Az utóbbi időben, ugye, nem unatkoznak?
Klári: Nem, inkább túl mozgalmas az életünk. Egyébként soha nem unatkozunk, a szürkeség bennünket mindig elkerült.
György: Így van, ez a szín szerencsére hiányzott az életünkből, a munkánkból, a karrierünkből egyaránt. Számunkra minden elképzelhetetlen és minden elképzelhető, ami nem szürke.
K.: Nekünk minden korszak hozott, és ma is hoz valami újat, gyönyörűt.

Ezek szerint történtek olyan dolgok is, amelyekre nem is gondoltak?
Gy.: Rendszeresen. De ez nem csoda. Klárika 43 éve van színpadon én 65 éve. Ez összesen 108 év, és rengeteg óriási slágerdal. Álmunkban sem gondoltunk ilyen hosszú pályafutásra. De elmondok egy történetet. Néhány hete parkettát választani mentünk egy szalonba, az új lakásunkhoz. A pénztárnál fiatal pár állt egy kislánnyal. Megszólítottak. Azt mondta az anyuka: művész úr nem hiszi el, de a fél éves kislányunk ha meghallja a Reptér című számot, keze lába mozog. Kértem Klárikát, lépjen közelebb, és elkezdtük nekik énekelni, a Repteret.

Ott a pénztárnál?
Gy.: Persze! Hát mondja, nem megérdemli ezt egy féléves kislány?
K.: A múlt héten egy közeli bevásárló központban, a mozgólépcsőn egy hat éves forma kislány nézett, és mosolygott rám. Aztán a következő pillanatban hangosan fölkiáltott: Anya! Anya! Itt a repteres néni! – és mutatott rám. Az anyuka megvárt, elnézést akart kérni, de leintettem, mert számomra ez nagy boldogság volt.
Gy.: Nagyon régi dal ez, de az új klipben Klárika is ott van, és nagyon szeretik őt a kicsik is.

Nem zavaró a közönség felől érkező mérhetetlen szeretet?
K.: Nem! Imádjuk. Ha megszólítanak, mi kedvesek vagyunk idősekkel, fiatalokkal, gyerekekkel. Talán ezért hívnak egyetemekre, gólyabálokra szalagavatókra, az országban mindenhova.

Van kedvenc daluk?
K.: Nekem a Barátok, amíg élünk, a barcelonai olimpia dala. Komoly énekesi teljesítményt igényel. De szeretem a Mamma Mariát, és a magyar szerzők dalait is. Talán a Szeress úgy is, ha rossz vagyok áll a szívemhez legközelebb.
Gy: Annyi óriási slágerünk van, hogy több műsort össze lehetne állítani, ezért kedvencet nehéz választani. De mondok egyet, nekem, régen, ma, örökre: a Gyöngéden ölelj át az. És tudja, meglepő, de a fiatalok olyan dalokat is feldolgoznak, ami nem volt nagyon nagy sláger.

Például?
Gy.: Mondok kettőt. A Carson Coma a Nem vagyok ideges címűt, a Blahalouisana, a Mondd, hogy szép volt az estét dolgozta föl.
K.: A klasszikus zene más színpadra való, de én nagyon büszke vagyok ezekre a feldolgozásokra is, mint például a Carmen.

Sok évtizede állnak színpadom. Mi a titkuk?
K.: Figyeltük az újdonságokat, a trendeket, de megőriztük azt, amiben mi hiszünk, zeneileg, művészileg, a színpadképet illetően és előadói stílusban. Nekünk boldogság találkozni a rajongókkal, szeretjük a közönséget, sztorizunk, beszélgetünk, és ezt értékelik.
Gy.: Ez nem rólunk szól! Ez hitvallás! Igényesség. Művészi alázat. A közönséget mi tiszteljük, szeretjük. Nem állunk színpadra abban az öltözékben, amiben százötven-kétszáz kilométert utaztunk. Mi tudjuk, a közönséget nekünk kell meghódítani, és mi ezt az általunk trendinek vélt eleganciával és viselkedéssel is megtesszük.
K.: Mi a legkisebb településen is megköszönjük, hogy ott lehetünk, és ezt nem csak mondjuk, úgy is érezzük.

A fiatalok mivel, miben hibáznak?
Gy.: Nézze! Észrevehette, mi soha nem szoktunk senkit bírálni, soha nem mondunk véleményt másokról. Most sem tesszük. Tiszteletben tartjuk mások színpadról vallott elképzelését, viselkedését.
K.: Ez így igaz, nekünk ez a véleményünk, nincs mit hozzátennem.

Az adakozásaikról sem szoktak beszélni. Igaz, hogy Balázs Klári aranyóráját árverezték el valamikor?
K.: Ez sok éves, nagyon régi történet. Gyuritól kaptam egy antik arany kis Omega órát, amit fölajánlottam árverésre, amikor a Petőfi Rádió nyilvánosan gyűjtött sérült gyerekeknek.

Korda úr tudott róla?
Gy.: Hogyne! Megbeszélünk. Azt mondtam: Klárika, ha személyes egy ajándék, akkor is odaadható, ha segít másokon. És elárverezték, igen magas áron kelt el.
K.: Boldogok voltunk! Hittük, hogy jó helyre került a pénz, de erről évekkel később bizonyosodtunk meg. Egy debreceni előadás végén, a taps alatt, fehér ingben, sötét nadrágban elindult felénk sok gyerek, papírokkal virágokkal a kezükben. Tódultak föl a színpadra, és mi nem értettük, mi történik. Ők voltak azok, és így köszönték meg a segítséget. Nagyon meghatott, elsírtam magam, és mi akkor győződtünk meg arról, jó helyre került az órám ára. Kis idővel később, Fehérvár környékén egy faluban, előadás után az autónkhoz lépett egy férfi. Azt mondta: Klárika, én vettem meg az óráját, és feleségem nagyon boldog vele, köszönöm. Örültünk! Hazafelé megbeszéltük, ez az óra több örömet szerez, mintha néha fölvenném vagy állna egy széfben.

Szép történet.
K.: Hogy adni öröm, gyerekként megtanultam, hiszen hatgyerekes családba születtem. Anyukám rendkívül ügyes és találékony volt. Vett egy alvós babafejet, és maga varrt neki testet, ruhát. Fiús voltam, nem babáztam, énekeltem az asztalon, zongoráztam, de azt kaptam karácsonyra. Volt egy osztálytársam, aki rajongott a babámért, csodálta az én alvósomat. És milyen a gyerek? A babámat kezdtem én is megszeretni, de végül neki adtam. Az a boldogság, az örömkönnyei megtanították velem hétévesen, hogy öröm adni.

A közelmúltban értékesített Korda-villa berendezését is elajándékozzák. Kik és mit kapnak?
Gy.: Kórházak kapják. A Szent Ferenc Kórház és a Szent János Kórház. Nővérszállókat rendeznek majd be belőlük. Hogy megválunk a szállodától, közös döntés eredménye, évek óta fontolgattuk. A korom, a fellépések, a tévés pókerközvetítések, a kommentálás, az üzemeltetés mellett már nagyon sok feladatot adott, főleg a feleségemnek.
K.: Hogy fennmaradjon és működjön, és mi részt vegyünk benne, azt már nem bírtuk. A szálloda 32 éven át sikeresen üzemelt, de már a fellépések mellett nem bírtuk, hiszen a működtetés is teljes embert kíván.
Gy.: A pandémia előtt fölújítottuk a szobákat, kicseréltük a berendezést. Szinte minden új, amit odaadunk a kórházaknak.
K.: Az eszünkbe se jutott, hogy hirdetgetünk és eladogatunk mindent. Mi hisszük, tapasztaltuk, az élet és a sors mindent visszafizet, mi ettől az adománytól nem leszünk szegényebbek.
Gy.: Természetes, hogy odaadjuk. Ma mindenkinek adni és segíteni kell, ahol és ahogy tud. Évekig minden karácsonykor vásároltunk mindenfélét az Ódry Árpád Művészotthonnak, és személyesen vittük el. Ezt miattam hagytuk abba, mert a találkozás a nagy művészekkel, akikkel valaha dolgoztam, a kiváló Kossuth-díjasokkal, lelkileg engem borzalmasan megviselt. Lelkibeteg lettem hetekre.
K.: A héten itt voltak a János kórházból, és válogattak, elvitték, amit használni tudnak. Matracokat, heverőket, bútort, tükröket, szőnyegeket, komódokat, lámpatesteket, mosdókat, nagy üvegajtós zuhanytálcákat, takarókat.
Gy.: Gyakorlatilag új bútort kapnak, de ezeket nehogy mind leírja, remélem örülnek. Tudja mi szoktunk adni, de életemben most éreztem meg igazán, ez milyen nagy öröm, mert láttam rajtuk, ők is boldogok.

Balázs Klári és Korda György a mára már eladott Korda-villa kertjében. (Forrás: Central Fotó)

Mi lesz Honthy Hanna nagy becsben tartott foteljével?
Gy.: Túladtunk azon is. Fele akkora lakásba költözünk, mint amekkorában itt a lakrészünk volt, és van néhány bútor, amihez én nagyon ragaszkodom. A szüleim bútoraihoz. Ezektől nem tudok, és nem akarok megválni.

Van kész tervük a jövőt illetően?
K.: Tele van a koncertnaptárunk jövő év augusztusáig! És pozitív gondolkodású emberekként bízunk benne, hogy fizikailag és egészségileg is bírunk még koncertezni. Némi aggodalommal, szorongással tölt el a szomszédunkban zajló háború, a gazdasági válság, hogy színházak, koncerttermek zárnak be, de bízunk benne, minden megoldódik.
Gy.: Hát igen. Azt hittük, a mi életünkben már nem robban be egy háború.

Honnan ez a sok energia?
K.: Gyuri edzett, most is naponta egy órát tekeri a szobabiciklit tévézés közben, én sétálok és rohangálok a lépcsőn le-föl. Körömcipőben lépek föl, és a gerincem még nem szólt semmit, igaz koncert után lerúgom, és bebújok egy kényelmes edzőcipőbe. A koncerteken a sok mozgás maga a sport, ezen kívül nagyon vigyázunk magunkra, nincs dohányzás, alkohol, ami leszívná az energiánkat. Ha italt kapunk valakitől, elajándékozzuk, semmit nem iszunk. Viszont a kistermelői lekvárokat, egy kosár szabolcsi almát örömmel elfogyasztjuk. Fontos még, hogy nagyon keveset eszünk, és sok vizet iszunk.
Gy.: És törekszünk arra, hogy sokat aludjunk. Ami az étkezést illeti, Klárika remek lecsókat főz, amit nagyon szeretek.
K.: És lehet, furcsán hangzik, de a nyáron sokszor főztem paprikás krumplit, félszáraz csabai kolbásszal. Imádjuk kis nokedlivel, kovászos uborkával, isteni.
Gy.: Az idén el is neveztem Klárikát a lecsó és a paprikás krumpli királynőjének!

Kiemelt kép: Central Fotó