A kamaszkor – bár a szülők gyakran nem győznek panaszkodni miatta – azért mégiscsak elsősorban a gyereknek nehéz, akinek változik a teste, átalakul a bőre, jobban hullámzik a hormonszintje, mint a Balaton vihar idején, és a gondolatai időnként sötétebbek, mint a legkomorabb téli éjszaka.
Mind átéltük ezt az időszakot, ismerjük a kamaszkor minden báját, szépségét, és vergődésekkel teli bizonytalanságát, mégsem könnyű szülőként visszaemlékezni, és jól lenni azzal, hogy a gyerek változik.
A nyári szünetben ezekkel a változásokkal talán még látványosabban szembesülnek a szülők (meg a kamaszok is). Több a szabad testfelület, nem köti le a figyelmet az iskola, a tanulás, és a kötetlen programok kedveznek azoknak a találkozásoknak, amikben megdobban a szív, és felhorgad a vágy.

Tabuk nélkül

Hogyan lehetünk elég jó szülők? Van-e dolgunk a kamasz gyerek testi változásaival kapcsolatban? S végső soron hogyan beszélhetünk ezekről a témákról a lányokkal, fiúkkal?
Ez is, mint a legtöbb gyereknevelési kérdés, egy folyamat része. Senki nem születik úgy, hogy tisztában van a saját testrészei nevével, azok működésével. Ahogy a gyerek a nyelvet tanulja, megtanulja kifejezni magát, úgy sajátítja el a saját testével, annak működésével kapcsolatos kifejezéseket – és alakul ki benne a szülei mintáján keresztül, hogy hogyan kell viszonyulni a testhez.

A legjobban azok a gyerekek járnak, akik kiskorukban a szüleiktől megtanulják minden (tényleg minden!) testrészük nevét, és azt hogy azok hogyan működnek, mire valók, ki láthatja azokat, ki érhet hozzá, milyen érzéseket, érzeteket kelthet benne. A nemi szervekre is jó, ha van szavunk (bármi is legyen az), hogy a gyerek számára ne legyenek tabuk azok a testrészek, amelyeket az alsóneműje fed.

Beszélgetni akkor könnyű, ha vannak szavaink. Kamaszkorban nehezebb megalkotni ezt a közös nyelvet, de persze a gyermeknevelésben az a jó, hogy mindig változtathatunk és kipróbálhatunk valami újat.

S ha őszinte, tiszta szándékkal közeledünk a gyerekhez, bármilyen esetlennek is tűnünk a saját magunk számára, a gyerek érezni fogja az igyekezetet, és ez jól hat a kapcsolatra.

Nyitottan és kíváncsian

Arra a kapcsolatra, amiben sokféle generációs feszültség keletkezhet ebben az időszakban, akár a legegyszerűbb kérdésben is. Szőrtelenítés? Hogyan? Hol? Mindenhol? Pattanások? Ki kell nyomni? Nem szabad hozzányúlni? Mit a legjobb használni menstruációkor?
S persze vannak a húzósabb témák, mint például hogy miért van a fiúknak reggel merevedésük? Vagy hogy mi a helyzet a szexszel?

Érdemes minden ilyen kérdésben nyitottan és kíváncsian hozzáállni a témához. Nem az a jó beszélgetés, aminek a végén az történik, amit mi szeretnénk, hanem amiben megismerjük a gyerek véleményét, és azt, hogy ez honnan, hogyan alakult ki benne.
S persze az is fontos alapszabály, hogy ne erőltessünk semmit. Akkor beszélgessünk ezekről, amikor megfelelő a helyzet (van idő, biztonságos és bizalmas a légkör), és amikor a gyerek is beszélgetni szeretne. Máskülönben könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy épp most csaptak rá az orrunkra egy ajtót.
Segítséget kaphattok ezekhez a beszélgetésekhez a Hintalovon Alapítványtól ide, illetve ide kattintva.

Szöveg: Hintalovon Alapítvány; kiemelt kép: Getty Images