Tegyük fel, hogy egy nagymama azzal telefonál az unokának: „Kisunokám, iskola után gyere fel hozzám, főzök neked egy kis kelkáposztafőzeléket, jó?”! Nos, ez az ajánlat csak a nagymama személye miatt vonzó, a kelkáposztafőzelék már nem gyakorol magnetikus hatást. Ha viszont a főzelék helyett sejtelmesen plutyukáról esik szó, egyből megjön az étvágy és felkel a kíváncsiság, nem igaz? Éppígy van a húslevessel: a fehérrépát rendre a tányér szélére tolókat simán el lehet bájolni azzal, hogy „Láttam, hogy nem szereted a gyökeret, most murkot tettem bele, kóstold csak meg!”
Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, milyen változatos a magyar nyelv és konyha:
ahány tájegység, annyiféle finomság, az alapvető fogásoknak pedig megint csak millió féle neve és elkészítési módja van. A mindennapi, főleg fővárosi nyelvhasználatból lassan kiszoruló ételelnevezések megőrzése segít, hogy anyanyelvünk is olyan változatos maradjon, mint konyhaművészetünk.
Kvízünkben ismert ételek és konyhai alapanyagok népies elnevezéseire kérdezünk rá.
Sok sikert és jó étvágyat hozzá!
Kiemelt kép: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége