A fejlett világban és közepesen fejlett országokban már jó ideje csökken a születésszám, amit sokan sokféleképpen próbáltak magyarázni. Itthon nemrég Állami Számvevőszék is ennek miértjét próbálta megválaszolni (erről mi is írtunk korábban), a sokak szerint módszertani hibákban és csúsztatásokban bővelkedő anyaguk azt sugallja, hogy a demográfiai problémákat a diplomás nők számának növekedése okozza.
Régóta napirenden van hát, hogy milyen politikai intervencióval lehetne növelni a megszülető gyermekek számát. A National Bureau of Economic Research (Nemzeti Gazdasági Hivatal, egy amerikai magán nonprofit kutatószervezet, amely „elkötelezetten vállalja és terjeszti az elfogulatlan gazdasági kutatásokat a közpolitikai döntéshozók, az üzleti szakemberek és az akadémiai közösség körében””) idei tanulmánya is ezt a jelenséget vizsgálta. Kutatásuk azonban arra jutott, hogy egyes jómódú országokban ez a tendencia megfordulni látszik: Matthias Doepke, Anne Hanusch, Fabian Kindermann és Michele Tertilt, a Northwestern, Mannheimi Egyetem és a Regensburgi Egyetem közgazdászai azt figyelték meg, hogy a fejlett országokban hogyan lépett a termékenység egy új korszakba, és hogy ezeken a helyeken a sikeresen foglalkoztatott nők miért vállalnak most meglepő módon több gyermeket, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
Szerintük ez a változás négy olyan tényezőnek köszönhető, amelyek megkönnyítették a család és a munka összeegyeztetését: ez pedig a családpolitika, az együttműködő apák, az előnyös társadalmi normák léte és a rugalmas munkaerőpiac.
Több kereső – kevesebb gyerek?
Maga a tanulmány egy rendkívül hosszú időszakot vizsgál, egészen a 19. századig visszamenőleg. Különösen érdekes az 1980-tól napjainkig tartó időszak, mivel ebben az időszakban jött el a fent említett trendfordulat. Míg a múltban a születési ráta csökkent, ha a nők jövedelemszerző munkát végeztek, manapság a jómódú országokban ez enyhén növekszik. Az 1980-as években a következő volt a fő ok: a nők a gyermekük születése után dolgozni akartak, az összeegyeztethetőség pedig nagyon nehéz volt. A gyermekek mennyisége és a gyereknevelés minősége közti választás (minél gazdagabb egy család, magasabb minőségű nevelést kíván biztosítani a gyerekeknek) ugyanis afelé vitte őket, hogy inkább kevesebb gyereket vállaljanak. Ezen okok miatt nyilvánvalónak tűnt, hogy ahogy az anyák foglalkoztatottsága nő, úgy a születési ráta tovább csökken. Más volt a helyzet a szegényebb országokban, ahol több volt a munkanélküli nő – ezekben a születési ráta csak minimálisan csökkent.
Ahogy arra a G7 cikke is rávilágított: a változó női életpálya demográfiai hatásaival foglalkozó új elméletek szerint az egyes országok eltérő fertilitási helyzetét a karrier és gyermekvállalás összeegyeztethetőségében való eltérések magyarázzák. A tanulmányból pedig kiderül, hogy ahol ez könnyebb, ott magasabb a gyermekvállalás és a nők munkaerő-piaci részvétele, ahol pedig a nőknek választaniuk kell a kettő között, ott a születésszám és a munkaerő-piaci részvétel is alacsonyabb lesz.
Fotó: Getty Images
Meglepő változás
Húsz évvel később azonban úgy tűnik tehát, hogy ez a jóslat nem igazolódott be – éppen ellenkezőleg: különösen az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, ahol 17 százalékkal nőtt a dolgozó nők aránya. A születési ráta azokban a jómódú országokban volt a legmagasabb, ahol a legtöbb nő dolgozott. Ezek közé tartozott az USA, Norvégia és Franciaország. De hogyan történt ez a változás? A National Bureau of Economic Research által közzétett tanulmányban a kutatók a kulturális és politikai változásokkal magyarázzák ezt, beleértve a változó családpolitikát, azt, hogy az apák aktívabb szerepet akarnak vállalni a családi életben, valamint a változó, kedvező társadalmi normákat és a rugalmasabb munkaerőpiacot.
Statisztikai elemzések szerint ott, ahol az állam kevesebbet költ a bölcsődei és óvodai ellátásra, ott jellemzően alacsonyabb a termékenység és vele a női munkavállalás is.
A születésszámra jelentős hatással van a szülési szabadság hossza, a gyermekek után járó adókedvezmény, valamint az iskolai oktatás hossza is. Az apák részvétele a gyermeknevelésben is fontos: magasabb a termékenység azokban az országokban, ahol a férfiak nagyobb részt vállalnak a gyermeknevelésben és a házimunkában.
Ahol alacsonyabb a születésszám, ott a férfiak általában a házimunka kevesebb, mint harmadát végzik.
(Egyébként ez az egy tényező önmagában még nem elég: egy tavalyi tanulmány szerint a férfiak szülési szabadságának 2017-es bevezetése inkább csökkentette a termékenységet Spanyolországban, amit a kutatók azzal magyaráztak, hogy a gyermeknevelésben való tevékeny részvétel a férfiak számára is növelte a gyermekvállalás költségét, és csökkentette a további gyermekek vállalására való hajlandóságukat.)
A gyermekvállalási kedv növeléséhez természetesen szükség van a munkaerőpiac rugalmasságára is. Ha több a jól fizető állás, alacsony a munkanélküliség és nagyobb a munkavállalók alkuereje, akkor a szülőknek kevésbé kell attól tartaniuk, hogy karrierjük végleg megakad a gyerekvállalás miatt.
Ha tehát az anyák számára társadalmilag és gazdaságilag könnyebbé válik a jövedelemszerző munka és az anyaság – mint például Amerikában vagy Norvégiában –, a születési ráta elkezdhet emelkedni.
A kutatók egyértelműnek tartják, hogy a gazdag OECD-országokban (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) folytatódni fog ez a tendencia. Azokban az országokban viszont, ahol az összeegyeztetés továbbra is nehézkes maradt, mint például Olaszországban vagy Spanyolországban, a nők kevesebb gyermeket szülnek.
Mindezek alapján a fejlett világ országainak alacsony termékenysége nem visszafordíthatatlan jelenségnek tűnik, hanem a jelenség az adott államok és társadalmak politikai döntéseinek, intézményi jellegzetességeinek és normáinak következménye, amelyek mind megváltoztathatók.
Kiemelt kép: Getty Images
