A folyadékpótlás az egyik legalapvetőbb dolog, amit az egészségünkért tehetünk – a szívműködéstől kezdve a bőr rugalmasságán át egészen a mentális egészségig. A legtöbben azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, a dehidratációnak (kiszáradásnak) pedig kellemetlen mellékhatásai is lehetnek: köztük az ingerlékenység, fejfájás, túlevés és stroke. Mindezek fényében nem is gondolnánk, hogy a vízfogyasztás akár még káros hatással is lehet a szervezetünkre nézve – amennyiben túlzásba visszük. De valljuk be, ez a veszély kevéssé fenyeget bennünket, a statisztikákat elnézve pedig legtöbbünknek inkább a dehidráltságtól kell tartania, de nem árt tudni, mielőtt túlbuzgón a pohár után nyúlnánk: ha a szükséges napi mennyiségnél többet iszunk, felboríthatjuk a folyadékpótlás egészséges egyensúlyát, amelynek akár egészen súlyos következményei is lehetnek. 

A több víz nem feltétlenül jobb?

A dehidratációval ellentétben a túlhidratálás kevésbé ismert jelenség a köztudatban. Az úgynevezett hyponatremia akkor fordul elő, ha szervezet több folyadékot vesz fel, mint amennyit a vese képes lenne feldolgozni. Ilyenkor a felesleges vizet megtartja a szervezeted, de a szükséges elektrolitokat, például a nátriumot és a káliumot úgymond kiöblíted vele. A folyamat a sejtjeink megduzzadását eredményezheti, és hányingerhez, hányáshoz, szédüléshez, sőt, ritka esetben akár halálhoz is vezethet. A versenysportok űzői, a maratoni futók vagy a triatlonisták ebből a szempontból nagyobb veszélynek vannak kitéve, mivel gyakori, hogy a versenyek során nagyobb mennyiségű vizet vesznek magukhoz, miközben az izzadással nátriumot és káliumot veszítenek. A Harvard Egyetem sportorvosai azt javasolják, hogy a testmozgás közbeni folyadékpótlás leglogikusabb módja, ha csak akkor iszunk, amikor tényleg szomjasnak érezzük magunkat. A víz mellé ilyenkor sportitalokat is beiktathatunk, melyekkel pótolhatjuk az edzés közben elveszített nátriumot és káliumot. A jelenségnek egyébként pszichológiai háttere is lehet, az eddig végzett kutatások pedig arra jutottak, hogy a túlivás egyfajta jutalmazási reakció szorongás és társadalmi elszigetelődés esetén. 

Mi történik, ha túl sok vizet iszunk?

Ha túl sok vizet iszunk, vízmérgezést, agyműködési zavarokat, zavartságot, álmosságot, magas várnyomást, erős fejfájást és alacsony pulzusszámot is tapasztalhatunk. A nátrium létfontosságú elem, amely segít fenntartani a sejtekben lévő és a sejtekből távozó folyadékok egyensúlyát. Amikor a szervezetben lévő nagy mennyiségű víz következtében lecsökken a nátriumszint, folyadék kerül a sejtek belsejébe. Ekkor a sejtek megduzzadnak, ami legrosszabb esetben görcsrohamokhoz, kómához és halálhoz is vezethet. Egyes betegségek, gyógyszerek és drogok fogyasztása is okozhat túlhidratáltságot (hiszen nagyfokú szomjúságérzet léphet fel fogyasztásuk után), ezek közé tartoznak a következők:

• pangásos szívelégtelenség
• skizofrénia
• májbetegség
• veseproblémák
• antidiuretikus hormonzavar
• nem-szteroid gyulladáscsökkentők
• ellenőrizetlen cukorbetegség
• MDMA (ez van az ecstasyban is), különböző amfetamin-származékok (például speed)
• antipszichotikus gyógyszerek
• vízhajtók

Fontos leszögezni: mindez nem azzal egyenlő, hogy kerülnünk kell a vízivást!

Csupán az arany középút megtalálására kell törekednünk, hiszen ismerjük a mondást, miszerint jóból is megárt… A napi nyolc pohár víz megfelelő mennyiség a vese egészséges működéséhez. Emellett azt is fontos megjegyezni, hogy a vízigény az életkor, a nem, az időjárás, az aktivitási szint és az általános egészségi állapot függvényében is változik. Nincs tehát pontos képlet arra vonatkozóan, hogy kinek mi számít elegendőnek. De az olyan hétköznapi helyzetek, mint a manapság egyre gyakoribb extrém hőség, a jelentős fizikai aktivitás, valamint a lázzal járó betegségek, az átlagosnál is több folyadékbevitelt igényelnek. 

Mire érdemes odafigyelnünk? 

A vizelet látványos indikátora lehet a hidratáltsági állapotunknak. A halványsárga, limonádéra emlékeztető szín egészségesnek minősül, a sötétebb a dehidratáltságot, a színtelen pedig a túlhidratáltságot jelöli. A vízszintünk akkor számít egészségesnek, ha átlagosan naponta 6-8 alkalommal könnyítünk magunkon (a koffeint és alkoholt fogyasztók akár többször is). Ha az átlagos mennyiségnél többször kell pisiszünetet tartanunk – de nem érezzük magunkat felfázva–, érdemes elgondolkodni azon, hányszor is néztünk aznap a vizespohár fenekére.

Fotó: Getty Images

Egy 2015-ös tanulmány szerint más italok rövid távon hidratálóbb hatásúak, mint ha csak és kizárólag vizet fogyasztanánk egész nap. Ennek oka a nátrium, a kalcium, a kálium, a klorid, a foszfát és a magnézium elektrolitok szerepében keresendő. Ezeknek az ásványi anyagoknak számos funkciójuk van, ezek egyike a folyadékegyensúly. A napi szükséges vízbevitelnek 80%-a származik folyadékból, a maradék 20%-ot élelmiszerekből nyerjük. A sima csapvíz nem tartalmaz elektrolitokat, de az élelmiszerek és más italok (sportitalok, gyümölcslevek) viszont igen, így egészséges egyensúlyról akkor beszélhetünk, ha mindezek egyvelegéből áll a napi folyadékbevitel mennyisége. Hogy milyen hidratáló hatású ételekkel érdemes kiegészítenünk a szükséges vízbevitelt, arról ITT írtunk hosszasabban. A lényeg az, hogy hallgassunk a testünk jelzéseire: ha fontos számunkra a hidratáltság, és akkor is iszunk, amikor nem vagyunk szomjasak, ne várjuk meg, hogy rosszul legyünk tőle; inkább kapjunk be egy almát vagy őszibarackot, hiszen az étkezésnek is kiemelt szerepe van a folyadékegyensúly helyreállításában. 

Kiemelt kép: Getty Images

Legyen sikeres az életmódváltásod, csatlakozz hozzánk! Kapcsolódj be a Nők Lapja Életmódváltó kihívásaiba, szerezz magadnak plusz egészséges éveket, és szállj versenybe a nyereményekért is!