Amikor Brad Pitt a múlt hónapban megérkezett A gyilkos járat című új filmjének premierjére, laza vászonszoknyája szerte a világon a címlapokra került, cikkek tömkelege született róla, az internetes kommentelők nagy része pedig társadalmunk teljes katasztrófáját, már-már világvégét vizionált. Nem azért, mert a kopottas len nem igazán vörös szőnyegre való.
Nem is azért, mert Pitt mondjuk meghízott volna. Hanem azért, mert a színész szoknyát viselt. A színész, aki az elmúlt évtizedek egyik legbiztosabb hipermaszkulin szimbóluma, egy a nyugati kultúrkörben hagyományosan női ruhadarabot húzott magára. Pitt, amikor a Variety magazin egyik újságírója rákérdezett nála a ruhaválasztásra, annyit mondott, hogy „Nem is tudom. Úgyis mind meghalunk, szóval rázzuk fel kicsit a dolgokat!”
Nem ő volt az egyetlen férfi híresség, aki az elmúlt időben a vörös szőnyeges megjelenését szoknyával dobta fel. (És tényleg feldobta: valamiért, míg a nőktől azt várjuk el, hogy minél bámulatosabb ruhakölteményeket viseljenek egy ilyen helyzetben, a férfiakat nem engedjük ki az unalmas öltöny vagy szmoking börtönéből, és sokan már azon is felháborodnak, ha egy-egy híresség az öltöny mellett marad ugyan, de mondjuk szokatlan színben viseli az adott darabot.)
David Ganly, Oscar Isaac, Ann Akinjirin, May Calamawy és Ethan Hawke a Holdlovag premierjén Londonban, 2022. március 17-én. (Fotó: by Karwai Tang/WireImage)
Oscar Isaac a Holdlovag márciusi premierjén viselt egy egyébként klasszikus, akár dögunalmasnak is mondható szürke öltönyzakót, csak éppen nem a hozzá illő unalmas nadrággal, hanem egy (egyébként szintén hozzá illő) térdig érő, kicsit a kiltekre hajazó rakott szoknyával. Bejöhetett neki a dolog, ugyanis a májusi Met-gálán megint csak szoknyát viselt, míg felesége egy klasszikus szmokingban jelent meg.
Persze nem Isaac volt az első a sorban, sok hipermaszkulinnak tartott férfi viselt szoknyát az elmúlt években is, és persze nem is ő az utolsó.
Brad Pittről például egy egész fotósorozat készült még 1999-ben a Rolling Stone magazin számára, aminek már a címlapján is egy miniruhában volt látható.
A hosszú fotósorozat képein különféle ruhácskákban feszített, amelyekhez legtöbbször hagyományosan női kiegészítőket viselt. Persze akkor is sokan felháborodtak, hogy egy ennyire férfias férfi (Pitt ereje teljében volt, a fotózás egy hónappal a Harcosok klubja című film bemutatója után készült, és amint azt valószínűleg mind tudjuk, a filmre elképesztő módon ki kellett gyúrnia magát a színésznek) miért visel női göncöket.
Ez még ma is megtörténne (végül is meg is történt pár hete), maximum egy kicsit többen adnak hangot annak, hogy valójában édes mindegy, hogy mit visel, amennyiben jól áll neki, és ma egyfajta társadalmi párbeszéd indul arról, hogy ugyan miért is lett a szoknya női ruhadarab? Valójában teljesen logikátlan, ahogy az is, hogy a nők egy ideig nem hordhattak nadrágot.
A 90-es években viszont nem igazán volt központi, de akár marginális téma sem, hogy megkérdőjelezzük a nemekkel és az öltözködésekkel kapcsolatos konvenciókat, nem sokan próbálták piszkálgatni a status quót. Pitt és a magazin kreatív csapata igen,
kaptak is érte rendesen, pedig nem kell túl sokat vívódni azon, hogy a női ruhák vajon levontak-e bármit férfias varázsából.
Azokban az időkben talán csak Dennis Rodman, a visszavonult kosaras szupersztár volt az, aki rendre azzal borzolta a kedélyeket, hogy nőies ruhákban mutatkozott (1996-ban például menyasszonyi ruhát viselve egybekelt önmagával) – ma ez már senkit sem érdekel, az elmúlt években mindenkit inkább az észak-korai diktátorral, Kim Dzsongunnal való furcsa kapcsolata háborít fel.
2020-ban a pop aktuális hercege, a divatikonná vált Harry Styles viselt a Vogue magazin címlapján egy csipkés, fodros Gucci ruhát – nem is kellett több a gyűlölködőknek…
Aztán ott van az itthon nem annyira ismert Billy Porter – az énekes, színész, rendezőről leginkább annak kapcsán halhatott a hazai közönség, hogy ő az, aki különféle gálákra hatalmas, gyönyörű estélyikben érkezik, sőt a hétköznapokban is gyakran visel például szoknyát. Évek óta fittyet hány arra, hogyan kellene öltözködnie egy (most éppen) 53 éves férfinak, és teljesen szabadon és bátran használja a divatot, mindkét nem hagyományos ruhatárából válogatva össze aktuális kedvenceit.
Porter a The Late Night Show nevű beszélgetős műsorban azt mondta a házigazdának, hogy a mai öltözködési normák valójában a nőgyűlöleten alapulnak. „Amikor egy nő nadrágot visel, azt mondják rá, hogy erős. Erős, ezt mindenki elfogadja, és ez a gondolat a patriarchátushoz kapcsolódik.
Abban a pillanatban, amikor egy férfi felvesz egy ruhát vagy szoknyát, az undorító. Szóval mit mondunk ezzel? Azt, hogy a férfiak erősek, a nők undorítóak?
Én ezt már nem csinálom… Ha úgy érzem, hogy ruhát akarok felvenni, akkor felveszek egyet!” Porter mondatai egy másik fontos problémára is ráirányítják a figyelmet. Mégpedig a toxikus maszkulinitás, vagyis mérgező férfiasság kérdéskörére. Hiszen nem csak a nők járnak rosszul a patriarchátussal és annak elvárásaival, az a férfiakat sem kíméli. Amíg a nőket szinte gyerekszerepbe kényszeríti, a férfiakat gyerekkoruk óta tréningezi, hogy a gyengeség valami negatív dolog, amely a nők sajátja.
Ráadásul hiába éli meg minden férfi másként saját társadalmi nemét, csak egy típusú férfiasságot fogad el a többségi társadalom: a domináns férfit, aki irányít, aki nem sír, akinek nem szabad kudarcot vallani – és aki nem vehet fel olyan ruhadarabot, amit a gyenge nők hordanak. (Talán csak az LMBTQ közösség tagjainak nézi el a többség, hogy ilyesmit tegyen, de hát az ő férfiasságuk a patriarchátus szemében alacsonyabb rangú férfiasság…) A mérgező maszkulinitás hozzájárul a férfiak körében az öngyilkosságok magas arányához is, mivel arra kondicionálja őket, hogy elnyomják érzelmeiket, ami értelemszerűen károsítja mentális egészségüket.
Billy Porter a 2020 februárjában tartott Oscar-gálán. (Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic)
És amikor az emberek felháborodnak azon, hogy egy ruhadarab (egy darab textil!) a férfiak elnőiesedését eredményezi, tehát a férfiasság elleni konkrét támadás, azt azért érdemes nem túl komolyan venni. Ha egyetlen ruhadarab gyengítené a patriarchátust, ha a szoknyát viselő férfiak tönkretennék társadalmunkat, akkor az bizony egy nagyon törékeny társadalom lenne.
Régen minden jobb volt?
Ha megmaradunk a patriarchátus által belénk táplált elvárásoknál, és még csak véletlenül sem szeretnénk kilógni véleményünkkel a homogén tömegből, akkor biztosra megyünk, és azt mondjuk, hogy minek megbolygatni, azt ami van. Igen ám, de az, ami most van, valójában nincs is olyan régóta így. Nem véletlenül került Brad Pitt szoknyája elé a cikk elején a „nyugati kultúrkörben hagyományosan női ruhadarabnak tekintett” szerkezet, hiszen erről van szó.
A nyugati kultúrkörben egy ideje ez a hagyomány, de mondjuk Indiában a férfiak a mai napig viselnek mundut,
amelyet leginkább úgy írhatnánk le, hogy egy nagy kelme, amelyet szoknyaszerűen a derekukra tekernek. Vagy ott van az öböl-menti országok arab férfijainak viselete, a hosszú ing, vagyis kandóra (más néven disdása), amely egy hosszú ruhára emlékeztet.
Evzonok a Syntagma téren Athénban. (Fotó: Matthew Lloyd/Bloomberg via Getty Images)
A férfiak ma is viselik a szoknyát, ottani nevén sulut a Fidzsi-szigeteken (sokáig nem tették, a 19. századi brit gyarmatosítás után azonban az ellenállás jelképévé vált, ma pedig teljesen természetes, hogy a miniszterelnök is ebben érkezzen hivatalos utakra). Mianmarban és Bhutánban is viselnek férfiak szoknyát, sőt, az EU-ban is van rá példa: Görögországban az elnöki díszőrség katonái, az evzonok is hagyományosan szoknyát viselnek. Aztán persze ott van a talán leginkább elfogadott skót kilt is.
Mióta nem hordanak szoknyát a férfiak?
Ha pedig már a történelem is szóba került, nem árt emlékezni rá, hogy a mai szóhasználatban vett divat a városok megjelenésével indult útjára, valamikor a 14. század közepén. Ekkoriban mind az anyag, mind a kiegészítők tekintetében nagyban hasonlítottak a férfi és női öltözékek. Ez sokáig így ment, gondoljunk csak a reneszánsz díszes öltözékeire és a parókákra, amelyet nők és férfiak egyaránt hordtak – ráadásul
mindkét nem képviselői erős sminket viseltek.
Joanne Entwistle divatteoretikus azt írja a The Fashioned Body című könyvében, hogy ezekkel a gazdag színekkel és mintákkal, sminkkel és parókával olyan szintre emelték a divatozást, amit mai szemmel szinte abszurdnak tartunk, messziről azt is nehéz volt megmondani, hogy férfit vagy nőt látunk-e.
Akkoriban tehát sem a sminkhez, sem a magas sarkúhoz, sem a szoknyához nem kapcsolódott a nemiség kérdése.
Amikor azt mondjuk, a smink vagy a szoknya nőknek való, az elmúlt pár száz év megszokásait sűrítjük véleményünkbe, megfeledkezve arról, hogy sokkal hosszabb ideig (egészen hosszú ideig, hiszen már az ókorban is viseltek – sőt csak azt viseltek – férfiak) semmi ilyesmi nem kötődött hozzá. Persze ez logikus, hiszen nyilván most élünk, a társadalmi berögzüléseink szerint pedig ez így van.
És hogy mióta? Kathleen Horton divatteoretikus szerint az 1675 és 1775 közötti időszakban kezdődött az, hogy férfiak és nők viselete elkezdett szétválni egymástól, akkortól beszélünk arról, hogy a ruházat már nemcsak ízlésünkről és társadalmi státuszunkról árulkodott, de bizony a nemünkről is.
Amikor egy férfi manapság úgy dönt, hogy szoknyát visel, azzal csak azt mondja, hogy lehámozza az öltözködésről a nemet, és a divatot saját kedvére használja. És ez vajon azt jelenti, hogy nem is olyan sokára teljesen elfogadottá válik, ha ők is szoknyában járnak?
Ha a tendencia folytatódik, és egyre több véleményformáló tesz hasonlóan (Russell Westbrook kosárlabdázó, A$AP Rocky rapper, J Balvin, Kid Cudi, Lil Nas X, Pete Davidson, Jared Leto, Dan Levy színész már beállt a sorba), előbb utóbb megszokja a szemünk, és még az is lehet, hogy a szoknya hamarosan újra elveszíti nőies jellegét, és éppolyan nemsemleges ruhadarab lesz, mint a nadrág, a kabát, az ing, a pulóver, a zokni és még sorolhatnánk.
Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu (Lil Nas X, Oscar Isaac, Brad Pitt, egy vendég a múlt heti milánói divathéten és Billy Porter)
