Az ikonikus kép nem véletlenül vált szimbólummá: kendőzetlen nyersességgel mutatja be a háború borzalmait, aminek gyakran ártatlan gyerekek is áldozatául esnek. Ez pedig az eltelt öt évtizedben mit sem változott, elég csak az ukrajnai helyzetre gondolni. Nick Ut egy fotósorozatot készített, aminek egyik darabja lett az a fotó, amin a kis Phúc éppen sikoltozva fut ki a tűzből, anyaszült meztelenül, mert a napalmtól leégett a ruha róla. „Láttam a repülőgépet, és láttam, hogy négy bomba landol, és hallottam a zajt, aztán hirtelen tűz volt körülöttem mindenütt.
Még mindig emlékszem, hogy a karom lángokban áll. Nagyon megrémültem, és nagyon féltem. És hálát adtam Istennek, hogy a lábam nem égett meg, és ki tudtam futni a tűzből…
Egy darabig csak futottunk és futottunk és futottunk – emlékezett vissza a CBC-nek az évforduló alkalmából adott interjúban. – Azt kiáltottam: »Túl forró! Túl forró!« A katonák megpróbáltak segíteni nekem, és vizet önteni rám, de abban a pillanatban elvesztettem az eszméletemet.”
Az akkor 21 éves Ut volt az, aki végül megmentette Phúcot. „Miután elkészítette a képet, látta, hogy még mindig égek… letette a fényképezőgépet, és elvitt a legközelebbi kórházba, amivel azt hiszem, megmentette az életemet. Tartozom neki. Ő az én hősöm. Nemcsak fotósként tette a dolgát, hanem emberként is. Segített. Úgy érzem, hogy ő is a családom tagja. Ezért hívom őt Ut bácsinak.”
Phan Thị Kim Phúc 14 hónapot töltött kórházban a támadást követően. „Teljesen eltorzultam. Érzéketlenné vált a testem, és egy gépnek kellett segítenie felébreszteni az idegeimet. De most már normálisan nézek ki” – mondta, miután megkapta szám szerint 12., egyben utolsó lézeres kezelését a Miami Bőrgyógyászati és Lézeres Intézetben. Bár a mai napig folyamatos fájdalom kínozza az akkor elszenvedett sérülések miatt, a lézer – amivel a felperzselt hátát kezelték – segített nagyjából begyógyítani a fizikai hegeket.
A ma már 59 éves nő súlyos sérüléseket szenvedett, testének 65%-a megégett. Öt évvel ezelőtt találkozott Dr. Jill Waibel világhírű orvossal, aki égési sérülések és traumás hegek kezelésére specializálódott, és felajánlotta, hogy ingyen kezeli Phan Thị Kim Phúcot. Ráadásul Nick Ut, aki a Pulitzer-díjas képet készítette, a kezelés minden egyes lépésénél ott volt mellette.
A borzalmas támadás negyvenedik évfordulóján Phúc elmondta, hogy sokáig hordozta magában a haragot és a gyűlöletet, ami azért sem múlt el, mert a testén viseli (vagyis most már csak részben) a támadás nyomait, súlyos égési sérülései nem tűntek el. Felnőttként beiratkozott a saigoni orvosi egyetemre, ahol az egyetemi könyvtárban a kezébe került az Újszövetség. Elkezdte olvasni, és ráébredt, hogy Krisztust szeretné követni, mert úgy érezte, hogy Istennek terve van az életével.
A megtérés erőt adott neki a megbocsátáshoz, olyannyira, hogy találkozott a faluját érő légitámadást koordináló pilótával is, és neki is megbocsátott. Jelenleg Kanadában lakik férjével és két gyermekével, életét a béke és a megbocsátás hirdetésének, terjesztésének szenteli, alapítványán keresztül továbbra is segíti a háború borzalmain átesett gyermekeket, valamint az UNESCO jószolgálati nagykövete lett.
A The Girl in the Picture (A lány a képen) címmel megjelent önéletrajzában azt írta: „A megbocsátás megszabadított a gyűlölettől. A testem ma is tele van sebhelyekkel, szinte mindennap vannak erős fájdalmaim, de a szívem megtisztult. A napalm nagyon erős, de a hit, a megbocsátás, a szeretet sokkal erősebb. Nem lenne többé háború, ha mindenki megtanulna együtt élni másokkal, igaz szeretettel, reménnyel, megbocsátással. Ha az a kislány a fényképen meg tudta tenni, tegyétek fel magatoknak a kérdést: »Meg tudom tenni én is?«”
Az Amerikai Egyesült Államokban 1997-ben megalapította a Kim Foundation International elnevezésű szervezetet, amelynek keretén belül orvosok és pszichológusok segítik a háború borzalmait átélt gyermekeket. A projekt sikeres volt, ma már több központjuk is működik.
A napalm lány-fotó 50. évfordulója Thi számára az elmélkedés ideje volt. „Szeretném, ha 50 évvel később mindenki az életemet ünnepelné. Már nem vagyok a háború áldozata. Túlélő vagyok. Úgy érzem, hogy bár 50 évvel ezelőtt a háború áldozata voltam, de ma már barát, segítő, anya, nagymama és túlélő, aki a békéért kiált.”
Kiemelt kép: Getty Images/Canva