A még ma is élő mítoszokkal számol le a National Geographic október 2-án bemutatkozó, Vikingek: A dicsőségtől a bukásig című sorozata is. A premier kapcsán öt makacs sztereotípiának intünk búcsút.
Fosztogató vademberek
Az első nagyobb sikerű, Vikingek című film Kirk Douglas főszereplésével 1958-ban készült, és a skandinávokat kizárólag az alkoholnak, a brutalitásnak élő, nevetséges, barlanglakó ősemberekre jellemző ruhákban ábrázolta. Az elmúlt két évtizedben azonban igyekeznek a filmgyártók visszatérni a történelmi hitelességhez. Az északi népek valójában bonyolult társadalmi szerkezetben éltek, aktív diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak más országokkal, és sok esetben modernebb felfogással álltak a világhoz, mint a keresztény királyságok.
Női harcosok
A 2010-es években berobbant Vikingek című sorozatban megjelenített Lagertha, a vikingek legendás királynőjének és pajzsszüzeinek megjelenítésével alapjaiban határozza meg, ahogy a témáról gondolkodunk. A valóságban azonban ennél árnyaltabb volt a dolog. A skandináv kultúrkör világképébe tény, hogy belefért a „harcos nő” képzete, ezt igazolják a mitológia harcos szüzei, a felfegyverzett valkűrök, illetve az izlandi hősi történetek, a sagák szereplői is. Olyan sírkamrát is tártak már fel régészek, amelyben egy nő köré számos fegyvert helyeztek. Azonban a csekély tárgyi bizonyíték, és a történetírók említéseinek hiánya miatt, nagy eséllyel nem volt jellemző, hogy a nők nagy számban harcosnak álltak volna.
Minden skandináv viking, minden viking skandináv
Több filmben és sorozatban jelennek meg fekete, vagy ázsiai színészek is a skandinávok között. Ez meglepő, de nem feltétlenül légből kapott ötlet. A viking szó valójában egy tevékenységet jelentett, a rablóhadjáratokban résztvevő tengeri kalózokra használták. A skandinávok legtöbben viszont nem lóbáltak baltákat távoli országok tengerpartjain, hanem földet műveltek, halásztak, kézműveskedtek és kereskedtek. Eközben utazásaik során a körülbelül 40 korabeli kultúrával érintkeztek. Így alakult, hogy nyugaton sok fríz, angolszász és frank harcos, keleten pedig sok szláv élt a lehetőséggel és állt vikingnek. A befogadó kultúrára legjellemzőbb példa az Írországban és Izlandon is aktív rabszolgakereskedő „fekete viking”, aki mongoloid felmenőkkel rendelkezett.
Irány Valhalla!
Nincs olyan vikingekről szóló film, vagy sorozat, ahol a szereplők ne vágynának arra, hogy csatában essenek el, és ezt követően csatlakozhassanak őseikhez a túlvilágon. A hősi halál után hajóba teszik őket, körbe rakják fegyverekkel, meglocsolják olajjal, és a folyón leeresztve jöhet a lángoló nyíl. Ezzel szemben a vikingek kulturálisan és lakóhely szerint is rendkívül változatos módon temetkeztek. Izlandon például nemhogy ilyen nagyszabású elit temetkezésre, de még hamvasztásra sincs egyetlen példa sem, a helyiek kizárólag az elhantolást gyakorolták.
A Thor – Odin – Loki szentháromság
Amióta a Marvel már elsősorban nem a képregényeket, hanem a Hollywood legnagyobb mozisikereit jelenti, mindannyian tudjuk, hogy a vikingek isteneit Odin vezeti, az ő fiai a kigyúrt Thor és a folyton bajt keverő Loki. Valójában, ahogy a temetkezési szokások, úgy a vallás gyakorlása is alaposan eltért az egyes skandináv kultúrkörben. Az istenek neveit őrző településnevek alapján Izland szigetén úgy tűnik, nem tisztelték Odin főistent, míg Dániában a mitológiai történetekben keveset szereplő Tyr hadisten, Norvégiában pedig a Ull istenség kultusza volt népszerű. Loki karaktere viszont a filmekhez képest is egészen extrém az északi mitológiában, érdemes utánaolvasni!
A vikingek köré még számos olyan mítosz épül, amit ideje lenne elfelejteni, hogy valóban olyannak lássuk ezt a sokszínű kultúrát, amilyen valójában volt.
Kiemelt kép: Getty Images
