Mindeközben rendre visszatérnek a korábbi évtizedek kedvelt fazonjai is: kicsit felfrissítve, átnevezve, modernizálva vannak ott a boltok polcain. Az olyan magamfajta, akinek majdnem mindegy, csak valami tisztességes felsőt és szoknyát szeretne venni, inkább elbizonytalanító, mint inspiráló ez az óriási kínálat.
Azt persze nem állítom, hogy régen minden jobb volt, csak annyit, hogy valamivel talán egyszerűbb. Egyrészt, mert a mainál némileg merevebb szabályok vonatkoztak a ruházkodásra: eleink kevesebb holmiból gazdálkodtak, és sokkal egyértelműbb volt az is, hogy milyen alkalomra milyen ruhadarab dukál. Másrészt hosszú ideig városon is lassabban alakult a divat, a vidéki ember pedig kifejezetten féltve őrizte ruházatára, ételeire és a munkájára vonatkozó hagyományokat. A lajbi, a pruszlik vagy a szűr nagyjából ugyanazt jelenthette akár egy évszázadon át, még akkor is, ha az egyes darabok megjelenése, díszítettsége tájegységenként eltért és persze alakult is az idők folyamán. (Utóbbi kérdés; azaz hogy tájegységenként hogyan változtak a hagyományos viseletek, szintén megérne egy misét, vagy kvízt.) Ráadásul nemcsak az elnevezések, de maguk a ruhák is jóval tartósabbak voltak, hiszen a ruházat házi keretek között, tartós anyagból és nem ritkán óriási energiát és hosszú órákat igénylő kézimunkával készült strapabíróra és/vagy gyönyörűre. Hol volt még ekkor a fast fashion?
Nem véletlen, hogy a különböző hagyományos díszítőmotívumokat ma is megőrzendő értéknek tartjuk, és hogy például az „emberiség szellemi és kulturális örökségeként” az UNESCO-nál is nyilvántartott matyóhímzést világszerte sokan igyekeznek utánozni.
Mai kvízünkben azt ellenőrizheted, mennyire ismered a népi öltözködés alapdarabjait. Most kiderül, hogy amikor nem engeded el a gyereket „egy szál pendelyben” otthonról, csak jól hangzó fordulatot használsz, vagy valóban tudod, hogy mi a pendely, és hogy miért nem nevezhető ildomos utcai viseletnek.
Kössük fel a (bő) gatyát és nézzük meg, mennyire vagy képben a népi ruhadarabok neveivel!
Kiemelt kép: Fortepan / Schermann Ákos
