Egy séta a régenskorszakban, Miss Ravenswood? – könyvajánló

Gyertyafényben úszó báltermek, titkos ajtók mögött suhanó libériák, ékesszóló társalgások és félszeg pillantások a porcelán teáskészlet fölött. A sort még csak nem is szükséges tovább folytatni, a régenskorszak mára mindent átszövő bája képzeletünkben is berendezte a társasági szezon szalonjeleneteit. Akár a streamingszolgáltatók, akár a könyvesboltok kínálatából szemezgetünk, a kosztümös romantika kötelező csipkedíszletei köszönnek vissza a részletekben.

Kathleen A. Flynn, a The New York Times szerkesztője számára ez a historikus láz már nem pusztán múló szeszély. Az Észak-Amerikai Jane Austen Társaság oszlopos tagjaként mi más is bontakozhatott volna ki íróasztalán a Meggyőző érvek és az Emma viseltes, gyakorta forgatott példánya mellett, mint egy konvenciókra fittyet hányó, bravúros Austen-sztori.

Ennyit a régenskorszak romantikájáról

Odakint borongós félhomály, száraz leveleket húznak a kövér esőcseppek, az ablakpárkányon pihenő Értelem és érzelem antikvár kötettel már nem is olyan nehéz elképzelni a vadregényes angol vidéket.

Kathleen A. Flynn – A Jane Austen-küldetés, Athenaeum Kiadó, 4699 Ft

A kosztümös kalandok mindig is festői képeslapba illő pillanatokkal lakatták jól a történelmi romantikára éhes könyvmolyokat.
Egy intrikákkal tűzdelt, 1800-as években játszódó románc sikere talán éppen ebben rejlik. Elmerülni benne a szürke hétköznapok után olyan, mint habos-puncsos angol pudingba kanalazni. Az esztétikai falnivalón túl azonban bőven akadnak olyan aspektusai is az adott kornak, melyeken nem szívesen rágnánk át magunkat. Akasztófán lógó útonállók, koldussorok a szénfüstös London utcáin, terpentin és ecet maró szaga a barátságtalan fogadó falai között. Illetve akkoriban valójában nőnek lenni is igen nehéz lehetett, elvégre minden szempontból elnyomott helyzetben voltak: nemhogy szavazati joguk nem volt, de teljes mértékben a férfiaknak voltak alárendelve, gyakorlatilag önállóan semmit sem vihettek véghez. Nem dolgozhattak, amikor pedig már tanulhattak, akkor is csak bizonyos szakmákhoz volt hozzáférésük. Az életben három szerep közül választhattak, illetve nem is választhattak, hiszen ahhoz, hogy ne vesse ki őket a társadalom, gyakorlatilag mindegyiket be kellett tölteniük: feleség, háziasszony/gazdasszony és anya, általában egy olyan férfi oldalán, akihez talán még csak nem is vonzódtak. Ide, a minden romantikát mellőző (na jó, azért nem teljesen) 1815-ös Angliába érkeznek meg főhőseink, Rachel és Liam, pontosabban Miss Ravenswood és Dr. Ravenswood, hogy tudományos sci-fibe illő eszközökkel – és hírszerzői ravaszsággal – felvértezve közelebb kerüljenek Miss Austen kéziratos tölgyfadobozához.

Örvendek, a nevem Jane Austen

A történet szerint a két kutató azzal a megbízással érkezik a múltba, hogy megszerezzék Jane Austen A Watson család története című kéziratát, amelyről azt feltételezik, hogy az írónő befejezte, de bizonyos okok miatt meg akarta semmisíteni. Rachel Katzman és Liam Finucane magukat vagyonos ültetvényesnek kiadva az írónő egyik testvérén, Henryn keresztül próbálnak Jane közelébe férkőzni.

A régenskorszak

Az 1762-ben született IV. György 1811-től 1820-ig elmebeteg apja, III. György helyett volt régensherceg (annak halála után pedig brit király). Kicsapongó, extravagáns életmódot folytatott, lelkes támogatója volt az új divatirányzatoknak, „Anglia első úriemberének” is hívták. Róla nevezték el ezt a 9 éves korszakot régenskorszaknak, amely a legtöbb történész szerint 1820-ig tartott, de vannak, akik IV. Vilmos 1837-es haláláig datálják.

Ám amikor szembesülnek a korabeli viszonyokkal és Jane gyógyíthatatlan betegségével, azzal az etikai problémával állnak szemben, hogy van-e joguk megváltoztatni a múltat. Mint látható, közel sem hagyományos kosztümös kalamajkába keveredtünk. Az írónő pennája végét egy utópisztikus science fiction, egy történelmi kalandregény és egy modern románc tintájába is belemártotta. A kalaplengetésektől, pukedliktől és robogó fiákerektől élénk korzón Henry Austen, a kapatos banktulajdonos andalog. Mrs. Tilson, Henry húgának bizalmasa a Büszkeség és balítéletről cseveg a Hill Street-i bérház szalonjában, mialatt Cassandra Austen a Hans Place-en teázgat legkedvesebb testvérével, az Emma írójával.

Flynn karakterei Jane Austen életének főszereplői is, mi pedig irodalmár titkosügynökeink spektrométerén keresztül az írónő megsárgult biográfiájának betűi mögé kémlelhetünk.

Oda, ahol a végeláthatatlan bemutatások sorát bármelyik pillanatban megakaszthatja egy könnyedén odavetett mondat: „Örvendek, a nevem Jane Austen.”

Amikor a keresés kalandosabb a kéziratnál

Bár ez az eleven, szürreális irodalmi tárlat olyan ereklyékkel kecsegtet, mint az író épségben maradt levelei, kiadatlan, befejezetlen kéziratai vagy épp Jane Austen hús-vér valója, a történelem oldalait ily módon visszalapozni csöppet sem veszélytelen.

Talpraesett, szerethető főhőseink azonban egyszerre birkóznak meg a korabeli hétköznapi élet kihívásaival, a nemi szerepek korlátaival, a jövőbelátás bűntudatával és a lelepleződés kockázatával. Mindeközben pedig egy besurranó tolvaj ruganyosságával igyekeznek érintetlenül hagyni a múlt eseményeit, végül fordulatos sikerrel, de nem kevés izgalommal és kalanddal. A románcok elkötelezett rajongóinak azért eláruljuk, a régenskorszak romantikájának szele végül időutazóink hálótermének függönyét is meglebbenti.

A kötetet ebben a remek, érdekességekkel teli videóban maga a fordító, Hojcsi Zsuzsa ajánlja:

Kiemelt kép: Canva