Az evolúciós pszichológusok szerint a horrorfilmek az ősi félelmeinkre hatnak, ami megmagyarázza a zombifilmek és a túlméretezett emberevőszörnyekkel foglalkozó filmek népszerűségét. Ezek a filmek lényegében biztonságos közeget teremtenek ahhoz, hogy mentálisan tesztelhessük magunkat: éles helyzetben vajon hogyan birkóznánk meg a valós veszéllyel? Az ijesztő szórakozásból származó élvezeten túl a mozis horrorélmény számos pozitív hatással rendelkezik – persze csak a műfaj kedvelői számára. Érdekes módon minél több negatív érzelmet élünk át az ilyen és ehhez hasonló filmek alatt, annál valószínűbb, hogy élvezzük a műfajt. Magamból kiindulva legalábbis mindenképp igaz az állítás. Kutatások szerint a rémület hatására felszabaduló adrenalin-löketnek köszönhető, hogy örömünket leljük az intenzív félelem utáni megkönnyebbülésben. A folyamat endorfinok felszabadulását eredményezi az agyban, a peptidek ezen csoportja pedig ellazulttá, felfrissültté és energikusabbá tehet bennünket.
Végső soron a látottak hatása attól is függ, hogy mennyire érzi valóságosnak a néző. Felnőttként egyéni meggyőződésünk, személyes tapasztalataink és közvetlen környezetünk alakítják a filmekben történő elmélyülést. A túlvilági életbe vetett széles körű hit megmagyarázza a szellemtörténetek tartós vonzerejét, míg a zombis filmek különböző módon tükrözik a vírusos betegségekkel, a háborúval, a rasszizmussal és a féktelen globalizációval kapcsolatos társadalmi szorongásainkat. Manapság egyre több alkotás merítkezik valós félelmekből és traumákból, egyre kevesebb hangsúly kerül a céltalan vérengzésre, az igényes horrorfilmek pedig empátiát keltenek bennünk a nehéz helyzetben lévő karakterekkel szemben, gondolkodásra, megoldáskeresésre késztetnek, és tükröt állítanak mind az egyén, mind pedig a társadalom elé – akárcsak Jordan Peele legújabb filmje, a Nem (Nope).
Jelenet a filmből (Universal Pictures)
„Hogy hívjuk a rossz csodát?”
Peele-t bátran nevezhetjük az intelligens szociohorror mesterének. Aki korábbi, egyébként kasszasikereket hozó alkotásaiban is örömét lelte (Tűnj el!, Mi), minden bizonnyal rajongójává vált a modern horror felélesztőjeként is emlegetett komikus-színész-rendezőnek. Új filmjének előzetese ugyan nem árult zsákbamacskát, de mégis éppen elég ahhoz, hogy kíváncsian helyezzük magunkat kényelembe a vászon előtt.
Az első szembetűnő dolog a tipikus westernfilmek látványeleme – lehetne. Azonban ritkán látni olyan filmet, melyben fekete férfiak cowboykalapot viselve lovagolnak egy farmon, ahol tulajdonosokként vannak jelen, miközben a társadalom – burkoltan ugyan, de – továbbra is idegenként tekint rájuk. A történet szerint egy testvérpár az egyetlen nem fehér bőrűek tulajdonában lévő lovászatot üzemelteti Hollywood mellett. Otis „OJ” Haywood Jr. (Daniel Kaluuya, akit a Tűnj el! című filmben láthattunk) és nővére, Emerald, azaz „Em” (Keke Palmer, akit A Wall Street pillangóiból is ismerhetünk) édesapjuk, idősebb Otis (Keith David) rejtélyes körülmények között bekövetkezett halála után keresik a boldogulást. OJ csendben és szorgalmasan igyekszik ápolni apja örökségét, míg Em minden erejével maga mögött hagyná a farmot, és az azzal együtt járó kötelezettségeket.
Jordan Peele 2022. augusztus 22-én Los Angelesben. (Fotó: Axelle/Bauer-Griffin/FilmMagic)
Peele – aki a 90. Oscar-gálán történelmet írt, hiszen első fekete férfiként ő vehette át a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscar-díjat Tűnj el! című alkotásáért – játszi könnyedséggel, humorral, de mégis élesen feszegeti a faji és tömegkultúra kényes kérdéseit. A rasszizmus erős fókuszba kerül Peele rendezéseiben, bár előző filmjeihez képest a Nem kevésbé feszegeti a határokat, mindazonáltal összetettségében, képi- és humorvilágában sokkal kiforrottabb.
A középpontban a mindenből (is) hasznot húzó emberiség áll, és az, hogy mi történhet egy olyan világban, amelyben egymás életének inkább nézői, mintsem részesei vagyunk. A karakterábrázolás hétköznapi testvérpárt sejtet, az örökké búval bélelt OJ-t a már-már idegesítően extrovertált Em ellensúlyozza. OJ apja furcsa körülmények között bekövetkezett halála után olyan lemondással vezeti a farmot, ami a lehető legtávolabb esik a westernfilmek hősies főszereplőinek ábrázolásától, a pörgős Em pedig a legkeményebb fából faragott hollywoodi filmesek hasába is képes lyukat beszélni. Ott van még a szomszédos vidámpark ázsiai származású tulajdonosa, Jupe (akit a Walking Dead epizódokból is ismert Steven Yeun alakít), mint OJ riválisa, aki egy gyerekkorában átélt traumatikus élmény kapcsán szinte már-már halhatatlannak képzeli magát. Brandon Perea alakítja Angelt, egy műszaki kisbolt elsőre igencsak unottnak tűnő kameraárusát, aki hamar összebarátkozik a testvérpárral, és megjelenik Michael Wincott is (A holló, A három testőr, A pók hálójában, Monte Cristo grófja), aki egy művészete iránt megszállottan kötődő, elismert operatőr szerepébe bújik.
Jelenet a filmből (Universal Pictures)
Attól, mert nem látod, még ott van…
A karakterek fölé maga Hollywood emelkedik, ami átvitt értelemben ugyan, de sokkal nyomasztóbb veszélyforrás lehet, mint az égen játszódó furcsa jelenségek. A testvérpár szorosan kötődik az álomgyárhoz, hiszen ők azok, akik idomított lovakat szolgáltatnak a filmipar számára. Mindaz, amit családjuk színes bőrűként elért a szakmában, számukra történelem, míg a showbiznisz számára csak egy mellőzhető részlet. Míg a lovak – és talán a földönkívüliek is (?) – kemény munkával és kitartással betörhetők, addig Hollywood kegyetlen világa a legnagyobb erőfeszítéseik árán sem – ahogyan a rasszizmus kártékony alapkövei sem tűnnek el a világból egyről a kettőre.
Jelenet a filmből (Universal Pictures)
Hoyte Van Hoytema operatőri munkája annyira lélegzetelállító, hogy szinte félni is elfelejtünk a fel-felbukkanó égi jelenségek láttán, a gyönyörű éjszakai jelenetek pedig azt is elfeledtetik velünk, hogy az ember egyébként evolúciós szinten, ösztönösen retteg a sötétségtől, valamint az ott megbújó ismeretlentől. A film egyik legélesebb koncepciója pedig az, hogy
vajon képesek vagyunk-e levenni a szemünket egy hétköznapinak semmiképp sem nevezhető látványosságról, ha tudjuk: az életünk múlhat rajta?
Összességében a műfajilag nehezen körülírható, sci-fi, western, vígjáték és horror elemeket bőségesen tartalmazó film mintha kicsit túl sok mondanivalót akarna egyetlen filmbe sűríteni – nehéz és mélyen elgondolkodtató, de humorvilágának köszönhetően mégis könnyen emészthető, szórakoztató alkotás. Még a horrorért kevésbé rajongók számára is pozitív moziélmény lehet, akik pedig hozzám hasonlóan a (tanulságos) rettegés élményéért foglalnának mozijegyet, higgyék el nekem: nem fognak csalódni. Szóval irány a moziba be, hiszen a film augusztus 18-tól már megtekinthető a UIP-Duna Film forgalmazásában.
Kiemelt kép: Getty Images
