Emlékszem egy sok-sok évvel ezelőtti munkahelyemre, ahol egy idő után belefásultam abba, hogy nincsen előrejutási lehetőségem, és soha nem ismerik el a munkámat. Eleinte szerettem csinálni, de egyre inkább úgy éreztem, hogy nem vagyok a helyemen, már nem hajt szinte semmi – a fizetésen kívül. Önkéntelenül is egyre lohadt a lelkesedésem, míg végül ráébredtem arra, hogy csak a kötelező minimumot hozom – se többet, se kevesebbet. Nem tettem már bele szívemet-lelkemet (hiszen úgysem érdekelt senkit sem a vezetőségben), és éppen csak annyi feladatot végzek el, amennyi ahhoz elég, hogy elmondhassam: megcsináltam a munkát, jöhet az utalás.

Akkor persze még nem tudtam, hogy ez egy jelenség, aminek most már neve is van: quiet quitting, ami magyarul kb. csendes felmondást jelent. De nem arról van szó, hogy szó nélkül kisétálunk a munkahelyünk ajtaján, és soha többé nem nézünk vissza, hanem egyszerűen (ha tetszik: némán) végezzük a dolgokat – de csakis annyit, amennyit feltétlenül muszáj.

Régi-új jelenség

Sokan a Redditen, YouTube-videókban és TikTok-klipekben használják ezt a kifejezést, ami túlmutat a sima „utálom a munkámat” jellegű érzésen: a felhasználók ezzel is lázadni akarnak az ún. hustle-kultúra ellen, amely szerint az embereknek folyamatosan halálra kell dolgozniuk kell magukat azért, hogy feljebb jussanak a ranglétrán, és hogy egyáltalán hasznosnak érezzék magunkat a társadalom szemében. Nem véletlen az sem, hogy sokunk szinte már el is felejtett pihenni: összefolynak a munkaórák és a magánélet, egyszerűen nem tudunk leállni. Erről a témáról szól ez a tavalyi cikkünk is.

És hogy mi a lázadás a quiet quittingben? Hogy „még mindig elvégzed a feladataidat, de már nem vagy részese a hustle-kultúra mentalitásnak, miszerint a munkának kell lennie az életednek” – magyarázza a zkchillin nevű TikToker a júliusban feltöltött videójában, amelyet egy héten belül 2,6 millióan néztek meg, és csaknem félmillió lájkot gyűjtött be.

@zkchillin On quiet quitting #workreform ♬ original sound - ruby

A coastingként is ismert csendes kilépés, ahogy már említettem, nem új fogalom, de a világjárvány határozottan felerősítette a trendet. A Gallup egy 2021-es, 27 000 amerikai munkavállaló körében végzett felmérésében azt találta, hogy az emberek mindössze 36%-a számolt be arról, hogy elkötelezett a munkája iránt, és az aktívan nem elkötelezett munkavállalók száma 2020 óta folyamatosan emelkedik.

Mi lehet az oka?

Tavaly egy LinkedIn-felmérés szerint egyre több amerikai csak meghúzta magát a munkahelyén, mivel kivárták a világjárvány végét a jobb lehetőségek miatt. A munkahelyükön való maradásuk legfőbb okai között szerepelt a rendszeres fizetés, a vállalati juttatások, a kedvezőbb munkaerőpiacra való várakozás, valamint az, hogy nincs idejük vagy energiájuk az álláskeresésre koncentrálni.

A Huffington Post által megkérdezett Bryan Creely karrier coach úgy véli, hogy az elmúlt 18 hónapban a szokásosnál több ember azonosította magát „csendes kilépőként”, mert a munkavállalók kiégtek a világjárvány alatti elbocsátások miatt, és elfáradtak attól, hogy előbb nem mehettek az irodába, majd miután megszokták a home office-t, vissza kellett térniük. Creely megjegyezte, hogy a bérnövekedés stagnálása is tényező lehet.

„Ha 2%-os vagy 3%-os emelést kapnak, miközben az infláció 8% vagy 9%-os, akkor azon gondolkoznak, hogy «Miért dolgozzam olyan keményen?«”

– mondta.

Tehát az egyik oka az, hogy a munkavállaló nem boldog, nem elégedett a pozíciójában (ami lehet a munkahelyi légkör, a kevés elismerés, a túl sok munkaidő, a túlórák stb. miatt). A másik, amiért a csendes kilépés egyre népszerűbbé válik, a folyamatban lévő generációváltás. A baby boomer nemzedék (akik 1946 és 1959 között születtek) nyugdíjba vonulásával a munkaerőpiacról bizonyos értékek és meggyőződések is eltűnnek. Helyette egyre inkább az Y és a Z generáció értékei kerülnek előtérbe, amelyek közé tartozik például a munka és a szabadidő egyértelmű elválasztása, valamint az „azért dolgozz, hogy élhess” mottó, míg az idősebb generációk tagjai gyakran (tudatosan vagy tudattalanul) „azért élnek, hogy dolgozhassanak.”

Nem igazán jó senkinek

A szakértők szerint sok cég tudja, hogy probléma van a munkavállalóik elkötelezettségével – vagy éppen annak hiányával. Azzal is tisztában vannak, hogy hiányoznak az igazi tehetségek a kritikus területeken, és nem engedhetik meg maguknak, hogy „csendes kilépőket” tartsanak, hiszen ez nem viszi előre a céget, csak segít fennmaradni – éppenhogy.

A szakértők szerint a legjobb megoldás az, ha a cégek gyakori kapcsolatot tartanak a dolgozókkal, és segítenek nekik abban, hogy munkájukat egy nagyobb célhoz kössék. A vezetőknek emellett világos célokat és elvárásokat kell kitűzniük közvetlen beosztottjaik számára, segíteniük kell őket abban, hogy elérjék ezeket a célokat.

Az, hogy esténként és hétvégén is dolgozunk, előbb-utóbb kiégéshez vezet. Fotó: Getty Images

Abban viszont még segíthet is nekünk, hogy megtanuljunk gyakrabban nemet mondani (ebben a cikkünkben adunk is tippet ahhoz, hogyan jöjjön meg a kurázsink), például ha ötig tart a munkaidőnk, akkor nem ráhúzni még félórákat, vagy hétvégén is e-maileket nézni. Ezáltal csökken a munka okozta stressz bennünk, amitől kiegyensúlyozottabbakká válunk, és még az is lehet, hogy újra visszatér a lelkesedésünk a munkában. (Ebből a cikkből pedig kiderül, hogy túl sok teret engedünk-e a munkahelyünknek.)

Valójában ez a fajta kilépés jó módja lehet annak, hogy átgondoljuk a helyzetünket, kitaláljuk, hogy merre akarunk menni, illetve, hogy állást keressünk, de semmiképpen sem javasolt évekig így maradni, hiszen akkor – a változás adta remény szétfoszlása nélkül – hosszútávon boldogtalanná tesszük magunkat.

Kiemelt kép: Getty Images