Virágzó rododendron, uborkás szendvicsek, kandallótűz, gyapjú kosztümök. Kalap, kesztyű, egyenes hát, viktoriánus nyugalom. Aztán előkerül a holttest, és máris színre lép vagy a karakterisztikusan önelégült, ámde zseniális Hercule Poirot vagy a csavaros eszű vénkisasszony, Miss Marple. Imádjuk, ugye? Agatha Christie-nek van néhány kor- és vetélytársa, akiket angolszász nyelvterületen nagy becsben tartanak. Ideje őket is felfedezni!

Agatha Christie uralmát a krimiírás terén nem döntötte meg senki, regényeit imádja öreg és fiatal. Egy baj van csak… Hogy a szerzőtől nem várhatunk újabb műveket. Azoknak, akik szeretik Agatha Christie világát, jó hír, hogy van rajta kívül néhány kor- és vetélytársa, akiket angolszász nyelvterületen nagy becsben tartanak. Néhányuknak magyarul is olvashatóak a műveik, így  meg lehet rohamozni a könyvtárakat és az antikváriumokat!

A bárónő gyilkosságai

Elsőként itt van mindjárt P. D. James, akit jó ideig férfinak hittek olvasói, nem sejtve, hogy a P. és a D. betű a Phyllis és Dorothy keresztnevek kezdőbetűjét rejti. Bár az 1920-ban Oxfordban született Phyllis gyerekkorától írónak készült, a körülmények nem kedveztek az elhatározásának. Ő volt szülei legidősebb gyermeke, és már tizenhat évesen dolgoznia kellett, hogy jövedelmével segítse a családot. Apjához hasonlóan ő is egy adóhivatalba került, de hamarosan színházi munkát vállalt, mert az adózás világát unta. Férjhez ment egy katonaorvoshoz, és mert a férfi a háborúból súlyos mentális betegséggel került haza, tovább folytatta adminisztrációs munkáját, hogy eltarthassa őt és két lányukat.

Első regényét alig két évvel férje halála előtt, 1962-ben adták ki, a debütáló szerző negyvenkét éves korában.

A Takard el arcát! című krimiben már színre lép az írónő kedvelt detektívje, Adam Dalgliesh, aki Miss Marple-hoz és Poirot-hoz hasonlóan a legnyakatekertebb bűntényeket is felderíti.

Phyllis Dorothy James londoni otthonában 1988 márciusában. (Fotó: Ulf ANDERSEN/Gamma-Rapho via Getty Images)

Dalgliesh hideg és töprengő, érzéseiről csupán verseskötetei tanúskodnak. Az olvasó azt is megtudja, hogy e hidegség mélyén súlyos veszteség rejlik: a férfi felesége és gyermeke alig pár órával a szülés után meghalt. Dalgliesh nyomoz kórházban, sérülteket ápoló intézményben, kis faluban és nagyvárosban, alkotója rendületlenül kitart mellette. Közben fő a tea, csattognak a kötőtűk, készülnek a tonhalas szendvicsek, fény derül az emberi kapcsolatok sötét titkaira is.

P. D. James több regényét megfilmesítették, könyvei magyarul is megjelentek, és a Dalgliesh című sorozat epizódjait a magyar nézők is láthatják az Epic Drama csatornán. Mire az írónő 94 évesen meghalt (2014-ben), már bárónői címet adományozott neki II. Erzsébet, és halálhírére azonnal reagált az akkori miniszterelnök, David Cameron, aki az Egyesült Királyság egyik legnagyobb krimiírójának nevezte.

Így nyomoz egy angol lord

Agatha Christie 86 évet élt, P. D. James 94-et… Eddig úgy tűnhet, a detektívtörténetek írása garancia a hosszú életre. Ám a következő szerzőnek, Dorothy L. Sayersnek mindössze 64 esztendő jutott. Az 1957-ben elhunyt írónőnek három krimije olvasható magyarul (Jelige: gyilkosság; Kilenc ütés egy ember; Mézeshetek), illetve magyarul is megjelent a Jézus életéről írt rádiójátékként is feldolgozott műve. Sayersnek jó barátja volt a Narnia-regének írója, C. S. Lewis, aki a krimiket nem sokra értékelte, de a Jézusról szóló művet minden évben újra elolvasta. 

Dorothy L. Sayerst a londoni Regent’s Street-i Szent Tamás-templom felügyelőjének nevezik ki 1952-ben. (Fotó: Hulton-Deutsch/Hulton-Deutsch Collection/Corbis via Getty Images)

Az írónő írt verseket, reklámszövegeket, kritikákat, lefordította az Isteni színjátékot, és szerkesztőként jegyzett több novelláskötetet is. Természetesen ő is megalkotta maga nyomozóját, Lord Peter Wimsey-t, egy társaságkedvelő, krikettezni szerető arisztokratát, aki nemcsak okos, de erős is, igazi hős, méghozzá pozitív hős.

Dorothy L. Sayersnek is megvolt a maga rejtélye, melyet teljes egészében csak halála után sikerült kibogozni. Kudarcos párkapcsolatai során ugyanis egy nős embertől született fia, ami akkoriban nem számított elfogadható tettnek egy középosztálybeli nőtől. Miután megszülte a kisfiút, a nagynénjééknek adta át, ő pedig a továbbiakban nagynéniként szerepelt a fiú életében. Amikor aztán házasságot kötött egy skót újságíróval, adoptálta a gyermeket, de még akkor sem mondta meg neki, kije is valójában. Azt a fia már csak az asszony halála után derítette ki.

Agatha Christie (balra) és Ngaio Marsh (jobbra) a londoni Savoy Hotelben 1960-ban. (Fotó: ©Hulton-Deutsch Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)

Aztán ott van a nem Angliában, hanem Új-Zélandon született Ngaio Marsh, akinek viszont leghíresebb krimije, a Fény kialszik! mégis Londonban játszódik. A dráma egy Macbeth-előadáson zajlik, kiolvasható belőle, hogy a szerző otthonosan mozgott a színház világában. Több mint harminc könyve közül mindössze három jelent meg magyarul, mindegyikben a jóképű és szimpatikus Roderick Alleyn nyomozó deríti fel a gyilkosságot.

Korában Agatha Christie fő riválisának számított Margery Allingham, ám, hogy ez a verseny mennyire volt szoros, csak az angolul olvasók ítélheti meg. A bűntényeit Albert Campion nyomozóra bízó szerzőnek ugyanis egyik könyvét sem fordították magyarra, csupán néhány rövidebb bűnügyi története érhető el. 

Kiemelt kép: Getty Images