A pizza valószínűleg azon kevés ételek egyike, amelyek különleges helyet foglalnak el szinte mindenki éhes szívében, illetve gyomrában. Finom, viszonylag egyszerű, a feltéteknek köszönhetően pedig gyakorlatilag végtelen változata létezik, és a legválogatósabbaktól kezdve a speciális diétát folytatókig mindenki szereti.
De bármilyen népszerű is legyen ez a lapos tésztaféle, létezik egy feltét, ami családokat választ szét, megosztja a legrégibb baráti társaságokat, országokat, sőt még a politikai vezetőket is: az ananász. (Az olaszok kifejezetten szigorúan ítélik meg a dolgot, bár ők egyéb ételekkel kapcsolatban sem túl megengedőek – itt írtunk arról, mit tart szentségtörésnek a többségük, ha olasz ételről van szó.) Míg egyes pizza-rajongók élvezik a gyümölcs édesen savanyú ízét, és a sós olvasztott sajttal alkotott különleges kombinációját, addig mások ki nem állhatják az ananász gondolatát a pizzán.
A vita valószínűleg még évtizedekig folytatódni fog – és valószínűleg mindenkinek határozott véleménye van róla –, de hogyan kezdődött az egész?
Minden a háborúval kezdődött
A ma ismert modern pizza az olaszországi Nápolyban a 18. és 19. században készített ételekből fejlődött ki. Az olaszok nagyon komolyan veszik tehát a pizzát, különösen Campania régió fővárosában, ahol a helyi pizza 2009-ben az EU által garantált hagyományos különleges termék minősítést kapott, amely védi az eredeti pizzaalap receptjét és gyártási módszereit a visszaélések és hamisítások ellen. (Azért otthon is megpróbálkozhatunk a tökéletes pizzával, ehhez itt adtunk tanácsokat.)
A pizza tömeges népszerűségét Észak-Amerikában gyakran a második világháborúból hazatérő katonáknak tulajdonítják, akik Olaszországban kóstolták meg ezt az ételt, otthon pedig „kicsit” átdolgozva készíteni kezdték.
Az 1950-es évek végén a pizza az éttermekben is megtalálható fogássá vált Kanadában, és az 1960-as évekre a speciális pizzériák is elterjedtek. A sonkával és ananásszal megrakott hawaii pizza is innen származik, méghozzá egy görög bevándorlónak köszönhetően. 1962-ben alkotta meg Sam Panopoulos, aki 954-ben hajóval érkezett Kanadába, és nem volt más a kezében, mint a hátrahagyott görög szülőföldje iránti szenvedély és a hit, hogy az örökbefogadó országban határtalan lehetőségek várnak rá. Az 1960-as évek elejére az 1934 augusztusában, a peloponnészoszi Vourvoura faluban született férfi két testvérével egy kis étteremláncot épített fel Ontarióban, amit Satellite-nek nevezett. A testvérek hamburgereket, palacsintákat, majd az akkoriban egyre népszerűbbé váló pizzát kínáltak, és évről évre egyre sikeresebbnek látták vállalkozásukat. A pizza viszonylag új étel volt Észak-Amerikában, és abban az időben a legtöbb, amit felszolgáltak, gombával, szalonnával vagy pepperonival (azaz paprikás szalámival) volt megrakva. Panopoulos is követte ezt, de ahogy egyre kalandvágyóbb lett más ételekkel kapcsolatban (bevezette például a kínai ételek amerikanizált változatait, például az édes-savanyú csirkét, amelyben ananász is található), úgy döntött, hogy a pizzákkal is kockáztat. Egyszer a sonkás pizzájához ananászkonzervet is adott – nem tudta, hogy ez siker lesz-e vagy sem (neki és a testvéreinek ízlett), de hamarosan az édes és a sós ízek kombinációja nyerőnek bizonyult a vásárlók körében is.
Ahonnan minden indult: a Satellite étterem és Sam, a feltaláló (fotó: cbc.ca)
Vitatott örökség
Egy 2017-es YouGov-felmérés szerint a megkérdezettek 82%-a szereti az ananászt, de csak 53%-uk szereti a gyümölcsöt a pizzán. Az emberek 12%-a azt mondta, hogy egy kicsit nem szereti a pizzán, míg 29%-uk azt mondta, hogy utálja az ötletet is. Az egyik fő érv az, hogy az ananász szakít a hagyományokkal: a paradicsomot leszámítva a gyümölcsnek nincs helye a pizzán.
A vitatott élelmiszer 2017 februárjában került újra a nemzetközi porondra, amikor Guðni Jóhannesson izlandi elnök kijelentette, hogy az ananászt be kellene tiltani mint pizzafeltét, mire Justin Trudeau kanadai miniszterelnök válaszul ezt tweetelte: „Van ananászom. Van egy pizzám. És kiállok e finom délnyugat-ontariói alkotás mellett.”
Panopoulos az 1970-es évek közepén eladta Satellite nevű éttermét, később az Ontario állambeli Londonban megnyitotta a Family Circle nevű éttermet. Végül 2007-ben, 73 éves korában vonult nyugdíjba, és amikor nem az ananászos pizzát védte a világsajtó előtt, hátralévő napjait imádott papou-ként (nagyapaként) töltötte. A 2017 júniusában elhunyt Panopoulosról szóló gyászjelentés a hawaii pizza feltalálóját „felejthetetlen személyiségnek” nevezte, és hűségét, védelmező természetét és humorérzékét méltatta.
Fotó: Getty Images
Miért ennyire ellentmondásos?
Franco Pepe pizzaiolo (pizzaséf) mesternek van egy étterme Caiazzóban, Nápolytól északra. Többször is a világ legjobb pizzakészítőjének választották, ő mégsem zárkózott el az ananász mint feltét felhasználásától sem, sőt díjat nyert a vitatott pizza elkészítéséért. A La Cucina Italiana nevű élelmiszeripari weboldalnak nyilatkozva Pepe elmondta, hogy szerinte sokan azért ellenzik az ananászt, mert az túlságosan ütközik az alapmártással. „A kombináció valószínűleg túl kockázatos sokak számára: az ananászt paradicsommal keverni?! Dupla savasság, ami kivétel nélkül gyenge ízt és rossz emészthetőséget eredményez. Ráadásul az ananász konzervekből származó ananászt szirup alatt főzik elő, hatalmas mennyiségű hozzáadott cukorral.” Pepe kritikusok által is elismert ananászos pizzája friss gyümölcsöt használ, és hidegen, prosciutto sonkával tálalja – ez a megközelítés szerinte lehetővé teszi, hogy az ananász természetes íze kiemelkedjen.
Ízlésekről nem érdemes vitatkozni – nekünk a szerkesztőségben is vannak „érdekes” kedves ételeink –, ráadásul az édes és sós ízek keverése sem újdonság (gondoljunk csak a barackkal kombinált csirkemellre vagy a camembert sajtra áfonyalekvárral). Az biztos viszont, hogy Dwayne Johnson, azaz a Szikla (vagy Rock) egyik kedvenc étele a hawaii pizza, és mindig ezt eszi, amikor a szénhidrátraktárát akarja feltölteni (mint ahogy erről már többször is posztolt Instagramon). És kik vagyunk mi, hogy vitatkozzunk vele?
Kiemelt kép: Getty Images
