A kezdetek
Brigitte Bardot 1934-ben született Párizsban. Bár történetének van némi rút kiskacsa felütése (gyerekkorában nagyon féltékeny volt magánál sokkal mutatósabbnak tartott testvérére), kivételes szépségére már tinikorában felfigyeltek. 15 éves korától modellkedett, magazinos debütálásakor a jeunne fille (azaz fiatal lány) stílus első ikonja lett: ő volt az első ugyanis, aki ismert divatmagazin címlapján egy addig még nem reprezentált karaktert, a jó házból való, csinos tinilányt jelenítette meg.
Nem pózról volt szó. Bardot valóban módos, felső középosztálybeli és konzervatív francia családból származott. Az ezekben a körökben megszokott elvárások szerint nevelték: jó iskolába járt, gyerekkorában a francia mellett angolul és olaszul is folyékonyan megtanult, emellett balettozni és énekelni is járt, szüleivel való kapcsolata pedig inkább volt udvarias, mint bensőséges. Bár szépsége miatt erről hajlamos megfeledkezni a közvélemény, második férje visszaemlékezései (és például vegyes fogadtatású nyilvános beszédeinek összeszedettsége) alapján Bardot nemcsak gyönyörű, de ragyogóan intelligens nő is.
A modellkarierhez vezető útját anyja egyengette, modellmunkáival pedig hamar felkeltette a filmes világ érdeklődését is. Az ötvenes években a kor egyik híres rendezője – akivel kapcsolatban sokszor emlegették, hogy legendásan jó szimata van ahhoz, hogy felfedezze a vászonra termett színésznőket –, Marc Allegret, asszisztensét, Rogert Vadimot küldte el, hogy nézze meg magának közelebbről is a lányt. Bár Bardot a soron következő Allegret-filmbe ekkor nem került be, a látogatás nem volt hiábavaló: Vadim és Bardot egymásba szerettek. Bardot szülei nem nézték jó szemmel a kapcsolatot – elsősorban azért mert Bardot ekkor még kiskorú volt – el is tiltották a lányt a nyolc évvel idősebb férfitól, és megfenyegették, hogy Angliába küldik. Bardot válaszul öngyilkosságot kísérelt meg (élete során még két alkalommal próbált meg véget vetni az életének) a szülők pedig megenyhültek: 1952-ben, Bardot 18 éves korában összeházasodhatott a pár.
Szerelem, szex, házasság
A házasság szakmailag gyümölcsözőbb volt, mint emberileg: a pár öt évig volt együtt, erre az időszakra esett viszont Bardot filmes debütálása Vadim első filmjében, az És Isten megteremté a nőt-ben. A film hatására Bardot karrierje üstökösként lőtt ki, noha a mozi megítélése Franciaországban és a tengerentúlon is meglehetősen vegyes volt. Nem a színészi alakításokon állt vagy bukott a dolog: Bardot léha, és felháborítóan szexis karaktere verte ki a biztosítékot, ez volt az, ami miatt a filmet egyes amerikai államokban betiltották, máshol viszont épp emiatt tódultak a mozikba a nézők.
Mai szemmel persze nincs különösebben felforgató a fűt-fát szédítő, szabados fiatal nő karakterében (bár tegyük hozzá, hogy a film felütése meglehetősen erős a hason fekve pucérkodó Bardot-val), de Bardot korában még nem volt szokványos, hogy egy nő nyíltan és szabadon élje meg a szexualitást, pláne nem a filmvásznon. A rendező Vadim így foglalta össze, min háborodott fel az akkori közönség:
„Semmi különös nem volt a filmben, ha csak az nem, hogy egy lány viselkedett benne úgy, ahogy azt egy férfitól már régen megszoktuk és úgy, hogy közben nem mutatott maró bűntudatot, vagy megbánást.”
Vadim és Bardot együttélésük alatt összesen kilenc filmet forgattak és Vadim volt az, aki megtanította Bardotnak, hogyan használhatja tudatosabban elképesztő adottságait. Bardot a szexualitáshoz, meztelenséghez fűződő szabad és könnyed viszonyát egy ideig szülőhazájában is nehezen fogadták el, később azonban megenyhült a közvélemény: 1970-ben az ő vonásai alapján mintázták meg a francia köztársaság szimbólumának, Marianne-nak a különböző középületekbe kerülő mellszobrait.
Bardot karaktere a magánéletben is szembement a kor elvárásaival, ezzel pedig személyesen is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma már komplexebben gondolkodunk a női szerepekről mint 60-70 évvel ezelőtt. Nemcsak szexualitását élte meg szabadosan és fogyasztott el partnerei (mondják róla, hogy minden filmes partnerébe menthetetlenül beleszeretett) mellett összesen négy férjet, de terhességét sem tudta úgy megélni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Önéletrajzi könyvében megdöbbentő őszinteséggel ír arról, mennyire nehéz volt elfogadnia már magának a terhességnek a tényét, féltette fiatalságát, alakját, szabadságát az anyaságtól és amint lehetett, újra visszatért a vászonra, ahol otthonosabban mozgott, mint babaholmik között. Ebből a terhességből született (és egyetlen) fiával ezért élete jelentős részében nem volt felhőtlen a kapcsolata, csak 2014. után kerültek közelebb egymáshoz, mert ekkorra kiderült, hogy a nagymamaszerep már nagyon is Bardot-nak való.
Bardot karrierjének egyik érdekessége, hogy úgy lett nemzetközi sztár, hogy nem szippantotta be Hollywood, sőt számos amerikai filmes felkérésre és show-meghívásra nemet mondott és többször nyilatkozott arról, mennyire károsnak tartja a gyakorlatot, ahogy Hollywood a színésznőkkel bánik.
„Nem vágytam oda, mert semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy élve felfaljanak.”– mondta. Ez nem is történt meg, már csak azért sem, mert Bardot viszonylag hamar, még a hetvenes évek végén visszavonult a filmezéstől és azóta egyre több időt szentel szenvedélyének, az állatvédelemnek.
1986-ban létrehozta a Brigitte Bardot Állatvédő Alapítványt, amelynek ma is fáradhatatlan aktivistája. Állatok iránti rajongása még fiatal- sőt gyerekkorából jött, mondják róla, hogy forgatásokon rendre begyűjtötte a kóbor állatokat, akiket állítólag különféle szállodai szobákban szállásolt el, az alapítványban pedig magasabb fokozatra kapcsolt és ment neki a vadászat, a szőrmeviselés vagy az állatáldozás gyakorlatának.
A róla alkotott kép persze nem teljes, ha csak a gyönyörű és vonzó fiatal színésznőt méltatjuk, vagy az állati jogok harcos védelmezőjére (aki egyszer még Sophia Lorennek is nekiment), vagy a sikeres időszakokra gondolunk. Bardot-nak – hasonlóan több pályatársához – épp sikerei miatt volt nehezített terep például a párválasztás: sokszor volt bizalmatlan, mert nem lehetett biztos benne, valóban magáért szeretik-e vagy az ismert és ünnepelt színésznőt rajongják, és nehezen dolgozta fel a színészi pályával járó hullámvasutat is: „A siker után mindig mélység jön, olyan, amiből nagyon nehéz kimászni.” – fogalmazott. Bardot emellett többször került reflektorfénybe élesen megfogalmazott és a legkevésbé sem píszí mondatai miatt is, több alkalommal bírálta például a migrációt, a #meetoo mozgalom idején pedig több esetben megkérdőjelezte kolléganői vallomásának hitelét, hozzátéve:
„Nemcsak, hogy nem tapasztaltam semmiféle zaklatást, de kifejezetten jól is esett, ha megdicsértek amiért szép vagyok”.
A színésznő körül ma egészen nyugodtak a dolgok, 30 éve – egy-egy megszólalásától eltekintve – viszavonultan él negyedik férjével, Bernard d’Ormale -lal és mindennapjait az állatvédelem egyre harcosabb képviselete teszi ki. Nemrégiben például a magyar vadászoknak üzent és folyamatosan küzd azért, hogy a több nép kultúrájában is hagyományos vallási, vagy rituális állatgyilkosságok gyakorlata végre megszűnjön.
Évtizedek, stílusirányzatok, filmek és férjek jöttek és mentek, volt bármilyen megkérdőjelezhető is Bardot egy-egy nyilatkozata, vagy bármennyien tartották is túlzásnak húszas-harmincas éveinek szexuális szabadosságát, azt az időtálló stílust, amit a hatvanas években teremtett meg, senki nem veheti el tőle. Ma is nők milliói szeretnének úgy öltözni, sminkelni és fésülködni, mint ő, a jó hír pedig az, hogy néhány apróságra kell csak figyelnünk, ha szeretnénk a magunkévá tenni valamit a Bardot féle sikkből. Ezeket soroljuk most.
A kevesebb több
Bardot-ra nem volt jellemző, hogy olyan pompás külsőségek közt, vagy túlzóan díszített ruhákban jelenjen meg, mint például Elisabeth Taylor vagy épp Marlene Dietrich (akiknek egyébként nagyon is jól állta az ilyesfajta pompa). Stílusának legfontosabb jellegzetessége éppen az volt, hogy egészen hétköznapi holmikat tudott sikkessé tenni pusztán azzal, ahogyan viselte, vagy amilyen szolid kiegészítőkkel párosította őket. Bardot pontosan ugyanezzel az egyszerűséggel és természetességgel viselte saját szépségét is: ha megjelenése nem is volt teljesen tervezetlen (sőt, valószínűleg nagyon is tudatosan választotta ki az alakját leginkább ékesítő darabokat), mindig olyan benyomást keltett, mintha intuitívan öltözött fel.
Ha sikkesek szeretnénk lenni, emlékeztessük magunkat mi is, hogy a kevesebb néha több. Keressük meg azokat a szabásvonalakat, amelyek a legjobban állnak nekünk és viseljünk ezeket az egyszerűbb, időtálló darabokat. Bánjunk csínján a kiegészítőkkel is és merész kivágások helyett inkább a fifikásakat keressük.
Ahogy fiatalabb éveiben is, Bardot hatvanévesen is az egyszerű, de nagyszerű alapelvét követte. Farmer, póló és kevés kiegészítő eredményez nagyon stílusos megjelenést. (fotó: Chip HIRES/Gamma-Rapho/Getty Images)
Vállakat ki
Bardot egyik védjegye volt, hogy amikor csak lehetett, szabadon hagyta a vállait. Szívesen viselt csónaknyakú, vagy madonna kivágású felsőrészeket (kerek nyakkivágású holmikat, amiknek a dekoltázsa inkább széles, mint mély) és olyanokat is, amiket teljesen a vállára tudott engedni olyan benyomást keltve, mintha épp csak magára tekert volna egy törölközőt. Bardot persze az a fajta nő, aki ha hamarjában egy zsákot kap magára, abban is jól fest, a vállas trükköt azért mi is bátran elleshetjük tőle. Szupernőies megjelenést biztosít és ha valami, ez tényleg minden testalkaton jól áll, mivel a női test egyik legvonzóbb részére irányítja a figyelmet, miközben valójában nem mutat sokat.
Hétköznapi balett
Ha meg kéne nevezni, ki volt az, aki a balerinacipőket divatba hozta, egészen biztosan Bardot lenne az. A színésznő gyerekkorból hozta a balett iránti rajongást (és azt is, hogy olyan kecses spiccben tudott üldögélni, amibe legtöbbünknek azonnal belegörcsölne a lába) és amikor lehetősége nyílt, hogy 1965-ben egy francia cipőmárkával dolgozzon együtt, rögtön meg is kérte őket, tervezzenek neki a balerinák viseletéhez hasonló, de utcai módira is alkalmas cipőt. Így született meg az úgynevezett Hamupipőke-stílus, aminek Bardot hosszú ideig a legismertebb képviselője maradt. Nincs mit csodálkozni azon, évtizedekkel később még mindig vagy már megint rajongunk értük.
Signature-haj
Korábban itt írtunk róla, hogy egy bizonyos életkor felett érdemes évről-évre felülvizsgálni, tényleg olyan jól áll-e egy-egy viselet, mint korábban. Bardot-tól viszont éppen azt leshetjük el, mennyire össze tud fonódni valakinek a karakterével az, hogy milyen frizurát visel. Ha tényleg jól eltalált vágásról van szó, nem kötelező elhagyni a járt utat a járatlanért. Bardot sem tette és még idősebb korában is nagyon jól ált neki a védjegyévé vált „épp csak felkötöttem” jellegű lófarok, vagy korábban a „most keltem ki az ágyból” hajkorona, amik mögött egyébként legalább annyi tudatosság, mint lazaság volt. Keressünk, kísérletezzünk és ha megvan az igazi, viseljük bátran saját attribútumunkként a nekünk legjobban álló frizurákat.
Bardot 1991-ben, közel a hatvanhoz is a fiatalkora óta védjegyévé vált lazán felkötött hajat viselte. És milyen jól tette! (kép: ARNAL/Gamma-Rapho via Getty Images)
Mindennek a teteje a kalap
Manapság jóval kevesebben viselnek kalapot, mint hetven-nyolcvan évvel ezelőtt, de a divatban igazán járatosak éppúgy tudják, mint Bardot, hogy kevés olyan darab van, ami jobban öltöztet egy jól megválasztott fejfedőnél. Bardot védjegyévé vált puha filckalapjait bikinihez és városi viselethez egyaránt hordta, és mindenhol osztatlan sikert aratott ezzel a játékos kiegészítővel. Az persze nem biztos, hogy nekünk is ugyanezen fazon válik majd be, érdemes viszont kísérletezni, mert ég és föld lehet a különbség megjelenésünk eleganciájában, ha a megszokott sapkát kalapra cseréljük.
Nem kell túlzásba vinni a sminket
Legalábbis nem kell mindent egyszerre hangsúlyozni. Ezt nemcsak Bardot, de a francia nők többsége is így gondolja: nemcsak az az alapelvük, hogy az arc tisztítása minden esetben fontosabb, mint annak későbbi kikészítése, de az is, hogy arcunkon mindig csak egy karakteres részletet hangsúlyozzunk, ha sminkről van szó. Bardot esetében a szem volt az, amit erős festéssel igyekezett hangsúlyosabbá tenni – könnyű persze olyan ajkakkal, amik mindenféle rúzs, szájfény vagy tunning nélkül tökéletesen néznek ki – és nekünk is érdemes megkeresnünk az arcunkon a leginkább kihangsúlyozandó területet és annak kiemelésére fókuszálni.
Derékvonal
Nagyon stílusosak tudnak lenni a különböző uniszex szabásvonalak és sok nőnek remekül állnak a fiúsabb fazonok, amivel viszont biztosan nem lehet mellélőni, az a derekat hangsúlyozó módi. Bardot gyakran hordott szűk, magas derekú nadrágot blúzzal vagy bő és derékban szűkített, esetleg övvel is kiemelt szoknyát szűk felsőrésszel: az így hangsúlyozott derékvonal karcsúbbnak mutatja viselőjét, akkor is, ha nem olyan darázsderekú, mint Bardot. Az összhatás ráadásul játékos és nőies is!
Magabiztosság
Sophia Loren óta (ő és Bardot egyébként mindössze néhány nap különbséggel születtek) tudjuk, hogy a legvonzóbbá épp az a tudat tesz egy nőt, hogy vonzó, és ezt leshetjük el Bardot-tól is. Az az erőlködés nélküli magabiztosság, ami őt jellemezte, nem csak a tökéletes arányokkal rendelkezők kiváltsága lehet és nemcsak őket szépíti meg. Ha igyekszünk elfogadni testünket, ha törekszünk arra, hogy abból a legjobbat hozzuk ki, és képesek vagyunk büszkének is lenni a testünkre, akkor egy mindenféle szabásvonalnál vagy sminkeszköznél hatékonyabb szépítőszerre leltünk – tanulhatjuk meg Bardot-tól.
Kapcsolódó
Hollywoodi dívák szépségtitkai
A kortalan szépség
Kortalan szépség; mondjuk az olyan nőkre, akik minden életkorban vonzók tudnak lenni, akik szembemennek az aktuális trendekkel és méltósággal viselve az idő múlását ki tudják hozni magukból a ragyogást 40-50-60 vagy hetven felett is. Kortalan szépség; mondjuk azokra is, akiknek szépségében van valami univerzális és állandó: születhettek volna bármelyik korban és lehetett bármi is az akkor fősordrú ideál, ők biztosan az ünnepelt szépségek között lennének. Bardot mindkét kritériumnak maradéktalanul megfelel.
Isten éltesse 88. születésnapján!
Kiemelt kép: Brigitte Bardot 1965-ben (31 évesen) egy sajtókonferencián. REPORTERS ASSOCIES/Gamma-Rapho via Getty Images
