Egy film látványvilágának esszenciális eleme a jelmez, sok mozit vezettek sikerre a benne szereplő lenyűgöző ruhák, amelyek gyakran világhírű divattervezők munkái, és sokszor teremtettek divatot is. Ezen belül is különleges csoportot alkotnak azok a történetek, ahol a ruha a főhős átváltozását szimbolizálja és szinte mágikus ereje van.

Egy ruha mind felett

A film alapjául Paul Gallico 1958-ban megjelent Virágok Mrs. Harrisnek című regénye szolgált, amelynek cselekményét egy csodálatos ruha vezérli. A Temptation (Kísértés) elnevezésű ruha egy fekete bársony Dior-darab: éjsötét drágakövekkel borított hosszú szoknya, habkönnyű tüllel és csipkével díszített sifon fűzővel. A történet szerint a Dior-ház szentélyében tartott divatbemutató szokásos résztvevői között ott ül egy takarítónő is, akit teljesen elvarázsol a miliő, a Temptation pedig egyenesen elrabolja a szívét. „Beleveszett, elkápráztatta, elvakította, letaglózta a kreáció szépsége. Ez volt AZ!!” Ada Harrist, az 1950-es évek Londonjában élő özvegy takarítónőt a ruha a megszállottságig hatalmába keríti. „Rettenetesen akarja… a vágy tüze emészti”. Mrs Harris hosszú, spórolással és cselszövésekkel teli útra indul, gürcöl, éhezik és szerencsejátékra adja a fejét, hogy előteremtse a szükséges pénzt az álmára: elutazzon Párizsba és vásároljon magának valami hasonlóan szépet.

Mrs. Harris mágikus erőt tulajdonít a drága és kifinomult ruhának, és biztos benne, hogy káprázatos változások várnak rá, ha ő is magáénak tudhat egy Diort.

A tüll finom rétegei az érett nőt saját fiatalságára, vitalitására és szépségére emlékeztetik, és ha külső vonásai nem is visszanyerhetőek, a lelkében csodát tehet a ruha. Ő mindenekelőtt esztéta: valaki, aki éppúgy megérdemli elragadóan pompás ruháját, mint a gazdag hölgyek, akiknek a házát takarítja. A megkapó sztorit már többször megfilmesítették, itthon október 20-án kerül a mozikba a legújabb filmadaptáció az Oscar-jelölt Lesley Manville és Isabelle Huppert főszereplésével. 

Modern tündérmesék

Mindannyian ismerjük a ruhadarabot, amely mindent megváltoztathat. Ez a klasszikus tündérmese toposza. A ruha teszi lehetővé Hamupipőke számára, hogy részt vegyen a bálon. Sötétebb változataiban – például a Grimm testvérek A hat hattyú, Charles Perrault A szamárbőr vagy Hans Christian Andersen A vörös cipő című művében – ez az a dolog, amely a fiúkat hattyúkká változtatja, a lányt álcázza, hogy megszökhessen kegyetlen apjától, a hiú szépséget pedig a halálba táncoltatja. „A varázslat eredendően az átalakulásról szól.

A ruházat a legegyszerűbb módja annak, hogy az emberek átalakuljanak: álcázzák vagy felfedjék magukat, látszatra többnek vagy kevesebbnek mutatkozzanak, mint amilyenek.

A ruházat a második bőrünk, a szociokulturális bőrünk, és nagyban meghatározza, hogyan látnak minket mások. A ruházatot arra használni, hogy megváltoztassuk látszólagos [megjelenésünket], valamilyen szinten varázslatos cselekedet” – fejtette ki Hilary Davidson divattörténész a BBC Culture-nek.

A mese mindig is rugalmas műfaj volt: újra és újra elmesélték, átformálták, alakítottak rajta, hogy különböző üzeneteket közvetítsen és minden egyes új korszakhoz igazodjon. A filmproducerek, rendezők és kreatív szakemberek nem győzik felfrissíteni a régi, klasszikus történeteket, hogy azok a mai nézők szívét is elnyerjék. Az ilyen típusú filmekben a ruhák nem csupán státuszt vagy szépséget adnak – bár ez kétségtelenül funkciójuk döntő része –, hanem a megfelelő láthatóságot is. Felemelik viselőjüket, szeretetre és csodálatra méltóvá teszik őket. Hamupipőkéhez hasonlóan ezek a nők is hatalomra tesznek szert a vizuális metamorfózisuk pillanatában, mert feljebb lépnek a társadalmi hierarchiában vagy más módon kerülnek közelebb hőn áhított szerelmükhöz.

Az ilyen sztorik elengedhetetlen kelléke a Nagy Átalakulási Jelenet, amelynek során a rút kiskacsa gyönyörű hattyúvá változik egy csodálatos – vagy éppen szexi – ruha segítségével. Összegyűjtöttük néhány filmet, amelyben az átalakulást szimbolizáló ruha mára bevonult a divattörténelembe.

Hamupipőke

Kezdjük rögtön a nagy klasszikussal, amely 2015-ben kapott új köntöst, helyesebben új báli ruhát. A korábban Shakespeare-feldolgozásokra specializálódott Kenneth Branagh rendező pazar látványvilágot álmodott meg a Hamupipőke-filmhez, amelynek legfontosabb eleme természetesen a tündérkeresztanya által varázsolt báli ruha. A filmbeli verzió nagyon finom, kék és lila különböző árnyalataiban pompázó textilek rétegeiből áll (összesen 270 méter anyagot használtak fel hozzá), amely a ruhának vízfestékszerű hatást kölcsönöz. Sandy Powell jelmeztervező azt akarta, hogy a ruha úgy nézzen ki, mintha „egy mozgó akvarell lenne”.

Összesen tízezer Swarovski-kristályt helyeztek el egyenként a kék anyagon és a Hamupipőkét játszó Lily James hajában is.

A ruhából összesen nyolc változat készült, és mindegyiket attól függően használták, hogy James éppen mit csinált abban a jelenetben, amelyben a ruhát viselte: amikor futnia kellett, akkor egy rövidebb ruhát használtak, a bálon való belépőjéhez viszont hosszabb változat kellett, amely elegánsan súrolta a földet. A filmben szereplő Swarovski üvegcipőből is nyolc példány készült, de egyiket sem viselték a filmben. A legtöbbjüket kellékként használták, a filmben pedig CGI segítségével varázsolták Lily James lábára az üvegcipellőt. A filmben a Helena Bonham-Carter által megformált tündérkeresztanya ruhája sem semmi: anyagába apró LED-lámpákat szőttek, amelyek minden alkalommal felvillantak, amikor varázslatot mondott. (Itt jegyezzük meg, hogy ha már átváltozásról van szó, Lily James verhetetlen: a Hamupipőke habos-babos világa után egy éles váltással Pamela Anderson bőrébe bújt a szexi Baywatch-sztár életéről készült sorozatban.)

Sabrina

Az 1954-ben készült filmben az Audrey Hepburn által megformált Sabrina Fairchild, egy sofőr lánya reménytelenül beleszeret apja gazdag munkaadójának egyik fiába. Szerelmi bánatában Párizsba utazik, ahonnan kifinomult nőként tér vissza, egy bőröndnyi elegáns ruhával, és hirtelen magára vonja azoknak a férfiaknak a figyelmét, akik korábban észre sem vették őt. Ezzel a filmmel kezdődött a színésznő és Hubert de Givenchy legendás együttműködése, amely még sok további mozi gyönyörű ruháit eredményezte – valamint egy életre szóló barátságot. „Az ő ruhái az egyetlenek, amelyekben önmagam vagyok. Ő sokkal több, mint egy divattervező, ő a személyiség megteremtője” – méltatta Givenchyt Hepburn. A Sabrinából nehéz egy outfitet kiválasztani: mára ikonikussá vált az egyedi nyakkivágású kis fekete ruha és a fehér, virághímzéses estélyi ruha is. 

Audrey Hepburn és William Holden (Fotó: Getty Images)

Micsoda nő!

Az 1990-es romantikus komédiában a Julia Roberts által játszott Vivian fokozatosan alakul át ledéren öltözött, szabadszájú szexmunkásból kifinomult ruhákat viselő, szabadszájú barátnővé. Az átváltozás egyik kulcsmomentuma az operajelenet, amelyben extra elegánsnak kellett lennie a karakternek. Roberts váll nélküli ruhája eredetileg fekete lett volna (kontrasztot képezve Roberts vörös hajával), de Marilyn Vance jelmeztervező úgy gondolta, hogy ez túl unalmas, ezért pirosra változtatta.

Ezzel megszületett a filmtörténelem egyik legikonikusabb piros ruhája, amelynek saját Wikipédia oldala is van, és még most, harminc évvel a film megjelenése után is tele vannak hasonmásaival a webshopok.

 A ruhából három változat is készült, mielőtt megtalálták a tökéletes árnyalatot és szándékosan úgy tervezték, hogy a lehető legnagyobb kontrasztban álljon a Vivian által a film elején viselt, keveset takaró outfittel. 

Beépített szépség

A Sandra Bullock által megformált Gracie Hart szedett-vedett, férfias ruhákat hordó rendőrnőként indul, majd egy amerikai szépségversenyen találja magát beépített ügynökként. A nagy átalakulás itt tehát kényszerű kötelesség, amelyen egy halom fodrász, kozmetikus és sminkes dolgozik keményen. Örökre a retinánkba égett a jelenet, amikor Bullock szépítő csapatával a háta mögött, magabiztosan kilép a hangárból halványlila sztreccsruhájában. A film jelmeztervezője, Susie DeSanto úgy nyilatkozott a People-nek, hogy olyan ruhát akart Bullockra húzni, ami megmutatja az alakját, mert az átalakítás célja az volt, hogy leessen az állunk. Ez maximálisan sikerült a levendulaszínű Hervé Léger bandázs ruhával. A megújult külső ellenére Gracie valójában nem változik meg teljesen, éppen ez adja a vígjáték helyzetkomikumait, hiszen így csak még nagyobb a kontraszt a gyönyörű külső és a röfögő-röhögő valódi énje között, aki dugi fánkokat töm a dekoltázsába. Az idővel finomodó öltözködése ugyanakkor szimbolizálja tüskés természetének szelídülését, ahogy egyre nyitottabbá válik, és egyre kevésbé fél kimutatni a szeretetét.

Pomádé

Szomorú aktualitást ad minden idők egyik legkultikusabb átváltozós jelenetének a Sandyt alakító Olivia Newton-John nemrégiben bekövetkezett halála. A jókislányos, szende külsejű diáklány a pasztellszínű rakott szoknyát fekete latexnadrágra, bőrdzsekire és piros papucsra cseréli, gondosan fésült copfja helyett pedig oroszlánsörényt tupíroz a hajából, plusz cigi, plusz vörös rúzs.

Sandy menő csajnak akar látszani, mert szerelmes a menő csávóba.

Kevesebb szó esik róla, hogy ugyanekkor a Dannyt alakító John Travolta is az átváltozás útjára lép: a fekete póló-nadrág kombóra felhúzza az iskola hófehér kardigánját, jelezve, hogy már ő sem erőlteti a vagány imidzset, hátha így visszahódíthatja szerelmét. Ugyanakkor tény, hogy a jelenet valóban nem Travolta miatt emlékezetes.

Kate Bailey, a londoni Victoria and Albert Múzeum jelmezekkel foglalkozó kurátora szerint Sandy outfitje az egyszerűsége miatt lett ennyire maradandó: „Annyira merész, klasszikus, egyszerű és szexi, hogy sokan tudják viselni. Nagyon elegáns, és bárki megengedheti magának, hogy lemásolja”. Albert Wolsky, a Pomádé jelmeztervezője szerint nem csak a ruha volt kulcsfontosságú, hogy az átalakulás teljes legyen. „Meghatározott frizura és smink is kellett hozzá. Az egészet egyben kell nézni. Ha ugyanolyan lett volna a haja, mint a film többi részében, az egész nem működött volna” – mondta Wolsky a The Guardiannak.

Mítosz, ami tovább él

Miért tartja magát az életet megváltoztató ruha mítosza? „Csak a megfelelő ruhadarabot kell felvenned, és az életed örökre megváltozik!” Az átöltözés, mint egy bűvészmutatvány, egy pillanat alatt megváltoztat mindent. Az életünkben végbemenő valódi változások nagy része lassú. Időbe és erőfeszítésbe kerül, gyakran fáradságos munkát igényel. Így aztán nem csoda, hogy el vagyunk ragadtatva a szépséghez, a hatalomhoz vagy a figyelemhez való azonnali hozzáférés gondolatától. Ezért szeretjük ezeket a történeteket és ezért nem fogjuk soha megunni a klasszikus Hamupipőke-sztorit. Jöhetnek a további feldolgozások, remake-ek, újragondolások!

Kiemelt kép: jelenetfotó a Mrs. Harris Párizsba megy című filmből (Focus Features/UIP Film)