztétikusak. Szerencsére már elindultak olyan folyamatok, amelyek ezt az age-ista és szexista hozzáállást próbálják megváltoztatni, de legalábbis finomítani, de még mindig sokan érezhetjük azt, hogy egy bizonyos (nem túl magas) életkort elérve nemhogy vonzóak nem számítunk, hanem gyakorlatilag láthatatlanná válunk. Ezért is üdítő már „idősnek” számító híres nőktől olyasmit olvasni, hogy őket mennyire hidegen hagyják az elvársok (vagy legalábbis azt állítják), hiszen az ő munkájukban a külső megjelenés nagyon meghatározó.
„Őszintén szólva úgy gondolom, hogy most már kevésbé nehéz öregedni. Az a helyzet a hollywoodi szórakoztatóiparral, hogy valóban a kultúránkat tükrözi – és a kultúránk változik, így szerintem Hollywood is megváltozott – magyarázta a magazinnak. – Amikor az emberek úgy beszélnek az öregedésről, mint valami pejoratív dologról, az tényleg őrültség, mert idősödni egyszerűen tény.
Tudod, ez az, amit mindannyian csinálunk: fiatalabbakból öregebbé válunk, és kiváltság, hogy tovább öregszünk, mert az alternatíva az, hogy már nem vagyunk.
Az élet minden szakasza értékes, érdekes és lenyűgöző. A legfontosabb dolog szerintem az, hogy ott legyél jelen, ahol vagy, és mélyülj el a saját életedben. Az öregedés arról szól, hogyan lehetek jobb partner. Hogyan találhatok mélységet a munkámban? Mit tehetek a világért? Milyen vagyok szülőként? Mindezek a dolgok. Mindenre úgy kell tekinteni, mint egy születési lehetőségre, hogy ez ne negatív, hanem egy pozitív utazás legyen.”
Az öregedés nem rossz vagy jó – csak van
A színésznő azt is elmondta egy másik interjúban, hogy ő aztán nem öregszik „méltóságteljesen”, mert a „méltóságteljesen öregedő” nő az a nő, aki fiatalabbnak tűnik a koránál (de persze úgy, hogy közben nem vesz igénybe semmilyen külső segítséget, vagy legalábbis az nem ordít róla), és ez a fajta öregedő nő az egyetlen, akit a társadalom elfogad. Gondoljunk csak Madonnára, aki mostanában kap hideget-meleget (de főleg hideget) azért, mert ő nem tudja „méltóságteljesen” elfogadni a korát, és feltűnően plasztikáztatott. Az már más kérdés, hogy aki hagyja magát tényleg természetesen idősödni, ne adj’ isten még pár (vagy több) kiló felkúszik rá, azt pedig elkönyvelik igénytelennek, és szörnyülködve hasonlítják össze a jelenlegi vonásait a fiatalkori önmagához – mint az például idén februárban Bridget Fondával is megtörtént, akinek új fotóját szörnyülköde mutatták a pletykamagazinok, pedig valójában csak idősödik, és felszaladt rá pár kiló. Szóval, nem könnyű mások számára is vállalható módon sokáig életben maradni – akkor pedig nem jobb, ha követjük Julianne példáját, és nem érdekel, hogy mégis hogyan „illene”?
Julianne Moore és lánya, Liv Freundlich közösen népszerűsítenek egy kozmetikai márkát (Fotó: James Devaney/GC Images)
„A »méltóságteljesen öregedni« kifejezésben annyi ítélet rejlik. Van-e nem kecses módja az öregedésnek? Nekünk persze nincs választási lehetőségünk. Senkinek sincs választási lehetősége az öregedéssel kapcsolatban, tehát ez nem pozitív vagy negatív dolog, egyszerűen csak van.
Ez az emberi lét része, akkor miért beszélünk róla mindig úgy, mintha ez valami olyan dolog lenne, amit mi irányíthatunk?”
Gondolkozzunk el, hogy mikor a „méltóságos öregedésről” vagy testvéreiről, a „jól öregedni” és „sikeresen öregedni”-ről beszélünk, akkor valójában mit mondunk? Hiszen minden nap öregszünk, de ez jó dolog, hiszen azt mutatja, hogy még mindig élünk. Nem, az öregedésnek nincsen egyetlen – vagy kegyetlen – módja. „Milyen más életkorban vagyunk még »sikeresek« – teszi fel a kérdést Martha Holstein, a feminista gerontológia egyik legjelentősebb amerikai kutatója, és aztán meg is válaszolja: – Nincs sikeres középkorunk, mint ahogyan nincs sikeres gyermekkorunk sem. A sikeres öregedés egy olyan fogalom, amely azt állítja, hogy van rossz módja az öregedésnek, és van jó módja az öregedésnek. Nem akarok semmilyen jelzőt; csak azt, hogy elismerjék, hogy
öregnek lenni ugyanolyan sokszínű és ugyanolyan érdekes vagy unalmas, mint bármelyik életkor.”
A hallgatás évtizede
Ahogy azt egy korábbi, a 40 év feletti színésznők „szavatossági idejéről” szóló cikkünkben is idéztük, az Atlantic magazin újságírója, Helen Lewis „dry decade”-nek vagyis száraz, terméketlen évtizednek nevezi azt az időszakot, ami negyven felett köszönt a színésznőkre, és egyáltalán nem vagy csak nagyon korlátozott keretek között kapnak filmszerepet. Ezzel a korosztállyal eddig nem tudtak mit kezdeni a filmesek: ahhoz már túl idősek, hogy naivákat, esküvőre váró lányokat vagy elvarázsolt álmodozókat játsszanak, de akkor milyen szerep van még? A banya és a hárpia. Meryl Streep egyszer így írta le a szerepeket, amiket ötven felett kínáltak neki: „visszataszító nők, sárkányok, vagy valamilyen módon groteszk figurák”. Emma Thompson is bevállalt pár ilyen szerepet: ő volt a gonosz bárónő a Szörnyella című tavalyi 101 kiskutya-előzményfilmben, Goneril, a legelvetemültebb női karakter a Lear király tévéfilm változatában, és ő lesz a rettenetes igazgatónő a Matilda című meséből készülő musical-filmben. (Legutóbbi filmjében pedig fittyet hányva mindenre meztelere is vetkőzött.) Michelle Pfeiffer is hasonló tapasztalatokról mesélt, erről és egyik legutóbbi filmjéről mi is írtunk a nőklapja.hu-n.
Hollywood korábban meglehetősen végletesen közelített a női szerepekhez: fiatalon lehetsz a szerelmespár egyik tagja, idősen pedig a gyerekek kirepülése miatt kesergő szülő. A kettő között húzódó óriási terület azonban parlagon maradt. Ezt a kihagyott ziccert ismerték fel a tévés producerek, és egyre-másra készülnek a sorozatok olyan nőkről, akiknek az anyaság mellett más fontos szerepük is van, és éppen az ebben rejlő kihívásokkal küszködnek.
„Méltóságteljesen” öregedni Julianne-módra
Ugyanakkor természetesen nem bűn, ha szeretünk törődni a megjelenésünkkel, a szépségápolással sem. Egyszerűen érdemes a helyén kezelnünk, és nem örök fiatalságot várni egy krémtől, hanem azt, hogy kihozzuk általa a legjobbat magunkból – függetlenül az éveink vagy a kilóink vagy a ruhaméretünk számaitól. Julianne Moore a hatodik ikszen túl is tagadhatatlanul vonzó nő, a szépségtippjeit pedig szerencsére meg is osztotta a nagyvilággal, így akár követhetjük is a példáját. (De szintén érdemes tudatosítani magunkban azt, hogy egy, a külsejéből élő sztár előtt jóval több lehetőség áll, hogy folyamatosan jól mutasson, így felesleges hozzájuk mérnünk a mi megjelenésünket.)
„Nagyon szerencsés voltam, mert a filmjeimben fodrászokkal és sminkesekkel dolgozom, és elleshettem sok mindent, amit ők meg tudnak – és legyünk őszinték, mi nem tudunk megcsinálni. Szeretném azt mondani, hogy én is meg tudnám, de ugyanúgy küzdök a saját hajam beszárításával, mint mindannyian. Azt hiszem, az egyetlen dolog, amit megtanultam, az az, hogy a bőröm ragyogóan nézzen ki. Amikor a kamera előtt dolgozunk, azt akarjuk, hogy a bőr visszatükrözze a fényt, és ez a való életben is így van. Az is fontos, hogy kitaláljuk, mit tehetünk azért, hogy fokozzuk a megjelenésünket, ahelyett, hogy megpróbálnánk eltüntetni egy vonást, és hogy azokat a részleteket, amikkel rendben vagyunk, jobban érvényesítsük. És a haj: találni egy olyan eszközt, amely segít a hajam beszárításában, vagy amely segít abban, hogy a lehető legtovább tartson a frizura – ez még egy olyan dolog, amire várok.”
Julianne első számú szépségszabálya egyébként az, hogy soha nem napozik, és mindig magas faktorú fényvédőt használ, ha a szabadban tartózkodik. Ezt egyébként édesanyjától tanulta, aki szintén vörös hajú és világos bőrű volt. A szabály működik, elég ránézni a színésznő bőrére. (Egy 2013-as kutatás szerint a napsugárzás nagyban befolyásolja a klinikai bőröregedést: az UV-sugaraknak való kitettség az arcon megjelenő bőröregedés jeleinek 80%-áért felelős.) De mégis mit tesz még a színész a jóllétéért?
Nyugodt reggelek
„Az első dolog ébredés után, amit teszek, hogy klorofill tartalmú vizet iszom. Valaki nagyon régen azt mondta nekem, hogy ez nagyon jót tesz a bőrnek, úgyhogy két hatalmas pohár vizet iszom, amiben néhány csepp van ebből. Aztán teázom, és az iPademen átnézem a híreket. Emellett van egy New York Times-játék, a Spelling Bee, amit nagyon megnyugtatónak találok, azt is csinálom egy ideig. Szeretem, ha van egy kis időm reggelente. Bárcsak ki tudnék ugrani az ágyból, de nem megy” – árulta el.
Tiszta bőr és hidratálás
„Mindig is ragaszkodtam ahhoz, hogy minden sminket lemossak, és mindenképpen használjak valamilyen hidratáló krémet. Néha retinoidot használok – a brit Teresa Tarmey-nek van egy igazán fantasztikus retinoidja, amit szeretek, és a Hourglassnak van egy szembalzsama, ami fantasztikus. Szeretem az olyan dolgokat, amelyek igazán hidratálnak.”
Nyugtató fürdő
Julianne minden este Epsom, azaz keserűsófürdőt (más néven magnézium-szulfát) vesz, amit imád. „Ha tehetem, reggel és este is veszek egyet. Érdekes, mert nemrégiben nagyon korán keltem reggel egy munka miatt, és akkor is legalább öt percig ültem a kádban, mert annyira jól éreztem magam tőle. Az Epsom só nem drága, drogériában is lehet kapni, én sem veszem a flancos fajtát, és érdemes belőle sokat használni.”
Testmozgás
Elmondta, hogy nagy szerencséjére a Covid időszak alatt is tudott edzeni, mégpedig azért, mert a kedvenc jógastúdiója online is elérhető volt. „A jóga az egyetlen edzésforma, amelyhez igazán ragaszkodom. Úgy érzem, hogy valószínűleg újra el kellene kezdenem súlyzózni, de nagyon unom. Régebben futottam, de az túlságosan megviseli a csípőmet, ezért inkább csak megpróbálok nagyon gyorsan sétálni.”
Kiemelt kép: Getty Images
