A PLOS Biology című folyóiratban tettek közzé nemrég egy kutatást, amelynek eredményei szerint minél kialvatlanabb valaki, annál kevésbé segítőkész. A publikáció a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) szakértőinek nevéhez fűződik, akik benne három korábbi tanulmány adatait foglalták össze. Valamennyi tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy az emberek a nem elegendő, vagy nem megfelelő minőségű alvás után kevésbé hajlandóak másoknak (akár családtagoknak vagy barátoknak) segítséget nyújtani. 

Az első tanulmány huszonnégy alany agyát figyelte meg egy jól átaludt és egy kevésbé pihentető éjszaka után. A résztvevőket mindkét esetben arra kérték, hogy válaszoljanak olyan kérdésekre, amelyek azt firtatják, hogyan cselekednének bizonyos nehéz helyzetekben; például ha sérült állatot látnának az út szélén, vagy ha fel kellene ajánlaniuk ülőhelyüket egy idős embernek a buszon. A vizsgálat következő részében a kutatók MRI-felvételeket készítettek az alanyok agyáról, miközben nekik különböző, felnőtteket ábrázoló kártyák alapján kellett meghatározniuk az azokon szereplő emberek személyiségét. Az MRI-felvételek azt mutatták, hogy az agy empátiával kapcsolatos területei kevésbé voltak aktívak az alvás nélküli éjszaka után.

A második, nagyobb hangvételű kutatás több mint száz embert követett nyomon három-négy éjszakán keresztül online, önbevallásos módszerrel; itt előbb azt kérdezték a résztvevőktől, hogy mennyit és milyen jól aludtak, majd pedig az is kiderült, hogy az alanyoknak már egy rosszul eltöltött éjszaka után is kevesebb kedvük volt másokon segíteni. 

A harmadik olyan tanulmány, amelyet figyelembe vettek a kutatás során, 2001 és 2016 között vizsgálta a nyári időszámítás jótékonysági hajlandóságra gyakorolt hatását. Ez a tanulmány anno azt állapította meg, hogy az alvási rutinunk megbolygatása kihat az adományozó kedvünkre, pontosabban hogy a nyári időszámításra való áttérés az altruizmus, azaz a pénz elajándékozására, adományozásra vonatkozó hajlam jelentős csökkenésével járt együtt az átállás előtti vagy utáni hetekhez képest. Ez a kutatás is azt találta, hogy már akár egy óra alvással kevesebb is rossz hangulatot eredményezhet, „a kevésbé pozitív hangulat pedig befolyásolhatja a segítségnyújtást, részben azáltal, hogy csökkenti az empátiás érzékenységet mások szükségletei vagy szorongása iránt”.

Az önzésből segítés paradoxona

Fontos megjegyezni, hogy nem csak a többiek miatt előnyös segítőkészebbnek lenni. Tanulmányok azt mutatják, hogy a segítség nemcsak annak jó, aki kapja, hanem annak is, aki adja! Amennyiben másokon segítünk, csökken a saját stressz-szintünk, sőt, állítólag még a szervezetünkben lévő gyulladások mértéke is! A másokon való segítés tehát nemcsak jó érzés, hanem egészséges dolog is! 

Ebből pedig az következik, hogy ha eleget és jól alszunk, nagyobb eséllyel válhatunk önmagunk legjobb változatává – mindenki legnagyobb örömére! És hogy mindezt hogyan valósítsuk meg? Először is fordítsunk még több figyelmet arra, hogy a megfelelő pozícióban, ideális társsal, tiszta környezetben térjünk nyugovóra – valamint hogy kiegyensúlyozott napi rutint tartsunk, és rendszeresen sportoljunk is! Ezek a tényezők mind nagyban segítenek bennünket abban, hogy kipihentek legyünk, ezáltal pedig segítőkészek, megértőek és türelmesek – úgy önmagunkkal, mint embertársainkkal. 

Kiemelt kép: Lena Ivanova / EyeEm /Getty Images