A baj csak az, hogy legtöbbször üres frázisnak hangzanak, és cseppet sem meggyőzőek ezek a bátorító mondatok. Szuper, hogy ez vagy az a híresség fele annyinak néz ki, mint amennyi. Egészen lenyűgöző, hogy a másik huszonéveseket meghazudtoló energiával sportol. A legtöbben egy bizonyos életkor felett mégis inkább ráncaink számának növekedésével és azzal szembesülünk, hogy nemcsak a munkaerőpiacon csökkent az ázsiónk, hanem szinte mindenhol „kevesebbet érünk”, mint korábban. Az embernek legtöbbször az az érzése, hogy az öregedés is azoknak könnyű, akiknek csak megszületni volt nehéz, azt pedig a legtöbben vonakodunk elhinni, hogy az átlagember is profitálhat a korosodásból.
Pedig nagyon is! És a legjobb az egészben, hogy mindezt nemcsak önjelölt life-coachok, vagy saját idősödésüket elfogadni nem tudó celebritások vallják, de a tudomány is igazolja.
Nem is vagy még öreg!
Kedves Olvasó! Ha te is úgy keltél, hogy mindened fáj, vagy a tükörben csak sokasodó szarkalábaidat vetted észre, először is meg szeretnénk nyugtatni:
a rozsdás tagok vagy a ráncok még egyáltalán nem jelentik azt, hogy idős lenne az ember.
Évszázados távlatban lassabban, az elmúlt évtizedekben viszont már rohamtempóban, és világszerte növekedett a várható élettartam, ennek hatására pedig egyre későbbre tolódik az az életkor is, amitől számítva egyáltalán felmerülhet, hogy valakit öregnek vagy idősnek gondoljuk. Bár Dante és kora még úgy vélte, hogy az öregség már 45 évesen elkezdődik, ezt valószínűleg ma már kikérnénk magunknak, hiszen a legtöbbünknek esze ágában sincs hatvan-hetven előtt ilyesmire gondolni.
Annál is kevésbé, mert az élettartam növekedési tendenciája ma sem állt meg, emellett pedig egyre hatékonyabb eszközeink vannak a korral járó kedvezőtlen folyamatok késleltetésére is. Ma már a tudomány is 60 éves kor köré teszi az idősödés kezdetét(!), az emberek pedig minél korosabbak, annál későbbre tolják ezt a határt: tiniként matuzsálemnek tűntek a negyvenesek is, ötvenes éveinkben viszont már inkább hetven körülre tervezzük, hogy öregedésbe fogunk. Emellett folyamatosan változik az öregkor megítélése is: míg az ókori ember az öregséget a testi és szellemi hanyatlás nyögvenyelősen telő időszakaként, sőt betegségként élte meg, ma egyre inkább elnyújtani igyekszünk ezt az életszakaszt. Úgy néz ki, felismertük, hogy
az öregedés olyan folyamat, aminek még mindig nem sikerült megtalálni a jobb alternatíváját.
Akárhogy is: a világon ma már milliárdos számhoz közelít a hatvan év felettiek száma, száz év felettiek körülbelül annyian vannak, mint Izland teljes lakossága, köztük pedig egyre több az olyan, aki élvezni is meri ezt az életszakaszt. Lássuk, hogy a tudomány mai állása szerint milyen objektív előnyöket élveznek ezek a tömegek a náluk fiatalabbakhoz képest!
Kevesebb megfázás
Az időskort sokszor összekötjük az egészségügyi sérülékenységgel, pedig az összefüggés nem minden területen ilyen egyértelmű. Ha például a leggyakoribb vírusok okozta fertőzésekről van szó, az idős emberek vannak előnyben, ugyanis nemcsak az agy, de az immunrendszer is „bölcsebb” lesz az idő előrehaladtával, és a fiatalabb korban átélt fertőzések egy részével szemben hosszú időn át tartó védettséget fejleszt ki.
Ez a kórokozó-memória akár 40 vagy 50 év távlatából is emlékezhet egyes vírusokra! Ennek köszönhető, hogy bár hetven-nyolcvan éves korban már ismét fogékonyabbak leszünk fertőzésekre,
negyvenes éveink végétől egészen a hetvenesekig védettebbek vagyunk a gyakori vírusoktól, mint a fiatalabb korosztályok.
Egy ezzel foglalkozó kutatás szerint míg a 20 évesek egy év alatt jellemzően két-három vírusos megbetegedéssel számolhatnak, addig az 50 év felettiek átlagosan csak egy-kettővel. Mindez még akkor is figyelemre méltó, ha ott van az a tény is, hogy a korábbról nem ismert vírusoknak – mint amilyen a koronavírus is volt – az idősek is ugyanannyira vannak kitéve, immunrendszerük viszont már kisebb eséllyel győzi le azokat. Ám még ez utóbbi sem igaz mindig! Az 1918-as spanyolnátha-járvány az emberiség történetének eddigi leghalálosabb pandémiája volt, mely 50 millió ember halálát okozta (a COVID-19 hat és félmillió áldozatot szedett eddig), de érdekes módon nem is az idős emberekre nézve volt igazán végzetes, hanem az erejük teljében lévő 20-40 éves kor közötti korosztályra. A 2009-es sertésinfluenza-járvány is ugyanezt a bizarr mintát követte, hiszen a legtöbb halálos áldozat a 65 és alattiak köréből került ki. Ennek oka – az azóta folytatott elemzések szerint – az lehet, hogy a legerősebb immunrendszerrel rendelkezők egy részének szervezete egyszerűen túl erősen reagált a vírusra (úgynevezett citokin vihar alakult ki náluk) és az ebből fakadó gyulladásos folyamatok okoztak komoly bajt végül.
Innen nézve nem is olyan rossz dolog egy félárbócra eresztett immunrendszer, nem igaz?
Viszlát allergia!
Az allergiások száma világszerte folyamatosan nő, nemcsak, mert – mint minden egyéb betegség esetén – itt is egyre jobb a diagnosztika, de azért is, mert ételeinkben, a levegőben, de még ruháinkban is egyre több az allergizáló anyag. Jó hír viszont, hogy az allergiások számára is származik előny az öregedésből: bár az allergiás reakciók természete meglehetősen bonyolult, és még ma is vita övezi a pontos kiváltó okokat, a szervezet saját antitestjeinek biztos, hogy szerepük van benne. Mivel ezek termelődése az életkor előrehaladtával csökken, minél idősebbek leszünk, sokunknál annál kevésbé súlyosak a tünetek. Az allergiás megbetegedések először gyermekkorban tetőznek, ezután késő serdülőkorban és a 20-as éveinkben valamelyest csökken a tünetek mennyisége, erőssége. A 30-as éveinkben újabb fellángolás következik be, amíg az emberek el nem érik az 50-es és 60-as éveiket, amikor a tünetek általában már tartósan ritkábban jelennek meg.
Bölcs bagoly
Az öregedés agyra gyakorolt hatásainak leírására szolgáló gúnyos kifejezésekkel, viccekkel Dunát lehet rekeszteni, pedig számos létfontosságú mentális képesség terén épp az idősebbek vannak előnyben. Izgalmas információ például, hogy az emberi agyban az idegsejtek száma a születés után körülbelül 28 héttel éri el a csúcsot, a keletkező idegsejtek fele pedig el is pusztul a serdülőkor végére. Mivel a születéstől 18 éves korig tartó időszakra nem a szellemi hanyatlás idejeként gondolunk, biztosnak tűnik a következtetés, hogy amikor a szellemi teljesítőképességet vizsgáljuk, nem a neuronok száma az egyetlen, amiből kiindulhatunk.
A Seattle Longitudinal Study elnevezésű kutatás 1956 óta követi nyomon a kísérletbe bevont 6000 ember mentális képességeit. Ez a maga kategóriájában a legrégebben folyó ilyen vizsgálat, amelynek során hétévente ugyanazokat az önkénteseket vizsgálják és kérdezik ki sztenderdizált eljárások segítségével. A kutatás arra az érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet, hogy amíg az idősebb résztvevők már nem olyan jók matematikából, és lassabban reagálnak a parancsokra, a szókincs, a térbeli tájékozódás, a verbális memória és a problémamegoldó képességek terén a negyvenes-ötvenes korosztály még jobban is teljesít, mint a fiatalabbak. Ennek oka – pszichológus szakértők szerint – az lehet, hogy az életkor előrehaladtával egyrészt ismeretek halmozódnak fel, másrészt problémamegoldó képességünk is folyamatosan fejlődik az utunkba kerülő kihívások miatt.
Van, amit ő tud a legjobban a cégnél. (Fotó: Getty Images)
Jobb szex
Hihetetlen, de igaz: számos tanulmány kimutatta, hogy az idősebb emberek többet – és kielégítőbbet – szexelnek, mint gondolnánk, és mint sok fiatal, szexuálisan aktív ember állítja magáról. Egy a 80-as éveikben járó nők szexuális aktivitását és elégedettségét vizsgáló tanulmány szerint például a nők felének ebben az életkorban „mindig” vagy „legtöbbször” van orgazmusa szex közben. Nem tudni persze, hogy ez hány együttlétre vagy szexuális tevékenységre vonatkozik, de ebben az esetben fokozottan igaz, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít, így mindez talán nem is olyan fontos. Pláne, hogy tanulmányok is hasonlóan meglepő következtetésekre jutottak: egy 60 év felettiek körében végzett felmérés szerint az ilyen korú férfiak 74% és a a nők 70%-a nagyobb szexuális elégedettségről számolt be, mint 40 éves korában. Ez persze nem a testi funkciók fejlődésével van összefüggésben, inkább azzal jár együtt, hogy idősebb korunkban jobban artikuláljuk vágyainkat, és egyre inkább képesek vagyunk partnerünkkel is nyíltabban beszélni a szexről.
Kevesebb migrén
Nézzük csak mi van még itt…Van jó hír a krónikus fejfájással küzdőknek is. Nekik például az, hogy az életkor előrehaladtával jó eséllyel csökkennek majd a tüneteik: egy 18 éves és idősebb betegek körében végzett svéd tanulmány szerint ugyanis a fejgörcsös rohamok az életkor előrehaladtával nemcsak rövidebbek, de kevésbé fájdalmasak és egyre ritkábbak is lesznek.
Kevesebb izzadás
Nagyon zavar, hogy „nő létemre” (tudom, erről a kitételről önmagában megérne cikket írni) rettenően izzadok: elég 25 fok fölé melegednie az időnek, vagy egy kicsit jobban odatenni magamat edzésen, ömlik rólam a víz. Örömmel nyugtázom ezért, hogy az életkor előrehaladtával az izzadságmirigyek zsugorodnak majd, és kevesebb lesz a számuk is! A kutatások szerint a 20-as éveikben járók például fokozottabban izzadnak, mint az ötvenesek vagy hatvanasok, még akkor is, ha a menopauza azért erősen meg tudja tréfálni az embert.
Minél idősebb vagy, annál tovább élsz
Fából vaskarikának tűnik, pedig nem az. Arról van szó, hogy ha az ember túlélte a legrizikósabb éveket (valahol 55 és 75 között), egyre nagyobb esélye van arra, hogy igazán szép kort éljen meg. A 2011–2014-es időszak adatai szerint például a 25 évesek átlagos várható élettartama 84 (nők) illetve 80 (férfiak) év volt, míg egy 95 évesnek már azt jósolták, hogy várhatóan a 98. (nők) vagy a 97. (férfiak) születésnapját is megélheti. A nőknek 80 évesen is 95% esélyük van arra, hogy legalább még egy évet éljenek. Izgalmas nem igaz? És most jöjjön egy kis szubjektív rész is.
40 éves vagyok, a legnagyobb rosszindulattal sem mondhatnának még öregnek, még akkor sem, ha a tükörben én is csak keresem a fiatalkori hamvasságot. Viszont akármennyire is messze még a szépkor, középkorúsodásnak én is egy sor előnyét érzem, és nincs okom feltételezni, hogy nem jön még sok más örömmel üdvözölt hatás. Össze is gyűjtöttem párat.
Jobb énvédő mechanizmusok
Van még hova fejlődnöm, mert meglehetősen konfliktuskerülő típus vagyok, de máris nagyon messze jutottam onnan, ahonnan indultam. Minél idősebb vagyok, annál könnyebben és gyorsabban megmondom például, ha valami nem komfortos, akár barátságról, akár munkáról van szó, és egyre kevésbé teszem ki magam mérgező környezetnek vagy mérgező emberek társaságának. Mivel egyre inkább hiszek benne, hogy a test megbetegedései nem függetlenek a lélek állapotától, az elmúlt években egyre jobban óvom mentális és lelki egészségemet, és ettől sokkal jobban érzem magam a bőrömben is. A hab a tortán pedig az, hogy mindez egyáltalán nem járt olyan következményekkel, mint amilyenektől korábban tartottam: se munkám, se jóbarátom nem lett kevesebb. Utóbbi talán azért sem, mert velem egykorú barátaim is hasonlókon mennek keresztül, mint én: nem kell alibit gyártani; teljesen őszintén meg lehet mondani, hogy „Halálosan fárasztó hetem volt, szombat este inkább a kanapén hevernék.”
Nem veszem magamra
Ahogy idősebb vagyok, egyre komfortosabban mozgok az emberi viszonyok között, ami azzal jár, hogy nem veszem magamra más aktuális kedélyállapotát, nem veszem személyes sértésnek se a rosszkedvű boltost, se a munkahelyén felidegesített férjet. Legalábbis nagyon törekszem rá, hogy az érzelmeket – amikor nincs rájuk szükség – kivegyem a képletből, és ezzel rengeteg stresszt takarítsak meg.
Kimutatom
Amikor viszont kellenek, akkor kevésbé félek tőlük. Mármint az érzelmektől… Nem mondom, hogy profin, de ma már jobban megy nemcsak azt megmondani, hogy valami nem oké, de azt is, ha valami pont most, pont úgy jó, ahogy van. Megköszönni egy barátnak, hogy az ember mellett van, örülni a gyerek sikerének, vagy annak, hazavárja otthon egy négylábú kedvenc – számomra ezek (ha nem is az idős, de) a középkorúság abszolút pozitív hozadékai közé tartoznak.
Elfogadom
Vagy legalábbis megpróbálom elfogadni magam. Fiatal felnőtt koromhoz képest sokkal kevésbé vagyok szigorú a testemmel (ez egyébként azt is jelenti, hogy évről évre kevésbé értem, mégis mi a csuda baja volt a tizenhatéves magamnak az alakjával) és könnyebben elfogadom a szeretteim hibáit is. Nem, nem lettem Buddha és persze, hogy fel tud bosszantani sok minden, de igyekszem (és boldogsággal tölt el, ha sikerül) a kisebb és nagyon emberi hibákon, pláne a magam testi tökéletlenségein túllendülni.
Lehet, hogy nem olyan, mint fiatalon, de érettebb korban is sokat köszönhetünk a testünknek. (Fotó: Getty Images)
Jobb lett a humorom
Nagyképű állításnak hangzik, de kiegészíteném azzal, hogy hasonlót tapasztalok a kortársaimnál is: több információval, több tapasztalattal és több öniróniával a háta mögött az ember egyszerűen szellemesebb lesz, és humorral még az öregedést is nagyságrendekkel könnyebb elviselni. Én például kevés viccesebb dolgot tudok elképzelni annál, mint amikor gimis barátnőmmel ugyanott nyilall a hátunk. Bezzeg 25 évvel ezelőtt még egész más dolgokban voltunk ennyire egy hullámhosszon.
Más a fontossági sorrendem
Közhely, de attól még igaz: ahogy idősödik az ember, egyre inkább feltűnik neki, ha nem jó helyen keresi a boldogságot. A számomra egyik legkedvesebb okos gondolat – amit egyébként minden évben egyre inkább a magaménak érzek – valahogy úgy hangzik, hogy „A munkahelyén mindenki pótolható, a családjában viszont senki.” Azt, hogy mennyire igaz ez, csak az utóbbi 1-2 évben kezdem igazán érezni, pedig „ezer éve” házas és szülő is vagyok. Mivel – tapasztalatom szerint – harminc felett a korábbinál is gyorsabban kezd szaladni az idő, napról-napra jobban érzem, milyen elszalasztott lehetőség minden olyan pillanat, amit nem a számunkra fontos emberekkel és tevékenységekkel töltünk.
És akkor?
Kevesebb agysejt, de több nevetés, több ránc, de kevesebb hurkák miatti aggodalom: életkorunk előrehaladtával valahogy így alakul a mérleg, és nekem például tetszik ez a balansz. Ha a társadalomnak még bőven van is hova fejlődnie az idősödés elfogadásával, a magunk szintjén bátran lehetünk már most öregedéspozitívak! Például azzal, hogy időről-időre emlékeztetjük magunkat a korosodásból eredő előnyökre és arra, hogy járványt, háborút és civilizációs betegségeket is belekalkulálva még mindig azok állnak nyerésre, akiknek egyáltalán sikerül megöregedniük.
Kiemelt kép: Getty Images
