A minap járta körbe az internetet az a videó, amelyen a Darren Aronofsky által rendezett The Whale (magyarul: a bálna) című film bemutatója után 6 perces állótaps fogadta Brendan Frasert a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. (A filmben a Stranger Thingsből ismert Sadie Sink alakítja Fraser depressziós és 250 kilósra hízott karakterének lányát.) A színész meg is könnyezte az ovációt, amitől persze egy világ érzékenyült el, és a jó érzésű filmrajongók egy emberként sóhajthattak fel: végre, Brandon Fraser végre visszatért!

Na de miért tűnt el és hova?

Magas, izmos férfi bájos mosollyal

Brendan Fraser nyilván mindannyiunknak ismerős, ha máshonnan nem, a Múmia-filmekből, amelynek első része 1999-ben, harmadik része 2008-ban jött ki. De bárhogy is nézzük, 2008. már 14 évvel ezelőtt volt, azóta pedig szinte teljesen eltűnt a mozikból a férfi, akiért egyszer nemcsak Hollywood, de az egész világ megőrült. Néha felbukkant a pletykalapok oldalain, illetve vállalt kisebb szerepeket is, végül csak 2015-ben indult el az igazi, nagybetűs visszatérés útján. Ebben a Viszony című sorozat 3. évada volt segítségére, amelyben komolyabb szerepet kapott (az ő szereplésével készült részeket 2016 végén mutatták be a tengerentúlon). Ezután megkapta 2016-ban a John Paul Gettyről szóló, Bizalom című széria egyik főszerepét is. Majd jött a Keselyű három napja alapján készült, ugyanezen a címen futó 2018-as sorozat, és ekkor már Fraser nagy visszatéréséről beszéltek, ami abból a szempontból igaz is volt, hogy végre komolyabb oldalát is értékelte a közönség, de a robbanásra mostanáig várni kellett.

Pauly Shore, Brendan Fraser és Sean Austin a Kőbunkó című filmben.(Fotó: Encino Man Productions/Getty Images)

Hollywoodi történet kis csavarral

A kanadai szülőktől az Egyesült Államokban született Brendan Fraser néhány kevésbé fontos szerep után a Kőbunkó című, 1992-es vígjátékban tűnt fel először a mozikban – ebben a tipikus, 90-es évekbeli idétlenségben egy hibernációból ébredő ősembert alakított, aki aztán a helyi középiskola két őrült arcával rengeteg kalamajkába keveredik – és akit imádnak a csajok, hiszen ősember létére meglehetősen jól néz ki. A sármos, jó fizikumú, mégis mindenkinek szimpatikus srácra ígéretes karrier várt. Jött is sok szerep, bár ember legyen a talpán, aki bármelyiket is fel tudja idézni. De aztán eljött az 1997-es év, és az Őserdő hőse, (ez az 1960-as években ugyanezen a címen futott, egyfajta Tarzan-parafrázis rajzfilm élőszereplős verziója volt), és Hollywood végre elérte, hogy a 190 cm magas, izmos színész újra levetkőzzön – és egyszerre az egész világ a lába előtt hevert. Ez egyébként, utólag úgy tűnik, nem volt olyan kényelmes számára, a 2018-as GQ-interjúban, amelyben először mesélte el „bukásának” történetét, így vallott: „Magamra nézek és csak egy két lábon járó sztéket látok”.

George, azaz az őserdő hősének szerepében. (Fotó: Disney Enterprises/Getty Images)

Ezután azért egy komolyabb szerep is megtalálta: 1998-ban az Érzelmek tengerében egyik főszereplője volt (a film James Whale amerikai rendező életét meséli el). A drámai szerep jól állt Frasernek, a kritikusok is örültek annak, hogy a nevettetés mellett máshoz is ért a színész. Viszont hamarosan jött a nagy kasszasiker, ami végül részben a nagy karrier megakadásához is vezetett: A múmia, ami egyébként egy 1932-es horrorfilm feldolgozása – és amivel végre az ezredforduló is megkapta a maga Indiana Jones-karakterét. A filmet két folytatás, több videojáték, egy spin-off sorozat és egy animációs tévésorozat követte annak ellenére is, hogy a kritikák nem igazán voltak elájulva tőle, dehát a lényeg, hogy a rajongók imádták. Az epizódok között és a harmadik Múmia-film után is folyamatosan forgatott, de semmi olyat, ami a reflektorfénybe helyezte volna, később pedig gyakorlatilag teljesen eltűnt az álomgyárból.

Gericműtét, csavarok

Számos hollywoodi karriertörténet megmutatta már, hogy a világhír és az örökös filmforgatás, a hosszú munkaidő, a fizikai és szellemi megterhelés számtalan módon szedi be vámját a színészektől. Brendan Fraser is megfizette a magáét, de nem alkoholizmus vagy drogfüggőség formájában, hanem szó szerint a testével. A színész gyakran maga, kaszkadőr nélkül csinálta a húzósabb jeleneteket is, és

mire a harmadik Múmiát forgatták, Frasert már csak „fásli és jegelés” tartotta össze

(ezek a saját szavai a már említett GQ-interjúból). A sok sérülés végül egy gerinccsigolya-műtéthez, laminektómiához (vagyis kettőhöz, mert az első nem sikerült), részleges térdprotézishez, gerincvelő-sérüléshez vezetett, sőt, még a hangszálai is tönkrementek – elmondása szerint hét éven át volt a kórházak rendszeres látogatója. De nem csak ez volt az oka annak, hogy eltűnt a rivaldafényből.

388583 01: Rick O”Connell (played by Brendan Fraser, left) faces a new threat in „The Mummy Returns.” (Photo by Keith Hamshere/Universal Studios)

Egy szexuális zaklatás története

A másik dolog, amit szinte mindenki tud a hollywoodi módszerekről, az egykor rendkívül gúnyos módon szereposztó díványnak is emlegetett jelenség, amely valójában annyit jelent, hogy hatalommal bíró egyének, akik eljutnak arra a pontra, hogy úgy érzik, bármit megtehetnek, a sikerre vágyó embereket használják fel szexuális vágyaik kielégítésére. Magyarán sokan gondolták (és vélhetően gondolják ma is) Hollywood fontos emberek közül, hogy nekik joguk van más testéhez hozzáérni, arcpirító ajánlatokat tenni nekik, és amennyiben a kilesett zsákmány ennek nem veti alá magát, karrierjét ellehetetleníteni. Nem csak nők az áldozatok – noha hatalmas női mozgalom lett a #metoo, amely nem csak a filmvilágban hozott magával egy sor jó hozadékot, valójában férfiak is estek áldozatául a predátoroknak. Például Brendan Fraser. Igen, egy 190 cm magas, izmos filmsztár, aki éppenséggel az egyik leghíresebb név volt Hollywoodban.

Brendan Fraser és egykori felesége, Afton Smith 2003-ban. 1998-tól 2007-ig voltak házasok, három fiuk született. A válás után Frasernek havi 50 ezer dolláros tartásdíjat kellett fizetnie, amely a nő következő házassága után 25 ezerre dollárra csökkent. (Fotó: Donato Sardella/WireImage)

2003 nyarán történt, hogy Brendan Fraser egy ebéden vett részt a Beverly Hills Hotelben, amelyet az azóta korrupcióval és visszaélésekkel vádolt, emiatt aztán hitelét vesztett Hollywood Foreign Press Association (HFPA – Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége, ők döntöttek a Golden Globe-jelölésekről is) tartott. A szállodából kifelé menet, az ebéd befejezése után Frasert az akkor 70 éves Philip Berk, a HFPA akkori elnöke szólította magához. A zsúfolt teremben Berk kinyújtotta a kezét, hogy kezet rázzon Fraserrel, és ami ezután történt, az mély nyomott hagyott a színész életén: Fraser elmondása szerint a férfi lecsúsztatta a bal kezét, belemarkolt a fenekébe, majd egyik ujjával  a színész gátjánál körkörös mozdulatokat kezdett végezni. Az akkor 35 éves színészt rémület és pánik fogta el, kiszabadította magát Berk kezei közül és távozott. Az esetről akkoriban csak feleségének mert mesélni, hiszen szégyellte, de később így vallott róla:

„Rosszul lettem. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek. Úgy éreztem, mintha egy gombóc lenne a torkomban. Azt hittem, sírni fogok”.

Évekkel későbbi (2018-as) nyilvános vallomása után Berk kiadott egy nyilatkozatot, miszerint Fraser sztorija merő kitaláció, de azért bocsánatot kért az ilyenkor szokásos cinikus módon, amelyben hangsúlyozta, hogy ha valamivel felbosszantotta Fraser urat, az nem volt szándékos.

A HFPA vizsgálatot kezdeményezett, amelyet aztán gyorsan le is zárt. Fraser szerint a szervezet felvette vele a kapcsolatot, és azt javasolta, hogy adjanak ki egy közös nyilatkozatot, amelyben az áll, hogy „bár arra a következtetésre jutottak, hogy Berk úr illetlenül megérintette Fraser urat, a bizonyítékok alátámasztják, hogy ezt viccnek, és nem szexuális közeledésnek szánta.” (Ez nem jelent meg végül.) Tehát ennyi volt, az ügy részükről le volt zárva.

Miért nem szólt akkor?

Ez az, amit a szexuális zaklatást vagy erőszakot évekkel, néha évtizedekkel később felvállaló áldozatoktól a legtöbbször kérdeznek. Nos, Fraser is épp azért nem állt elő vele a történtek után, amiért a legtöbben:

„Nem akartam megküzdeni azzal, amit akkor éreztem emiatt, és nem akartam, hogy ez a narratívám részévé váljon”

– ismerte be. Hogy a férfiakat is megviseli, ha szexuális zaklatás áldozatai lesznek, és hogy őket is megviseli, ha nem dolgozzák fel a traumát, arra az övé a tökéletes példa. A színész depressziós lett, arról győzködte magát, hogy megérdemelte, ami történt vele. „Magamat hibáztattam, és nyomorultul éreztem magam – azt mondogattam, ez semmiség; ez a fickó csak körbetaperolt. Az a nyár elnyúlt, és már nem is emlékszem, hogy mit dolgoztam utána.”

Az élmény visszavonulásra késztette, és még az is megfordult a fejében, hogy a HFPA feketelistára tette az eset után – hogy ez így volt-e, az nem fog kiderülni; a HFPA természetesen tagadja ezt, viszont az is biztos, hogy a 2003-as eset után nem hívták a Golden Globe-ra többé.

Brendan Fraser a hírhedté vált, 2016-os interjún, amelyet a Viszony című sorozat kapcsán adott. (Fotó: Steve Zak Photography/FilmMagic)

A visszatérés

Ahogyan apránként elkezdte magát összerakni mind testileg és lelkileg, úgy jöttek aztán az egyre fontosabb szerepek. 2015-ben forgatták a History Channel produkcióját, a Texas Risingot (Texas felemelkedése), amelyben egy rangert alakított, utána pedig nem sokkal később jött a már említett Viszony harmadik évada. És akkor, sok év után először interjút kértek tőle. Ez az interjú meglehetősen kínosra sikeredett, Fraser akadozva beszélt, mintha mindjárt elsírná magát, még mémek is készültek belőle, a közösségi oldalakon rajta nevettek. Azóta kiderült, hogy mindez azért volt, mert nem sokkal előtte vesztette el az édesanyját rákban, így tényleg végig a könnyeivel küszködött. Ráadásul az egész élmény miatt úgy érezte magát, mint Link a Kőbunkóból vagy éppen George karaktere az Őserdő hőséből: hogy sok évnyi kihagyás után, amely alatt legtöbbször kórházakban járt csak, bekerült egy számára már ismeretlen világba. Egy olyan sorozatot promózott, ami akkor már a harmadik évadnál járt, és szerinte nem is volt benne túl fontos szerepe (ez nem így volt, hiszen a karaktere körül forgott annak az évadnak a cselekménye, és ő kellett a főszereplővel kapcsolatos nagy fordulathoz is – a szerk.), egyszerűen nem találta a helyét ebben az új, sorozatközpontú világban.

A megdicsőülés: Brendan Fraser, Darren Aronofsky, Hong Chau, Sadie Sink és Samuel D. Hunter a The Whale cím film premierjén a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon 2022. szeptember 4-én. (Photo by Elisabetta A. Villa/Getty Images)

Azóta megint eltelt hat év, a már szintén említett sorozatokban pedig apránként a komoly színészi oldalát mutathatta meg. És végül jött Darren Aronofsky (ő rendezte többek között a Fekete hattyú, a Pí élete és az Anyám! című filmeket is) és a The Whale, majd el is jutottunk 2022. szeptember 4-éhez, amikor a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál közönsége állva tapsolta a könnyekig meghatott Frasert.

Így kell visszatérni: csendben, egy nagyszerű filmmel. Noha még az előzetest sem mutatták be a széles közönség számára, az eddigi vetítéseken résztvevők beszámolói szerint ez egy iszonyatosan szívszorító karaktertanulmány egy depressziós, súlyosan elhízott apáról, aki nemcsak az élethez, de tinédzser lányához is megpróbál közeledni, mintegy megváltást keresve. Fraser állítólag olyat alakít benne, ami olyan hatással van az emberre, mintha faltörő kossal rontanának a mellkasunknak, nem csoda hát, hogy a katartikus filmélmény ekkora tapsra (ez egyesek szerint egyben a Fraser miatti kollektív megkönnyebbülés megnyilvánulása is volt) buzdította a résztvevőket.

A The Whale magyarországi bemutatójáról egyelőre nem tudni, remélhetőleg minél hamarabb megtörténik.

Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu