Szeretjük, mert gyömöszölnivaló, cuki, vidám. Remek játszópajtás és hűséges társ. Ám vannak, akik számára a kutya sokkal több ennél: támogatás a gyógyulásban, segítség a fejlesztésben, lehetőség egy önállóbb és biztonságosabb életre.
Gyógyulás élményekkel
Törpenyúl, papagáj, macska: megannyi szeretetreméltó, kedves állat, akik pusztán a jelenlétükkel is feldobják közérzetünket. Közülük is kiemelkedik a kutya, amely több ezer éve az emberrel való együttműködésre szocializálódva, veleszületetten keresi velünk a kapcsolatot, kiemelkedő kommunikációs és szociális készségekkel bír, és bámulatos összhangban képes együtt dolgozni kétlábú partnerével, amit ráadásul élvez is. Nem csoda hát, hogy e tulajdonságai révén nemcsak társállatként van jótékony hatással az egészségünkre, de terápiás és segítőkutyaként célzottan is képes a legkülönbözőbb egészségi állapotokban is támogatni a javulást és emelni az életminőséget.
„A terápiás kutya intézményekhez kijárva, gazdájával együtt vesz részt terápiás foglalkozásokon, amelyek célját és menetét az adott csoportot vezető szakemberrel, például pszichológussal, gyógypedagógussal közösen dolgozzák ki. Legyen szó halmozottan fogyatékos gyerekekről, autistákról, pszichiátriai betegekről vagy idős demensekről, kutyák bevonásával a legkülönfélébb terápiás célok is hatékonyan megtámogathatók, a kutya ugyanis számos különböző terápiás hatótényezőt egyesít magában – kezdi Kiss Tamás, a Kutyával az Emberért Alapítvány terápiás vezetője. – Szőrös, nyálas, nedves az orra, ugat, mászkál: csupa olyan jellemzővel bír, amellyel egészségügyi vagy fejlesztési közegben nem találkozunk. Igazi ingerbombaként beteget és segítőt egyaránt kizökkent a megszokott rutinból, amely halmozottan fogyatékos gyerekeknél például, akiknek gyakorlatilag az egész élete fejlesztéssel telik, már önmagában óriási változást jelent. Hiába a játékos feladatok, palacsintaként hemperegni századjára már nem túl izgalmas, a kutyát utánozva végiggurulni a szőnyegen viszont igen.
A nagy- és finommozgások, a koordináció és testtartás fejlesztése mind olyan terület, amelybe a kutya nagyon jól bevonható: jelenléte nemcsak élménnyé varázsolja a gyakorlást, de óriási ösztönzőerővel is bír.
Azok a gyerekek, akik a fejüket is nehezen emelik fel a földről, szívesen megteszik az extra erőfeszítést, ha láthatják az izgő-mozgó állatot. Sokan görcsösek, ujjaikat nehezen nyújtják ki, jutalomfalatot a kezükbe rejtve azonban a kutya bökdöséssel, nyalogatással képes oldani a görcsöt, amelynek hatására meg tudják simogatni a kutyát. Az önálló kutyasétáltatás is nagy favorit, amelyhez a gyerekeknek bonyolult feladatok sorát kell végrehajtaniuk: feladni a nyakörvet, maguk mellett vezetni a kutyát, lazán tartani a pórázt, irányt váltani, dicsérni, jutalomfalatot adni. Kutya nélkül ilyen összetett feladatra rávenni őket szinte lehetetlen. A beszédindítás terén is szép eredményeket lehet elérni: filmbe illő pillanat, amikor egy gyerek, aki addig nem beszélt, a kutyát meglátva azt mondja, szia. Ingergazdagsága révén a kutya jól fókuszálja a figyelmet, így ADHD-sok terápiájában is sikerrel bevethető. Azok a figyelemzavaros gyerekek, akik egy klasszikus memóriafeladatban egy-két elemet tudnak csak megjegyezni, brillíroznak, amikor azt kell felismerni, az állatra csatolt tárgyak közül melyeken változtattunk. A kutyás terápia ráadásul a szabálykövetés, késleltetés gyakorlását is segíti azáltal, hogy a kutya mindig csak az éppen soron következő gyerektől fogadja el a parancsot. Kényszereseknél is alkalmazunk kutyás terápiát. Azok számára, akik ötpercenként szeretnék megmosni a kezüket, nagy kihívást jelent egy »koszos és büdös« kutya, ugyanakkor még bennük is megvan a motiváció, hogy kapcsolatba lépjenek vele. Ez a vágy sokszor olyan erős, hogy képesek legyőzni kézmosási késztetésüket a foglalkozáson, amely tapasztalatra a későbbiekben is építkezni lehet. A megélt sikerélmények, bármely területet is érintsék, óriási löketet adnak a fejlődésnek, növelik a kompetenciaérzést és az önbizalmat.”
