Volt idő a fővárosunkban is, amikor a jómódú úri közönséget eleganciát, luxust és mérhetetlen életörömöt sugárzó revüműsorokkal szórakoztatták. No nem gagyival, hiszen nemzetközi hírű táncosok, énekesek, artisták, igazi művészek álltak a különleges színpadokon, a háttérben pedig ott volt a fantasztikus műszaki gárda, és ott figyeltek a próbákon fáradozó hihetetlen képességű koreográfusok, öltöztetők is. A varieté műfaj hazai újra élesztésére, népszerűsítésére van törekvés, legalábbis ezt bizonyítja két fiatal művész, Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián kezdeményezése immár negyedik éve.

A kezdetek

A varieték első fellegvára a párizsi Moulin Rouge – Vörös Malom – volt. A lokált 1889. október 6-án nyitották meg a Montmartre-on. Több mint 133 évvel ezelőtt persze a lakosság nem nézte jó szemmel az éjszakákon át tartó szórakozást, a fülledt erotikát, az ámulatot okozó mulatozást, ám a gyönyörű táncosnők és a hírességek hamar oldották a kezdeti feszültséget, megszerették a botrányos mozgásformának titulált kán-kánt is. A Moulin Rouge ma már nem frivol, inkább zavarba ejtően pikáns és erotikus színház.

Zavarba ejtő a sok flitter, toll, gyöngy, a nők és a férfiak alakja, a fügefalevélnyi textilek által kiemelt hasak és popsik, a kivillanó vagy épp meztelen mellek látványa.

Az alaphangulatot persze nem csupán egy pohár francia pezsgő, hanem a vörösben izzó terem, az asztalkákon égő lámpák piros fénye is megadja, jóval a függöny felgördülése előtt, tehát a Vörös Malom méltán vált Párizs egyik jelképévé.

A Budapest Táncpalota, azaz a hazai Moulin Rouge műsora 1965-ben (Fotó: Fortepan / Bojár Sándor)

Az efféle szórakoztatásnak természetesen itthon is voltak ősei, az orfeumok, amikor az 1850-es évek népénekesei kávéházról kávéházra jártak. Magyarországon az első varietészerű szórakozóhelyek 1896-tól nyitottak. Ötven évvel később, 1945 és 1950 közt hazánkban már hat varieté működött, igen vegyes műsorral, cirkuszi elemeket kínáló artistákkal, bűvészekkel és kabarészámokkal. Az igazi szórakoztatást azonban, vagyis azt, amit a francia varieté szó jelent, a változatosságot, a haza közönség elé az Budapest, az Arizona, és a Kamara Varieték hozták.

Modern verzióban

A mesés fővárosi Maxim és a Moulin Rouge bárnak nevezett varieté színházakra talán többen emlékeznek. Nekem a ’70-es évek végén volt lehetőségem beülni egy műsorra, de a formás fenekeken libegő hatalmas tollak, a csillogás, a tánckar kán-kánja, a fodrok libbenése a kivillanó combok látványa ma is előttem van. A két hely, az akkori felfogás alapján sehogy nem illett bele a politikai, társadalmi és gazdasági helyzetbe, mégis működött, hiszen a vasfüggönyön innen ezek luxust, eleganciát és gazdagságot sugároztak a revükkel az úgynevezett „átkosban”.

A Maxim Varieté 1977-ben (Fotó: Fortepan / Gábor Viktor)

Ami persze a nemzetközi hírű művészeknek, táncosoknak, a lélegzetelállító fellépőruháknak, és nem utolsósorban a nézők befogadására alkalmas amfiteátrumszerű elrendezésnek, a londoni fénytechnikának és a nyugat-német hangtechnikának valamint a képzett műszaki gárdának is köszönhető volt. A Maxim és a Moulin Rouge az éjszakai élet központjai voltak, ahol a külföldiek és az akkori budapesti alvilág jeles képviselői szórakoztak. Amikor a ’90-es években ezeket bezárták, az énekesek, táncosok, artisták jó része külföldre szerződött.
Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián művészpáros – akik immár negyedik éve tesznek azért, hogy e kedvelt, népszerű műfajt mai változatban visszahozzák Magyarországra – úgy véli: a varieté egy igazi és összetett művészi produkció.

Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián a színpadon (Fotó: Richter Szebasztián)

„A varieté a cirkusz és a kabaré közé helyezhető el, egyfajta átmenetet képez a művészetek közt. Pörgős, táncos, zenés, de igényesen összeállított szórakoztató műsor, melyben szerep jut artistáknak, bűvészeknek, akrobatáknak, a revükben tánckaroknak, és bizonyos különleges képességű művészeknek is. A mi produkciónkban például egy hasbeszélőnek vagy egy gyors átöltöző párosnak is. A varieté a világ nagyvárosainak az életéhez tartozik” – fogalmaz Szebasztián, aki a világ csaknem minden pontján föllépett már párjával, Krisztinával.
„Színház ez, melyben ott a tánc, a zene, rövid jelenetek, villámtréfák, sanzonok, artistamutatványok váltják egymást, rengeteg humorral vegyítve. Mi október 7. és 16. közt a RAM Színházba egy nagyszabású Vegas Showal térünk vissza Budapestre, és hisszük, elhozzuk az igazi show-k hangulatát. Itt lesznek a Cirque du Soleil a Las Vegas-i Wow show és a nemzetközi revük, varieték sztárjai, a hazai közönség színházban először láthat halálkereket.

Forog a halálkerék (Fotó: Richter Szebasztián)

Itt lesz a többszörös nemzetközi cirkuszfesztivál-díjas Serge Massot hasbeszélő, Duo Navas a halálkerékkel, a Trio Gents ugródeszka akrobatái és Európa legnagyobb revüszínházának sztárjai, a White Ghotic. Mi olyan show-val készülünk, amelyet még nem láthatott a hazai közönség” – mondja Eötvös Krisztina, aki ötödik generációs Eötvös. Aztán elárulja, férjével közös nagy álmuk egy álladó kőszínház, melyben újra éledhet a 19. századtól oly népszerű varieté. Reméljük, álmuk mihamarabb valósággá válhat.

Kiemelt kép: Táncosok az 1952-es Moulin Rouge című filmben (Silver Screen Collection/Getty Images)