Egy svéd kutatócsoport arra vállalkozott, hogy kideríti, van-e összefüggés a kultúránk és aközött, hogy milyen illatokat találunk vonzónak vagy ellenszenvesnek. Eredményeiket nemrég a Current Biology című tudományos folyóiratban publikálták. A tudósok 235 résztvevővel végezték kutatásukat, csupa olyan emberrel, akik a világ legkülönbözőbb pontjairól, a legkülönbözőbb élethelyzetekből érkeztek – volt közöttük délkelet-ázsiai vadászó-gyűjtögető életmódot folytató és tősgyökeres New York-i is –, a feladatuk pedig az volt, hogy szagoljanak meg tíz illatot, majd rangsorolják őket a legkellemesebbtől a legkevésbé kellemesig.
„Mivel a résztvevők eltérő szagú környezetben élnek – például esőerdőben, tengerparton, hegyvidéken vagy városban –, sokféle »szagélményt« rögzíthettünk – magyarázta Artin Arshamian, a tanulmány szerzője, a svédországi Karolinska Institutet idegkutatója. – Azt akartuk megvizsgálni, hogy a világ különböző pontjain élő emberek azonos szagérzékeléssel rendelkeznek-e, és ugyanazokat a szagtípusokat kedvelik-e, vagy pedig ez egy kulturálisan tanult dolog.”
Kísérletük arra az eredményre jutott, hogy nagyon kicsi összefüggés van egy illető kultúrája és az illatpreferenciája között, illetve hogy a vanília a leginkább vonzó illat.
Az etil-butriát (egy gyümölcsös illatú vegyi anyag, amelyet a narancslé ízének fokozására szokás használni) szintén kedvelt volt. A legkevésbé kellemes illat egyértelműen az izovaleriánsav volt, amely a sajthoz és az izzadt lábhoz társított szagként írható le. Ez utóbbit nem szívesen szagolgatnánk, ám – a tanulmány fényében – vaníliás illatfelhőbe bármikor örömmel burkolóznánk, például ezeknek a vaníliás termékeknek a segítségével!
Kiemelt kép: Getty Images