Általában színesen öltözködöm, viszont az ősz beköszöntével – sokakhoz hasonlóan – én is inkább a sötétebb holmik után nyúlok a szekrényben, nemegyszer pedig tetőtől-talpig feketébe öltözöm, ami a napfényes hónapokban elképzelhetetlen. Talán tényleg a fényhiány az oka, vagy a praktikusság (hiszen a sötétebb cuccokon kevésbé látszik, ha mondjuk esős időben egy mellettünk elhaladó autó mondjuk lefröcsköl), de érdekes belegondolni a mélyebb jelentéseibe is. Talán legtöbbünknek először a gyász ugrik be elsőre, pedig a fekete sokkal több ennél – a története és a szimbolikája sokkal színesebb.

Talpig feketében

Ez az univerzális (nevezzük az egyszerűség kedvéért most így, erre később visszatérek) szín a legtöbbek számára bár ugyanúgy néz ki, de mindenkinek megvan a saját értelmezése arról, hogy mit jelent a fekete – különösen, ha ruházatról van szó. A fekete volt az első szín, amivel a korai emberek a barlangfalakra firkálták és illusztrálták a művészetüket. És azóta is ez az alapértelmezett szín, amelyet a legtöbb dologra használunk, különösen a nyomtatott papírmunkára, mivel a világos hátteren ezt a legkönnyebb olvasni, a sötét kontúr pedig kiemeli a formákat, a sötét mélységet ad a színeknek.

A fekete színnek az emberek kulturális örökségétől függően különböző szimbolikus jelentése van. Egyeseknek a gyászt, másoknak pedig a hatalmat jelképezi. Azt azonban, hogy miként érzékeljük a feketét, számos tényező határozza meg. A művészetben például az, hogy az emberek hogyan értelmezik a színt, szinonimája annak, hogy a szín milyen érzéseket kelt a nézőben (ezt a „trükköt” használják például a múzeumokban is). Máskor pedig a szín társadalmi hiedelmekhez, vallási meggyőződésekhez vagy olyan értékekhez kapcsolódik, amelyeket bizonyos színekkel kapcsolatban elmarasztalóan tanítottak nekünk (ebben a cikkben a különböző színű ruhák hatásairól írtunk). Mi tehát a fekete színről alkotott képünk?

Naomi Campbell Gaultier ruhában, és az ikonikus Chanel-gyöngysorban pózol (Fotó: Julio Donoso/Sygma via Getty Images)

Aki feketét visel, azt merésznek, komolynak, magabiztosnak, erősnek, sőt néha még felsőbbrendűnek is érzékeljük. A fekete a legtöbb ember számára titokzatosnak, komolynak, tekintélyesnek és erősnek tűnik. Magasabb osztály, a sikeres üzlet, az elegancia és a szexualitás szimbóluma, miközben uralkodó, sőt néha gonosz jelleget is ölt. A fekete egy erős szín, amely általában erőt és merészséget képvisel, különösen, ha más színekkel párosítjuk. 

A Bibliától a kifutókig

A fekete színt évszázadok óta szimbolikusan használják többek között a keresztény vallásokban. Történelmileg a vallás volt az a tekintély, amely társadalmi szabályokat, etikát, erkölcsöt és irányelveket alkotott széles körben, emiatt ma is hatással van arra, ahogyan a feketére tekintünk.

A Bibliában, pontosabban a Teremtés könyvében az áll, hogy a sötétség előbb volt jelen, mint a fény, ezért úgy tartják, hogy a fekete volt az első szín. Éppen emiatt a feketének negatív felhangot tulajdonítanak, mivel az általunk ismert élet nem létezhet sötétségben. A feketét gonosznak és a sötétség szimbólumának tekintették, míg a fény az életet és valami kellemeset és jót jelképez. Sok kultúrában a feketét a szexszel és a tiltott dolgokkal hozzák összefüggésbe, így nem meglepő, hogy ez a szexi fehérneműk egyik leggyakoribb színe is. Ez az asszociáció abból eredhet, hogy a szexet egyes vallásokban bűnnek tekintik, és bár a vallási díszek általában feketék, mégis néha az ördög vagy a sötétség szimbólumának tekintik.

Az utolsó ítélet, 1600-1625, Cornelis de Vos (1584-1651) Cornelis de Vos (1584-1651). A flamand festő művén jól látszik, hogy a bűnösök sötét ruhákat viselnek mint a bűn szimbóluma. Dán Nemzeti Múzeum. Koppenhága. Dánia. (Fotó: PHAS/Universal Images Group via Getty Images)

A középkorban a papok az alázat és a bűnbánat jeleként fekete ruhát viseltek, mivel papnak lenni azt jelentette, hogy minden világi élvezetet el kellett utasítani, és a vallás törvényei szerint kellett élni. A fekete szín ma is használatos a keresztény templomokban, többek között a bánatot vagy a gyászt szimbolizálva, és húsvétkor gyakran használják a keresztre feszített Jézusra való emlékezésként.

 A 10-11. században terjedt el az a nézet, hogy a fekete szín gonosz, ez pedig különböző babonákhoz vezetett: az olyan fekete állatokat, mint a hollók és a macskák, gonosznak tekintették, és úgy gondolták, hogy természetfeletti erővel rendelkeznek. Viszont a lovagokról szóló régi történetekben a fekete színt arra használják, hogy valami titokzatos, titkos dolgot jelképezzen. Például Sir Walter Scott Ivanhoe című művének titokzatos Fekete lovagja is ebbe a színbe öltözik, hogy elrejtse valódi kilétét, miközben győzelemre segíti a hőst. Az ehhez hasonló történetek segítettek létrehozni a feketébe öltözött emberek és a titokzatosság, valamint a rejtőzködés közötti asszociációt.

A hatalmi pozícióban lévő férfiak és nők gyakran viselnek feketét manapság is, hiszen az sikert és komolyságot sugároz. Ennek egyik oka, hogy régebben nehéz volt a selymet és más anyagokat feketére festeni, a színt egyenletesre varázsolni. A 14. században jó minőségű fekete festékeket fejlesztettek ki, de mint általában, csak a társadalom elitjének neves tagjai viselhettek ez után is feketét. Ez főként azért volt így, mert a festékek előállítása drága volt, különösen azoké, amelyeket nehéz volt beszerezni, mint a bíbor vagy a fekete (előbbi volt a legdrágább). Bár a festési folyamat egyre könnyebbé vált, a fekete ruhát még mindig drága volt előállítani, így csak a hatalommal és pénzzel rendelkező emberek engedhették meg maguknak a fekete ruhákat. Hosszú idő telt el, mire a köznép is megengedhette magának a finomabb darabokat, de addigra a pénz és a fekete közötti kapcsolat már a kollektív tudatunkba épült.

I. Erzsébet királynő 1588-ban a spanyol armada inváziójának elhárítása után fekete színben pózolt a portréjához, így az sokáig a győzelmet is képviselte. Bretagne-i Anna francia hercegnő volt az, aki az 1400-as évek végén bevezette a feketét mint a gyász színét, majd Viktória királynő a 19. században is ezt viselte, amikor a lányát gyászolta. (Korábban és Ázsiában például a fehér töltötte/tölti be ugyanezt a funkciót). 

Viktória királynő dédunokáival az Osborne House-ban, Isle of Wight-ban, 1900-ben. A királynő Eduárd, Albert, Henrik és Mária hercegnővel. Fénykép az Illustrated London News: Coronation Record Numberből származik, (London, 1937). (Színezett fekete-fehér nyomat). A művész ismeretlen. (Fotó: The Print Collector/Getty Images)

Az 1700-as években a fekete kifejezetten divatos szín lett, és ünnepségeken vagy fesztiválokon kezdték viselni. Ugyanez vonatkozik a férfiakra is, akik különleges alkalmakkor fekete öltönyt vagy szmokingot viselnek: Nagy-Britanniában VII. Eduárd királya indította el azt a hagyományt, hogy különleges eseményeken és ünnepségeken fehér inget viselnek fekete zakóval és nadrággal. 
Évszázadokon át az emberek a legjobb és legértékesebb ruháikat a templomba és a temetésre tartogatták. Ezekre a különleges alkalmakra általában fekete ruhát viseltek, különösen vidéken és a köznép körében. Emiatt az első világháború előtt gyakori volt, hogy az esküvői ruhák feketék voltak. Ez lehet az egyik magyarázata annak is, hogy miért a fekete ruha a megfelelő szín a partikon és ünnepségeken.

A fekete szintén praktikus szín, de nem csak azért, mert kevésbé látszik rajta a kosz: számos arab országban használják a hőelnyelését kihasználva. Hogy micsoda? A sötét színű, réteges ruhadarabok, mint például a thobe (férfiak kaftánszerű viselete) és az abaja (az Egyesült Arab Emirátusban élő nők viselete, ami fekete, földig érő, teljes testet elfedő, köpeny vagy ingfazonú ruhadarab) egyfajta napenergiával működő ventilátor lesz. A meleg levegő felemelkedik bennük, a ruházat felső részén távozik, helyére pedig hűvösebb levegő kerül.

A kis fekete

Szinte nincs is olyan nő, aki ne viselt volna legalább egyszer fekete ruhát egy-egy buliba vagy eseményre. 1927-ben Coco Chanel, az ikonikus divatmogul több fekete ruhát tartalmazó kollekciót hozott létre: ennek darabjai egyszerű vonalvezetésüknek köszönhetően több alkalommal is viselhetőek voltak (a kiegészítőktől függően), ezzel megalkotta a „kis fekete ruha” koncepcióját. Már akkor is népszerű lett, de igazán Audrey Hepburn miatt robbant be és terjedt el széles körben: az Álom luxuskivitelben című filmben viselt Givenchy darab miatt minden gardrób elengedhetetlen alapdarabjává vált.

Coco Chanel híres „kis fekete ruhája”: egy rövid estélyi ruha fekete pliszírozott selyem sifonból, csizmapántokkal és gézkabáttal, amelyet a Miss Chanel kreációinak árverésén mutatnak be, és 1500 fontért (3000 dollárért) kelt el a Christie’s árverési termében. A ruhákból és ékszerekből álló kollekció összesen 68 655 fontot (138 000 dollárt) ért el. (Fotó: Getty Images)

Más tervezők is előszeretettel nyúltak érte: ez „a legkarcsúsítóbb szín”, mondta Christian Dior, Yves Saint-Laurent szerint pedig „megerősíti a mondanivalónkat, megtervez és stílust ad”. Karl Lagerfeld – aki a Chanel-ház tervezője volt évtizedeken keresztül – pedig ritkán öltözött másba.

De igazán Coco Chanel jó barátja, a most 50 éve elhunyt Cristóbal Balenciaga fejlesztette tökélyre; a gazdagok és a királyi családok tervezője (aki Grace Kellynek és Jackie Kennedynek is alkotott) mindenkinél jobban használta ezt a színt. A spanyol mester fekete szín iránti elkötelezettsége sokat tett azért, hogy temetési viseletből a magas divat alapszínévé váljon. A fekete szín hangsúlyozta Balenciaga merész terveinek geometriáját és szobrászi minőségét. „Többet használta a feketét, mint bármely más tervező, és egészen más módon használta – mondta Madelief Hohé, a hágai kiállítás kurátora a BBC Culture-nek. – Szabadságot adott neki, hogy jobban koncentrálhasson a tárgy formájára.” Ezt a „hagyományt” egyébként a halála után is követték a divatház tervezői, hűek maradtak mind a feketéhez, mind a geometrikus formákhoz is.

Cristóbal Balenciaga munkásságának retrospektív kiállítása a Divat- és Textilmúzeumban 2006. július 4-én, Párizsban, Franciaországban. A kiállítás a divattervező alkotásait követi nyomon, és a divatház jelenlegi művészeti igazgatójának, Nicolas Ghesquiere-nek a gondolataival és terveivel egészíti ki. (Fotó: Michel Dufour/WireImage)

De a Balenciaga messze nincs egyedül a fekete iránti lelkesedésével: a Dolce & Gabbana, a Versace és Yohji Yamamoto is fekete alapú kollekciókat mutatott be a legutóbbi divatheteken. Az olyan pólótervező márkák, mint a Bonfire és a Spreadshirt arról számolnak be, hogy a fekete minden más színt felülmúl, hiszen semmi más nem teszi a grafikákatt annyira kiemelkedővé.

Elrejt és kiemel

Divatirányzatok, évszakok és színek jönnek és mennek. A divat változékony természete ellenére Coco Chanel azt mondta: „a feketében minden benne van, a fehérben is, szépségük abszolút, ez a tökéletes harmónia.” Egyszerűbben fogalmazva: a fekete nélkülözhetetlen.

„A fekete csábítása valójában egy túlélési mechanizmus – magyarázza John Harvey író és kritikus, a The Story of Black (A fekete története) című könyv szerzője a BBC-nek.

– A szem belsejében lévő bipoláris sejtek elektromos jeleket küldenek, amikor fényt látnak, és amikor sötétséget. Az ősidőkben fontos volt látni a sötét helyeket; talán veszélyesek voltak, vagy talán biztonságosak (utóbbi esetén olyan helyek, ahová el lehetett bújni. A fekete-fehér csíkok esetében ezért a fekete az, ami leginkább kivetül, míg a fehéret háttérszínként érzékeljük. A szemünk erősen látja a feketét. Lehet, hogy bizonyos értelemben nem szín, de mégis ez a legerősebb.”
Bár a fekete szín a hatalom szimbóluma lehet, azért is viselhetjük, hogy elvegyüljünk mások között, és ne tűnjünk fel a tömegben. „Van valami a feketében. Úgy érzed, hogy elrejtőzöl benne” – mondta Georgia O’Keeffe amerikai festő, aki a hatalmas, felnagyított virágairól volt híres. Ha egy fekete ruhás emberekből álló csoportot nézünk, az egyes személyek többé-kevésbé láthatatlanná válnak. Gondoljunk csak a reggeli csúcsforgalomban hömpölygő tömegre: csak azok tűnnek ki, akik vagy élénk színű ruhát viselnek, vagy élénk színű kiegészítővel rendelkeznek. Ezek az egyének megragadják a figyelmat, a többiek azonban elvegyülnek egymás között, láthatatlanná válnak.

Fotó: Getty Images

Éppen ezért, ha csökkenteni szeretnénk a fekete elrejtő hatását, akkor egy kontrasztos színnel egészítsük ki az öltözékünket, hiszen a fekete minden más színt fantasztikusan kiegészít és kiemel (jó ötlet például, ha az alapdarabjaink feketék). Szituációtól függően a színes kiegészítők használata csökkentheti vagy erősítheti az üzenetet, amit küldünk. Ha például magabiztosnak szeretnénk tűnni, használjunk klasszikus fekete-fehér összeállítást, ha viszont ki szeretnénk tűnni, akkor élénk, kontrasztos színekkel párosítsuk, például piros és a fekete, vagy a sárga és a fekete általában melegebb érzést kelt, mint a fekete önmagában.

Igazán csak rajtunk múlik, hogy mire használjuk, és pont ezért nem lőhetünk mellé vele.

Kiemelt kép: Getty Images