Nemrég néhány olyan kép látott napvilágot, amelyek a pár éve nálunk a Szigeten nagyszínpados koncertet adó Lana Del Reyt ábrázolták, amint egy malibui csilifőzőversenyen sétál. Bő, kék farmert és egy rövid, hasat szabadon hagyó flanelinget viselt, a szettjét pedig egy piros Chanel táskával egészítette ki, két copfba fogott haját pedig zöld és arany hajgumival díszítette. Ez leírva egyáltalán nem tűnik sem izgalmasnak, sem botrányosnak, sokan mégis annyira felháborodtak a 37 éves énekesnő megjelenésén, hogy a közösségi oldalakon adtak ennek hangot. Az ok pedig banális: Lana testsúlya és öltözete.

Del Rey 37 évesen valóban másképp néz ki, mint amikor a Born to Die-t énekelte bő tíz évvel ezelőtt, és ezzel máris elegendő okot adott arra, hogy az internetes foteldivatdiktátorok ízekre szedjék a külsejét. A rengeteg testszégyenítő és zsírfóbiás komment között többen az énekesnő  stílusát is kritizálták, szörnyűnek nevezve a rajta lévő ruhákat, azt állítva, hogy nem is találhatott volna előnytelenebb darabokat. Mások azonban a védelmére keltek:

„Ha egy nádszálvékony híresség viselné, odalennétek érte, és azt mondanátok, hogy elképesztően néz ki.”

Ebben sok igazság van. Egy hasonló szettet ha mondjuk Bella Hadid szupermodell viselne, azonnal felkapnák a divatbloggerek, és követnivaló trendként állítanák be. De a nagyobb méretűeket egyszerűen nem ugyanazon a szemüvegen keresztül nézi a világ: a pontosan ugyanolyan stílus a gúny céltáblájává válik. 

A test fontosabb, mint a ruha

„A ruhát azért nem tartják stílusosnak vagy divatosnak, mert a benne lévő test nem az – mondja az Independentnek Chanelle Mauricette plus size modell, aki a testpozitivitást népszerűsíti az Instagramján. – A vékony modelleket, [és] a vékony, feltűnően gyönyörű nőket azért üdvözlik a ruhaválasztásukért, mert a megjelenésük átnyúlik a ruházatukon. Ugyanez igaz a nagyobb darab nőkre is, csak éppen ellenkezőleg.”

Az ominózus kép Lana Del Reyről:

Lana Del Rey spotted in Malibu, CA pic.twitter.com/HJmQ63C3sy

— Lanaism (@LanaismPoland) September 4, 2022

És ebben nagyon sok igazság van. Gondoljunk csak arra, amikor görgetjük az Instagramot, hogy hány olyan vékony nő van, aki csak egy sima pólót és farmert visel a képen, mégis rengeteg dicséretet kap a ruhaválasztásáért és a különleges stílusa miatt. Míg ha ugyanazt egy teltebb valaki veszi fel, közel sem kapja meg ugyanezeket a visszajelzéseket. Vagy nem is kell felmenni a közösségi oldalakra, elég csak bemenni bármilyen ruhaüzletbe, vagy megnézni a reklámokat, aztán felpróbálni ugyanazokat a darabokat, majd a rosszul bevilágított fülke magányában csalódottan konstatálni, hogy egyszerűen nem úgy fest rajtunk a szerelés, menő helyett fura, elegáns helyett unalmas az eredmény. Mintha egyszerűen nem lennénk képesek stílusosnak lenni nem tökéletes alakkal, esetleg némi túlsúllyal. Pedig ez egyáltalán nem a mi, vagy a testünk hibája: egyszerűen erre vagyunk kondicionálva, mégpedig évek, sőt, évtizedek óta. 

Vékony vagy stílusos?

Erre a jelenségre kezdett el több influenszer is rávilágítani az utóbbi időkben, és azt tanácsolni a követőiknek, hogy amikor látnak egy menő csajt menő ruhában, tegyék fel a kérdést: „Vékony vagy csinos?” Ezzel megkérdőjelezzük a divattartalmakat, amelyekkel nap mint nap bombáznak bennünket. Lépjünk egyet hátra, és kérdezzük meg magunktól, hogy az a ruha, amit az illető visel, valóban jó, vagy csak arra neveltek bennünket, hogy azt higgyük, azért néz ki jól, mert az illető, aki viseli, vékony.

Kylie Jenner Los Angeles utcáin sétál. Tényleg stílusos lenne? (Fotó: Bauer-Griffin/GC Images)

A gondolat az elmúlt két évben – amikor a 2012-ben indult testpozitív mozgalom igazán elemében volt – a TikTok-on vált igazán népszerűvé, ahol a Skinny or Fashionable? nevű trend keretében a felhasználók olyan trendszetterek stílusát vizsgálták, mint Kendall Jenner és Hailey Baldwin, mint ahogyan azt a @senorapattinson nevű felhasználó is teszi, és arra keresi a választ, hogy a szettek tényleg érdekesek, vagy valójában csak a testüket dicsérjük. Emellett plus size TikTokosok elkezdték újraalkotni a vékony hírességeken és modelleken látott ruhákat, majd elmondani a véleményüket azokról. Van olyan barátnő páros, amelynek egyik tagja vékonyabb, míg a másik telt, és bemutatják, hogy ugyanaz a ruha hogyan áll rajtuk (mindkettőjüknek fantasztikusan!), bár a kommentek gyakran okoznak a posztjaik alatt csalódást…

View this post on Instagram

A post shared by Denise Mercedes 🇩🇴 (@denisemmercedes)

Az egész egy gunyoros tweettel indult, ami két túlsúlyos személyt figurázott ki az öltözékük (farmer rövidnadrág és póló) miatt, de igazából az erre jövő válasz volt, ami elindította a mozgalmat. Rayne Fisher-Quann író és nőjogi aktivista ugyanis ismét kiposztolta az említett képet, de leírta, hogy mennyire álságosnak találja a gúnyolódókat, hiszen ha két vékony ember viselné ugyanezeket a darabokat, akkor rögtön mindenki elalélna, hogy mennyire jól hozzák a 80-as évek hangulatát.

a tweet making fun of these women has 100k likes but i swear to god if bella hadid wore this exact outfit it would be on a million "80s casual inspo ❤️" pinterest boards bc, as always, fashion is judged exclusively by the bodies that wear it pic.twitter.com/eBZ6P3Zrmh

— rayne fisher-quann (@raynefq) July 14, 2020

Azonban az önismeretnek ez a hulláma nem tartott sokáig – ahogy azt a Del Rey megjelenése körüli diskurzus is mutatja. Ezért muszáj újra és újra beszélni erről a témáról, hiszen a legtöbb ember egyáltalán nem szupermodell alkatú, amivel az égegyadta világon nincsen semmi baj. Akkor viszont miért vagyunk kegyetlenek másokkal, akik – hozzánk hasonlóan – tökéletlenek?

Így szoktattak önutálatra

Az elmúlt évtizedben minden hibája ellenére el voltunk kényeztetve a testpozitív mozgalom eredményei miatt. Szembetűnő és egyben üdítő volt az a változás, hogy egyre több kerekdedebb modell és más hírességet is láthattunk. A divatipar csúcsára jutott több plus-size modell, mint amilyen Ashley Graham vagy éppen Precious Lee, az egyik legmenőbb sorozatban, az Eufóriában bemutatkozott Barbie Ferreira, a slágerlistákat pedig letarolta Lizzo, a bőven száz kiló feletti énekesnő. De ahogy kezd visszaszivárogni a kilencvenes és kétezres évek divatja, mintha kezdene visszatérni annak az időszaknak a legmenőbb divatkiegészítője is: a soványság. (Állítólag már a Kardashian-Jenner testvérek is bőszen fogyókúráznak, és látványosan lefogytak az utóbbi időkben, pedig ők a homokóra alkatukról, és a – művi – domborulataikról voltak híresek…) Talán ezzel is összefügg az, hogy több, ducin híressé vált nő is a fogyást választotta. (Ameddig nem külső nyomás, hanem az egészségük megőrzése miatt teszik, addig mindez csodálatos eredmény. A hangsúly itt is a saját szabad akaraton van, nem pedig mások véleményén.)

A divatirányzatok kiindulási pontjai gyakran a manökenek és a kifutómodellek, amelyek a tervezők innovatív ötleteit mutatják be, a kísérleti, úttörő és a mainstream stílusok keverésével – ezeket aztán számos utcai és high-end üzletben lemásolják. A „tökéletes” vékony testalkat egészen az 1960-as évekig visszavezethető, amikor Twiggy, a híresen törékeny alkatú modell is befutott, és ez az ideál évtizedekig tartotta is magát, bár az igaz, hogy (például a ’80-as évek fitneszőrületének idején) valamennyire sportosabb kiadásban.

Felicity Hayward, telt modell és a Does My Butt Look Big in This? (Nagynak néz ki a fenekem ebben?) című könyv szerzője szerint „a nyilvánosság azért gúnyolódik azonnal valakinek a súlyán, mert még mindig zsírfóbiás kultúrában élünk.” Véleménye szerint a média irányítani akarja a saját testről alkotott nézeteinket, és rá akar venni minket, hogy gyűlöljük azokat az embereket, akik meghíztak, végső soron azért, hogy fogyókúrás terveket, fogyókúrás teákat és testformáló szépségápolási termékeket adjanak el. „Ha visszatekintünk az elmúlt 100 évre, és arra, hogy különösen a nőket hogyan manipulálják a testképen keresztül, nem csoda, hogy még mindig vannak emberek, akik trollkodnak másokkal azok súlya miatt. Az 1920-as évektől kezdve, amikor a nőknek galandférgeket adtak, hogy lefogyjanak, a 1940-es éveken át, amikor azt mondták nekik, hogy cigarettázzanak, hogy csökkentsék az étvágyukat, egészen az 1990-es évekig, amikor a Kate Moss által megteremtett heroin chic lett a divat.”

Mindenkinek árt

Az általános konszenzus arról, hogy honnan ered ez az extrém módon idealista testkép és elvárás, az az, hogy a tervezők elképzelése szerint a vékony testtípus olyan üres vászon, amelyet könnyebb öltöztetni, de ez arra a gondolkodásmódra ösztönöz, hogy a kifutón bemutatott divatot csak a hasonló megjelenésűek számára tervezték. Ezért szembesülünk azzal a ténnyel, hogy lehetetlen divatosnak tekinteni magunkat, ha nem felelünk meg a szépség és a divat általánosan elfogadott és kívánatos képének.

Ez egyébként problémákat vet fel azon nők számára is, akik természetes módon kisebb méretűek, apróbbak, és úgy érzik, hogy mások megszégyenítik őket azért, mert egészséges életmódot folytatva megmaradnak ebben a méretben. Gyakran előfordul a „skinny-shamingnek” nevezett testszégyenítés is, amikor mások  folyamatosan kommentálják és kritizálják a vékony emberek testét. Tehát ez az egész senkinek sem jó igazán. Akkor miért hagyjuk?

Kiemelt kép: Twiggy angol modell, színésznő és énekesnő a levegőben a King’s Road közepén, Chelsea-ben, London, Egyesült Királyság, 1966. június 13. (Fotó: Stan Meagher/Daily Express/Hulton Archive/Getty Images)