A világhírű természetvédő ütött-kopott plüssmajmot tart a kezében, a neve R. úr, és már a fél bolygót bejárták együtt. Miért van mindig veled? – kérdezik a gyerekek országról országra, és a fehér hajú, kislányszemű tudós, aki ért az állatok nyelvén, mesélni kezd.

R. urat harminc évvel ezelőtt kapta a születésnapjára egy barátjától, aki fiatalon elvesztette a látását. Ez a barát lázasan kereste a kiutat a kétségbeesés sötétségéből, mígnem egyszer találkozott egy bűvésszel, és úgy döntött, követni fogja a pályán. Sokan próbálták lebeszélni róla, ám őt nem lehetett eltántorítani, legalább hadd
pró báljam meg, mondta, és szépen sorban megtanulta a trükköket. Varázsló lett. Tanult mást is: hegyet mászni, búvárkodni, sőt ejtőernyőzni, mert a lebegés érzése boldoggá teszi.

R. úr küldetése, hogy minden útján emlékeztesse Jane Goodallt: az élet sajnos vehet rossz fordulatot, de feladni nem szabad, mert mindig van kivezető út. A csimpánzok védelmezője nyolcvannyolc éve figyeli, ahogy tönkretesszük a Földet, és még mindig hisz bennünk, az emberi elme erejében, abban, hogy úgyis kitalálunk valamit (24. oldal).

Nem kell sorolni, mennyiféle nehézséggel kell éppen most szembenéznünk, kicsivel és naggyal, együtt és külön-külön. De addig is, amíg megint kitaláljuk azt a valamit, kapaszkodhatunk a már meglelt eszközeinkbe. A nemzetközi könyvkiadók példányszámai árulkodnak róla, hogy újra divatba jött a kétezer éves sztoikus filozófia, és nincs ebben semmi különös, hiszen éppen azt nyújtja, amire most a legnagyobb szükségünk van: menedéket. Seneca, a nagy vigasztaló írása a gondviselésről például mesteri logikával győz meg minket arról, hogy ha a sors valakit megpróbál, az tulajdonképpen kiváltság, kiválóságra formáló erő.
„Csak az a fa szívós és erős, amelybe gyakorta belekap a szél, mert éppen a megrázkódtatástól erősödik és ereszti le még szilárdabban a gyökereit…”

Fókuszban rovatunkban (16. oldal) a sztoikusokat is érintve a boldogságot keressük egy buddhista tanító, egy jezsuita szerzetes, egy szépíró és egy személyiségfejlesztő tréner segítségével. És vajon mit szól ehhez R. úr? Aki a reményről kapta a nevét, egészen biztosan azt, hogy előbb-utóbb megtaláljuk.