A tehetséges festőművész, akit munkáiban a kívülállóság élménye foglalkoztat, a hétköznapokban is nagy macskabarát. Talán nem véletlenül: Cirka és Sushi nevű cicái éppúgy függetlenek, sőt sok szempontból kívülállók, mint a macskák általában.
Elsőre nem tűnsz tőről metszett catladynek…
Pedig nagyon szeretem az állatokat, a cicákat különösen. Tízévesen kaptam az első cicámat, de korábban is mindig volt otthon mindenféle állat: volt nyuszink, degunk, korábban egy vizslánk, amikor pedig iskolai szünet volt, az osztály hörcsöge is nálunk vakációzott. A macskák persze ezzel együtt is különösen közel állnak a szívemhez.
Wirth Abigél sajátos hangulatú képein rendre feltűnnek a macskák
A macska megosztó karakter, sokkal inkább, mint a kutya. Tapasztalataim szerint valaki vagy imádja, vagy elutasítja őket. Téged mivel fogtak meg?
Nekem nagyon tetszik bennük, hogy önállóak és nagyon erős karakterük van. Nyilván minden állat rendelkezik saját személyiséggel, de a macskáknál ez nagyon határozottan megjelenik, hiszen nincs meg bennük a kutyáknál jól ismert, feltétel nélküli tisztelet és rajongás a gazda felé. Sőt tulajdonképpen a macska az, aki megtisztel, amikor közel enged magához. A macskák másként is kommunikálnak az emberrel, mint a kutyák, de éppúgy meg tudják magukat értetni, és a szeretetüket is szépen ki tudják fejezni a maguk eszközeivel. Szuper, hogy annyira puhák és selymes a szőrük, ezért mindig jó kézbe venni őket, a dorombolás rezgése pedig igazán el tudja lazítani az embert. Általános iskola elején az egyik tanítóm javasolta szüleimnek, hogy jó lenne nekem egy szeretgethető kisállat, így került hozzánk az első cicám. Túlzás, hogy antidepresszánsnak szánták, de tulajdonképpen ez is benne volt: nagyon sokat kaptam ettől a cicától, aki igazán kedves és figyelmes volt.
Most kikkel osztod meg az életedet?
Két cicánk van, Cirka és Sushi. Cirka került hozzánk először. Ő egy vörös házimacska (ez a vörös házicicáknál szokatlan, de képzeld, lány), összel lesz négyéves. Én ugye mindig cicás voltam, a férjem viszont az elején nem volt annyira lelkes, aztán mégis csak ő vetette fel, hogy fogadjunk be egy macskát. Cirkát a neten találtuk egy állatmentős csoportban. Szemeztünk egy másik cicával is, akit végül a húgom fogadott be, szóval ő is jó helyre került. Sushi pedig 2020 tavaszán jött hozzánk, lassan hároméves lesz. Ő egy sziámi cica és egészen más karakter, mint Cirka: követelődző, odamászik mindenre és mindenkire, ha éppen ahhoz van kedve. Viszont Cirka a leleményesebb, míg ő magától rájön, hogy nyissa ki a bezárt ajtót, addig Sushi az ilyen feladványokkal nehezen boldogul, és hatalmas tisztelettel tekint a másikra, aki megoldja helyette a problémát. Ketten együtt pedig olyanok, mint egy rajzfilmes páros: van az okos, megfontolt és a szertelen, szeleburdi figura, akik remekül kiegészítik egymást.
Jól ki is jönnek egymással?
Igen, nagyon kötődnek egymáshoz, össze vannak nőve. A covid alatt kezdtük összeszoktatni őket, viszonylag módszeresen, tényleg szép lassan, de miután a Sushi még nagyon kicsi volt, viszonylag gyorsan egymásra tudtak hangolódni. Cirka azonnal anyáskodóan bánt vele, azóta is ragaszkodnak egymáshoz.
Miben más a házicica és a ha nem is pedigrés, de mégis fajtatiszta macska?
A mi cicáink nagyon mások, bár ez alapján nem biztos, hogy jó ötlet általánosítani. Ha mégis megpróbálom: szerintem a házicicák mégis ellenállóbbak, önállóbbak, sokszor jobban feltalálják magukat. Legalábbis Cirka, a mi házicicánk ilyen. Szeret feladatokat megoldani jutalomért, és ilyenkor is talán a kapcsolatot élvezi a legjobban, ami ilyenkor létrejön. Mindenesetre máshogy oldják meg a problémákat: Sushi, ha szeretne valamit, próbálkozás helyett azonnal velünk kommunikál, Cirka előbb megpróbálja maga megkeresni a megoldást.
Wirth Abigél: Ma is holnap. A cicák (itt épp Sushi) legtöbbször valamilyen emberi érzelmet jelenítenek meg
A képeidre hogy kerültek fel a cicák?
A cicás sorozatban önarcképként jelennek meg, portrészerűen, mert úgy gondoltam, hogy ha egy emberi arcot ábrázoló képet nézünk, akkor sok minden elvonja a figyelmünket az érzésről, amit meg szerettem volna mutatni. Ha egy ember arcát látjuk, akkor azzal kezdünk foglalkozni, hogy mennyire szép vagy szimpatikus az adott ember, én pedig arra törekedtem, hogy az érzelmeken és a mentális állapoton maradjon a fókusz, ne terelje el a figyelmet az arc elemzése. Persze, bizonyára benne van az is, hogy a cicák gyerekkorom óta részei az életemnek, itt mégis a tartalom és a forma megfelelő illeszkedése volt inkább az irányadó. Sushi és Cirka egyébként sokszor velem vannak, amikor dolgozom: függetlenül attól, hogy éppen mit festek, gyakran előfordul, hogy odajönnek hozzám, és meg lehet őket kicsit vakarászni, vagy elalszik az egyik az ölemben.
Nemcsak a te képeiden, de egy sor ismert műalkotáson is rendre feltűnnek a macskák. Képzőművészként milyennek látod őket? Szépek? Esztétikusak? Megjelennek a hozzájuk kapcsolható jelentésrétegek a te munkáidban?
Igen, nagyon szépek, de nemcsak a szépségük volt bennük mindig is vonzó, hanem a titokzatos eleganciájuk is. Mozgásukban és a gesztusaikban is van egyfajta arisztokratikus önérzet, ábrázolásuk egy csomó popkulturális utalást is hordoz. Én egy feminin, kicsit naiv világot szerettem volna teremteni velük, amely segít abban, hogy a nézői figyelem a lényegen maradjon és a forma (azaz a cicák) megfelelő kontrasztban legyen az adott téma súlyosságával.
Amikor kutyás embert kérdezel arról, miért jó kutyásnak lenni, elég könnyű dolga van. A legtöbben épp azt emelik ki, aminek a hiányát az elején pozitívumként emelted ki a cicák esetében, hogy istenként tekintenek az emberre.
Igen, de ez nem azt jelenti, hogy a cicák ne szeretnék nagyon a gazdájukat. Szerintem a háziállatokban mindig ott van a fajtának megfelelő módon az odaadó szeretet a gazda iránt. Fontos nekem, hogy amikor szomorú vagyok, akkor csak felkapom a cicámat, meg tudom dögönyözni őket, sőt, bármennyire is független lények, nagyon is jól megérzik, amikor szükségem van a plusz törődésre és odajönnek hozzám.
És nekik mi ebben a jó? Miért jó nálatok cicának lenni?
Őket kéne megkérdezni, mi mindenesetre igyekszünk megteremteni a feltételeit, hogy jól érezzék magukat nálunk. Amikor a Cirka megérkezett, csináltunk neki egy csinos macskaházat, ami passzol a szobába is, ma már Sushi is ezt használja, és úgy tűnik, lassan az egész lakást birtokba veszik. Cirka kölyökként a téli utcán talán túl sem élte volna segítség nélkül, Sushi pedig mára Cirka nélkül boldogulna nehezen. Szeretgetve vannak egész nap, aminek a legtöbbször örülnek, de nagyon boldogok egymástól is. Amikor meghalt az első cicám, sokáig gyászoltam, és biztos voltam benne, hogy soha nem fogok egy cicát sem úgy szeretni, mint őt. Aztán mégis. Másképpen és máshogyan szeretem a mostaniakat, mint a gyerekkori cicámat, Cinnát, egyszerűen azért, mert más a karakterük. Ahogy a barátait is épp a rájuk jellemző, egyedi tulajdonságok miatt szereti az ember, úgy van a cicáival is. Pont úgy jók, ahogy vannak.
Kiemelt kép és illusztráció: Wirth Abigél
