A személyes történetek azért személyesek, mert azokat egy másik ember másképpen élné meg, de azért én úgy gondolom, általános tapasztalatokat is szereztem. Nem vagyok családos, de tudom, hogy akinek gyereke van, nem tud spórolni vagy mást se csinál, csak már észre sem veszi. Ha a kedves olvasó nem akar hosszan olvasni, akkor két mondatban össze tudom foglalni a lényeget – nem kell elolvasni a cikket (máris időspórolás). Az első, hogy nincs nagy titok, a rendszeresség a lényeg, csak az tényleg nehéz. A másik, hogy elképesztő pazarlás folyik mindenhol, és ez alól Magyarország sem kivétel.
Csapjunk a közepébe
Nem húzom az időt, sorolom is a tanulságokat!
Mondd el mindenkinek!
Az első hogy nem szabad túlagyalni, valamint el kell mindenkinek mondani, hogy spórolnod kell, vagy spórolni szeretnél. Tudom, furán hangzik, de ha így teszel, nem érzed valami szokatlan, titkolni való dolognak, és a legváratlanabb helyről kapsz tippeket és segítséget. Csak egy példa: nem gondoltam, hogy ennyi házi lekvár áll otthon az embereknél, amit végül nem esznek meg. Szinte céget lehetne rá alapítani. (A házi pálinka az persze elfogy.) Amikor a barátaimat beavattam a nulla közeli költési tervembe, a házi lekvár adományok mellett (amik amúgy a kukában végezték volna – mondom, hogy pazarlás folyik), több uncia 24 karátos aranyköpést is végig kellett hallgatnom. Amúgy van bennük igazság. „Az tud spórolni akinek van ideje. Az tud spórolni akinek van pénze. Az idő pénz. Ha van időd, nincs pénzed, ha nincs időd, pénzed van.”
Gondolkodj nagyban és legyen rutinod
Nagy mennyiségben vásárlás – ennyire egyszerű. Akkor kapod meg legolcsóbban. Az alapok: rizs, hagyma, fagyasztott spenót, tök, krumpli, liszt – minél nagyobb kiszerelésben. Lisztből nem is kell olyan sok. Azt túltoltam.
Fontos, hogy nem csaltam. Édesanyámtól felpakolhattam volna akár két hónapra elegendő élelmiszert is. Nem utaztam arra se, hogy a jól főző öcsémhez átmenjek. Bár de, erre azért utaztam néha. Ember vagyok, elgyengülök én is.
A napi rutin sokat segít. Reggel csináltam egy hatalmas turmixot. Ha iszol egy liter tulajdonképp gyümölcs- vagy zöldséglevest, azzal délig elvagy. Ha mentem valahová, vittem magammal vizet.
Az egész napot úgy kezeltem, hogy a lakásom az űrbázis, ahol minden van. Máshol semmi sincs. A cél az volt, hogy lehetőleg semmit ne költsek a városban. Konkrétan napokig egy forintot se költöttem így pluszban, igazból a nagy bevásárlások alatt feltáraztam. Aztán csak tartani kellett magam a módszerhez, és hazaérni, addig nem venni semmit.
Az egyik legnagyobb trükk, hogy amikor este hazaérsz, ledobta az agyad már a gépszíjat, nincs kedved nekiállni főzni, elkerüld, hogy rendelj, vagy vegyél valami gyorsételt úton haza. Erre a legjobb megoldás, hogy egy-egy alkalommal sokat főzöl és lefagyasztod. Rájöttem, hogy legalább két-három fajta ételnek lennie kell a fagyasztóban, mégpedig a választás illúziója miatt. Működik, nem érzed azt, hogy „na, ma megint ugyanaz”.
„Bekapok valamit gyorsan?” – Stop!
Érdemes egy héten vagy akár egy hónapon át megfigyelni a költéseinket, telefonba, applikációba beírni, hogy mennyi megy el kis kávékra, csokira, péksütire, ropira. Egészen meglepő összeg jött nekem össze, úgy is, hogy én nem vagyok nagy kávés és nem dohányzom. Nem a rutinom része. A másik, amit a spórolás hónap alatt észrevettem, hogy szinte egyáltalán nem fogyasztottam cukrot, cukros ételeket – csak azt és olyan fajtát, ami a zöldségekben, gyümölcsökben van. A cukor tényleg drog. Volt egy pillanat amikor már nem bírtam tovább, és vettem egy kólát. Nagyon aljas drog.
Karácsony egész évben
Igen, ezzel meglepően sokat lehet spórolni, ha egyszerűen év közben megveszed a karácsonyi ajándékokat.
Közben arra is rájöttem, hogy pánikajándékozók vagyunk. Ezért – főleg karácsony előtt – bármit megveszünk bármennyiért.
Gyümölcs-Kánaán
A városokat körbeveszi a kertvárosi zóna, aminek a funkciója mára megváltozott. Egyre kevesebben használják ezeket hagyományos értelemben vett kertnek. De az új jövevények szögletes sövény- és járólap-sivatagjait megszakítják még itt-ott a régi kertek burjánzó oázisai.
Pilisvörösvár, Győr, Nyúl, Törökbálint – ezeken a településeken nagyon sok helyen állnak még öreg dió-, alma-, szilva-, eperfák. A bodzáról, ringlóról nem is beszélve. Nemcsak a kertekben, hanem a kis utcácskákon is. Senki nem gyűjti be róluk a gyümölcsöt. Törökbálintra évekig jártam ki rokonokat látogatni, és csak elvétve láttam egy-egy idősebb embert, amint felszedegeti a diót. A többség vagy cikinek érzi vagy nem ér erre rá. Ha az idős szomszédnak, vagy kerttel rendelkező ismerősnek segítesz összeszedni a gyümölcsöt, sokan akár a termés felét is odaadják, mert ők amúgy sem tudnák összeszedni, vagy mindet felhasználni. Az idősebbeknek gyakran egyfajta társalgási program is ez. Kellemes, hasznos.
A te titkos képességed
Mindenkinek más a nehéz, más szociális háló és más lehetőségek vesznek minket körül. Ezért mindenkinek lesz a spórlási hónapjai alatt valami speciális készsége, tehetsége, ami csak rá jellemző, mint a szuperhősöknél. Nekem a graffitis múltamból él az a tudás, hogy vonatsínek mentén végig nő a szeder, de tényleg, elképesztő mennyiségben. Vannak olyan szakaszok, ahol a madár se jár, vagy csak óránként, kétóránként ha egy-egy vonat elvánszorog. Itt még csak nem is porosodik különösen a gyümölcs.
Válts vissza, még ha macerás is
Üvegvisszaváltás és MÉH-telep már alig van. Ha valaki próbált már üveget visszaváltani, az tudja, hogy kimondottan macerás, konkrétan még az is, hogy szelektíven dobd ki az üveget, nem hogy még pénzt is kapj érte. Az üvegvisszavevő automaták se működnek rendesen. Ha segítséget kérsz, úgy néznek rád, mintha egy másik korból jöttél volna. És tényleg, remélem nem a múltból, hanem a jövőből. Régebben minden boltban lehetett visszaváltani. És minden üveget vissza lehetett váltani, ma csak alig néhány fajtát. De az uveggyujtes.hu adhat támpontokat, mert még így is megéri.
Sokan lekicsinylően azt mondanák erre, hogy ezek kis összegek. Igen. És? Itt bújik elő az az itthon is elszabadult kisördög, aki rávesz arra, hogy hitelből vegyük a hitelt is. Ausztriában, Németországban senki nem mondja, hogy kis összeg, nem ez a lényeg. Ja, és mindenhol működik is a rendszer. Megy a körforgás.
Amit mellesleg tanultam
Az áruházláncok néha akaratukon kívül is becsapnak. Minden félévben van legalább egy olyan számlám, amin más összeg szerepel, mint ami az áru alatti árcímkére ki volt írva. A nagy áruházak dolgozói le vannak terhelve, ezért sokszor még nincs beszedve a régi, kitéve az új cetli. Ezt korábban nem vettem észre, de a spórlás-üzemmód alatt ezekre is alaposan ránéztem. Nem nagy tételek 100-250 forintok, de itt az elv a lényeg. Vajon hány emberrel történik meg ez naponta? A másik tapasztalatom, hogy a kisboltokban és a piacon meg lehet venni az ütődött, túlérett, sérült gyümölcsöt, terméket olcsóbban. Nagy áruházakban ritkán, vagy egyáltalán nem.
Amit a legérdekesebbnek találtam, hogy elindult egy szokatlan párbeszéd önmagammal a szokásaimmal, az értékrendemmel kapcsolatban. Felülbírálódott az önjutalmazás (péntek van stb.), a sok beidegződött szokás, a gyűjtőszenvedély. És még élesebben láttam azt, hogy a társadalom, a gazdasági struktúra amiben élünk, arra épül – és egyre okosabban épül – hogy folyton vegyél valamit. Így jutunk el egy megdöbbentő angliai kutatás eredményéhez, miszerint jelen pillanatban az emberek reálisabbnak tartják a világvége eljövetelét, mint a kapitalizmus végét.
Szerzőnk a Nők Lapja 2022-es gyakornoki programjának résztvevője.
