Megvolt a pillanat. A lélegzetvételéből hallottam, mikor határozott úgy, hogy megkönyörül rajtam. Amikor végre a vonal mindkét oldalán ember beszélgetett az emberrel. Áthatoltam a láthatatlan falon, ami még a megszokottnál is láthatatlanabb volt, hiszen nem találkozott az ügyintézővel a tekintetünk, csak sóhajokból, hangnemváltásból következtethettem arra, vajon hogyan halad az ügyem, lesz-e megoldása.

Megtörtént tehát a csoda, néhány napnyi próbálkozás után sikerült információhoz jutnom a villanyszámlámat illetően. Ezt most azért írom le, hátha akadnak, akik még csak most vannak rajta az ügyön, hogy van remény.

Bár sajnos azt nem tudom megmondani, mégis mi lehetett az az érzékenyítő (?) mondat, amivel falat bontottam, a nagy izgalomra fogom, hogy kiment a fejemből. Persze ennek is tudom a spirituális, vagyis inkább teljesen földhözragadt és logikus okát: hogy mindennap újra és újra megfejthessem, hogyan juthatok el lélektől lélekig minden szituációban. Hogyan ne kezeljek rutinból semmilyen helyzetet.

Egy dolog vált csak rutinná az emberi kapcsolataimban, mert kiderült, hogy másképp nem tudom, ráadásul működik: a természetes, őszinte kommunikáció. Úgy tapasztalom ugyanis, hogy így ismer magára a másik fél a saját helyzetére, érzéseire – az én félmondataimból.

Ennek a lapszámnak a vezérmotívuma lehetne az összefogás – és ne csak ünnep idején. Kötődni, kapcsolódni hazához, családhoz, baráthoz, szomszédhoz, ügyintézőhöz, kollégához. Amikor több a nehézség, mint például napjainkban, legyen egyértelmű a közvetlenség, a kölcsönös segítség és az empátia, vagyis azonosulás és együttérzés. Erről beszél Karikó Katalin, és erre buzdít dr. Bánki György pszichiáter. Rácz Zsuzsa még tovább merészkedik, és az ölelés fontosságára hívja fel a figyelmet, ami, ha egyelőre nem megy, ha szokatlan, akkor jó hír: tanulható.

Megpróbálni kölcsönhatásba lépni embertársainkkal nem mindig könnyű, de egy mosoly, egy kedves gesztus, higgyük el, kifizetődő.

És nem csak a villanyszámláról van szó. Megfigyeltem, hogy már attól jobb lesz a hangulatom, hogy érzékelem, a másik megenyhül, fellélegzik, és szintúgy elmosolyodik. Hallottam a mosolyt a telefonban, ugye elhiszik? Ha nem, járjanak utána!