A kommenthuszárok és fotelharcosok korában nem lepődünk már meg rajta, amikor olyanok folytatnak vérremenő küzdelmet a vélt igazuk miatt, akiknek – külső szemlélőként – nagyon nem kellene, mert vagy téves, vagy pedig a nullával egyenlő a tudásuk az adott témakörben. Ha körbenézünk a Facebookon, akkor pedig azt is látjuk, hogy általában ők a leghangosabbak is, akik pedig valóban értenek az adott dologhoz, nos, ők gyakran feladják a küzdelmet, és inkább ott hagyják a nagyhangú nagyokost. (Elég csak a járvány és az oltások körüli vitákra gondolni, amikor tudósoknak próbálták elmagyarázni gyakran biológiával csak a tükörben találkozó egyének, hogy miért nekik van igazuk.)

A jelenség régóta jól ismert, és 1999 óta neve is van: ez a Dunning–Kruger-effektus. Ez egy olyan kognitív torzítás, amely során az emberek tévesen túlbecsülik tudásukat vagy képességeiket egy adott területen. Magyarán

minél kevesebbet tud valaki, annál biztosabb ennek ellenkezőjében.

Ez általában azért fordul elő, mert az önismeret hiánya megakadályozza őket abban, hogy pontosan felmérjék saját képességeiket: minél kisebb a képességük, annál inkább hajlamosak túlbecsülni a kompetenciájukat.

A Dunning–Kruger-effektus fogalma David Dunning és Justin Kruger, a Cornell Egyetem pszichológusainak 1999-es tanulmányán alapul. A páros a résztvevők logikai, nyelvtani és humorérzékét tesztelte, és azt találták, hogy azok, akik az alsó negyedben teljesítettek, jóval az átlag felettinek értékelték képességeiket. 

A kutatók a tendenciát a metakogníció – a saját gondolatok vagy teljesítmény elemzésének képessége, más szavakkal a saját tudásunkról rendelkezésre álló tudásunk – problémájának tulajdonították.

„Azok, akik korlátozott tudással rendelkeznek egy területen, kettős tehertől szenvednek: nemcsak téves következtetésekre jutnak és sajnálatos hibákat követnek el, hanem inkompetenciájuk megfosztja őket attól a képességtől, hogy mindezt felismerjék” – írták a tanulmányban.

Mi okozza a Dunning–Kruger-effektust?

Az önbizalom olyannyira nagyra értékelt tulajdonság manapság, hogy sokan inkább tettetik magukat okosnak vagy képzettnek, minthogy kockáztassák, hogy alkalmatlannak tűnjenek és sérüljön az imázsuk. Nem függ az IQ-tól: még az okosnak tartott embereket is érintheti a Dunning–Kruger-hatás, mivel az intelligencia nem ugyanaz, mint egy adott készség megtanulása és fejlesztése. Sokan pedig – tévesen – azt hiszik, hogy egy adott területen szerzett tapasztalataik és képességeik átvihetők egy másik területre.

Fotó: Getty Images

Az, hogy miért nem vagyunk képesek megítélni a saját inkopetenciánkat, az önismeret hiányával van összefüggésben. Vannak olyan tulajdonságok, amelyeket kívánatosnak tartunk, és ezeket (valamilyen szinten természetes módon) birtokolni is akarjuk, ezért sokan átlagon felüli intelligenciával, humorral és különféle készségekkel rendelkezőnek mondják magukat. Nem tudják pontosan megítélni saját kompetenciájukat, mert hiányzik belőlük a fentebb is említett metakogníció, vagyis az a képesség, hogy hátralépjenek és objektíven megvizsgálják önmagukat.

Kiket érint és hogyan kerülhetjük el?

A Dunning–Kruger-hatás nem csak a hozzá nem értő egyéneknél figyelhető meg; a legtöbb embernek vannak gyenge pontjai, ahol az előítélet érvényesülhet, és a látszólag szilárd tudásbázissal rendelkező emberekre is vonatkozik.

Ez a tendencia azért fordulhat elő, mert egy kis tudás megszerzése egy olyan területen, amelyről korábban nem volt tudomásunk, azt az érzést keltheti az emberekben, hogy hirtelen virtuális szakértőkké váltak. Csak miután tovább folytatják egy téma felfedezését, döbbennek rá, hogy mennyire kiterjedt a téma, és mennyi mindent kell még elsajátítaniuk.

Ahhoz, hogy ne essünk áldozatul a Dunning–Kruger-effektusnak, őszintén és rendszeresen meg kell kérdőjeleznünk a tudásbázisukat és az általuk levont következtetéseket, ahelyett, hogy vakon elfogadnák azokat. Ne feledjük: sok dolog bizony sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint amilyennek elsőre tűnik.

Az egyének úgy is kikerülhetnek ebből a csapdából, hogy olyanokat keresnek, akiknek a szakértelme segíthet elfedni a saját vakfoltjaikat, például egy kollégához vagy baráthoz fordulnak tanácsért vagy építő kritikáért. Egy adott téma tanulmányozásának folytatása szintén tisztább megvilágításba helyezi az egyén képességeit.

De két tanulmány elolvasása után győzködni az igazunkról olyanokat, akik évtizedeket, összes tanulmányukat, életüket áldozták egy bizonyos témának,  azzal bizony csak azt bizonyítjuk, hogy a Dunning–Kruger-hatás áldozatai vagyunk.

Kiemelt kép: Getty Images