Andalító óda a nyárutóhoz

A Violet a fűben hátrahajol eredetileg egyetlen versből kibontakozó – ez volt Del Rey legelső szerzeménye – absztrakt alkotásgyűjtemény a szerző analóg fotográfiáival, kontrasztos szépia olajfestményekkel, átitatva a kaliforniai életérzés minden szépségével és szomorúságával. A haikuk és hosszabb költemények igényesen rendezett, az énekes-dalszerző mélabús lelkivilágát érzékletesen megfestő szövegeket tartalmazó, különleges kötet egyúttal andalító óda az amerikai nyárutóhoz is. Addig érdemes kézbe venni, amíg a naplemente színezte parkbéli padon ülve bennünket is átjár az összetéveszthetetlen West Coast (azaz a nyugati part, Lana Del Rey egyik számának címe – a szerk.) atmoszférájának melege.

Lana Del Rey – Violet a fűben hátrahajol, Jelenkor Kiadó, 3 499 Ft

„Néhány vers szinte készen jelent meg előttem, ezeket lediktáltam vagy begépeltem. Némelyikkel hosszan dolgoztam, szavanként szedtem szét és raktam össze, hogy a lehető legjobban sikerüljön. Végül sokfélék lettek, de mind őszinte. Nem akarják másnak mutatni magukat, mint amik, és ezért büszke vagyok rájuk – mert a valódiság, a hitelesség volt a célom.”

Lana Del Rey első verseskötete – mely a szerző előadásában hangoskönyvként is megjelent – egy kapcsolat édes-bús lezárása, s egyben Kaliforniához írt szerelmes levél. A sorok mégsem a megvalósult amerikai álomról szólnak, sokkal inkább az Amerika-mítosz hazugságairól, a nyugati part aszályairól és tűzvészeiről – a dalszerző-énekesnőtől már jól ismert katartikus hangon. A gondosan szerkesztett kötetet – mely könyvespolcunk egyedülálló darabja lehet – Simon Márton és Tóth Réka Ágnes fordításában élvezheti az olvasó.

Művészi reményvesztettség

Attól persze, hogy Violettel együtt leengedjük hátunkat a már harmatos fűbe, nem kell teljesen elbúcsúznunk a nyár vibráló diaképeitől, sőt. Lana Del Rey naplószerű kötetének minden oldala nosztalgikus mázba mártott személyes visszaemlékezés, mintha napfénytől megsárgult polaroidokon keresztül mesélne nekünk az elmúlt nyarak papírért és tollért kiáltó történéseiről. Ismerős, megnyugtató hétköznapi nihil, keserédes búcsú és felszabadító elengedés, sötét szentimentalizmus csordogál a szabadversszerű lírai mondatokban, és egy percig sem érezzük azt, hogy csupán művészien megkomponált dalszövegeken rágódunk.

Az írógép által szabálytalanul tört sorok, a hanyagul odavetett kézírás és a jegyzettömbre emlékeztető papírlapok végig azt a bensőséges érzést keltik, mintha mi magunk is ott lettünk volna azon a kávéillatú hajnalon, amikor Lana rímekbe terelte csapongó gondolatait. A jellegzetes költői képeket olvasva ne féljünk attól, hogy bekebelez ez a hollywoodi aranykort idéző képzeletvilág. A mámoros nyarat elengedve még jóleső érzés megmerítkezni a művészi reményvesztettségben, mielőtt odakint végleg beköszönt a kijózanító, zimankós őszi idő.

Összességében

Lana Del Rey könyve magával ragadó nyárzáró hangulatolvasmány, ám az ultraibolya filter alatt jóval több bújik meg felszínes glamournál, az eredeti kötet lelki értelemben is emlékezetes esztétikai élményt nyújt. Sajátos művészet, különc fantázia, fájdalmasan otthonos érzelmek és dallamos, átütő képek. Pont, mintha egy autentikus Lana Del Rey lemezt raknánk fel díszkötésben a könyvespolcra. Kísérőnek a nyáresti borozgatásokat idéző roséfröccsöt és a Born to Die stúdióalbumot ajánljuk.

Kiemelt kép: Canva