Hawaii nem mindig volt a „dizsi és a napfény” meg a színes ingek szinonimája, pedig ma az Egyesült Államokhoz tartozó szigetcsoport mindig is vonzó célpont volt – bár nem a turisták, hanem a kalandorok számára. Sokan nem tudják, hogy egy viszonylag rövid ideig királyság volt az államformája, – amíg az amerikaiak bele nem kavartak ebbe –, amelynek néhány évtizedes fennállása alatt több uralkodó is a trónra került, köztük nő is. Sőt, az egyik hercegnő volt az, aki világszerte népszerű sporttá tette a szörföt.

Mindenki akart belőle egy darabot

A Hawaii-szigetek első ismert telepesei polinéz utazók voltak, akik valamikor a nyolcadik században érkeztek. Az itteni őslakosok nem rendelkeztek írásbeliséggel, nem ismerték a fémmegmunkálást és a kerámiakészítést, de kéttörzsű hajóikon nagy távolságokat tudtak megtenni az óceánon, és fejlett navigációval rendelkeztek (Hawaii azóta is a csillagászat egyik fellegvára). A bennszülött hagyományok szerint történelmük fontos állomása volt a Tahitiről származó hódítók érkezése, akik átvették a hatalmat a szigetcsoport fölött, de ezt régészeti bizonyítékok nem támasztják alá. A hawaii társadalom az indiaihoz hasonló kasztrendszeren alapul: a legmagasabb társadalmi réteget a nemesség (aliʻi) alkotta, aminek legerősebb családjai állandóan harcban álltak egymással. Vallásgyakorlásuk központjai a heiau elnevezésű templomok voltak, ahol emberáldozatokat is bemutattak.

A szigetcsoportot az egyik legismertebb brit felfedező, James Cook fedezte fel (legalábbis a nyugati civilizáció számára, hiszen ahogy fentebb is írtuk, nemcsak, hogy lakott terület volt ez, hanem a polinézek is hamarabb érkeztek ide az európai felfedezőknél), aki 1778. január 20-án ért partot Kauai szigetén. A hajós a szárazföldeket megbízójának, Lord Sandwichnek a tiszteletére Sandwich-szigeteknek nevezte el (igen, a szendvics étel is róla kapta a nevét, bár nem azért, mert a Lord találta volna fel; egyszerűen csak nagyon kedvelte a két kenyérszelet közé tömött finomságokat).

James Cook kapitány megölése a Kealakekua-öbölben, 1779. február 14., metszet, Hawaii szigetek, Amerikai Egyesült Államok, 18. század. (Fotó: Getty Images)

A bennszülöttek először Lono isten reinkarnációjaként tisztelték a felfedezőt, de később, egy lopott dereglye (elsősorban teherszállításra használt, széles, lapos fenekű, mindkét végén csapott, alacsony építésű vízi jármű) miatt támadt félreértést követő összetűzésben megölték és feldarabolták a brit kapitányt.

Ettől függetlenül a következő évtizedek során gyakorivá váltak az európai és amerikai látogatások a szigeteken, először felfedezők, majd kereskedők és bálnavadászok érkeztek, a behurcolt betegségeknek „köszönhetően” pedig az őslakosok száma gyakorlatilag harmadára csökkent. Közvetlenül az európaiak megérkezése előtt a Hawaii-szigetek lakói magasan szervezett, önellátó társadalmi rendszerben éltek, kifinomult nyelvvel, kultúrával, vallással és olyan földbirtokrendszerrel, amely figyelemre méltó hasonlóságot mutatott az ókori Európa feudális rendszerével, de nem számított egységesnek.

I. Kamehameha hawaii király (Fotó: Wikipedia)

Azt csak a Hawaii-szigetek egyik jelentős őslakos nemesi családjának tagja, a kiemelkedően tehetséges politikus és hadvezér, I. Kamehameha király érte el, aki a területre érkező európai fegyvereket felhasználva, hadjáratok sorozatában legyőzte riválisait és kiterjesztette hatalmát az egész szigetcsoportra, ezzel létrehozva a Hawaii Királyságot. (Az általa alapított Kamehameha-ház egészen 1872-ig uralta az országot, de erről később). 

Mindeközben 18. század elején megérkeztek az első amerikai kereskedők is, hogy kiaknázzák a szigeteken termő szantálfát, amelyet akkoriban Kínában nagyra becsültek, majd ugyanők az 1830-as években a cukoripart vezették be Hawaiin, ami a 19. század közepére meg is szilárdult a királyságban. Az amerikai misszionáriusok és ültetvényesek nagy változásokat hoztak a hawaii politikai, kulturális, gazdasági és vallási életben: keresztény hitre térítették a bennszülötteket (emiatt az őslakos szokások és kultúra háttérbe szorultak), nekik köszönhetően elterjedt az írásbeliség használata és iskolákat, templomokat, valamint ültetvényeket alapítottak.

1840-ben III. Kamehameha kiadta az ország alkotmányát, és sikerült elismertetnie a királyság függetlenségét Nagy-Britanniával, Franciaországgal és az Egyesült Államokkal, ami hatalmas előrelépés volt. De az öröm (és a függetlenség) nem tartott sokáig: a következő négy évtizedben Hawaii számos politikai és gazdasági szerződést kötött az Egyesült Államokkal, 1887-ben pedig az új hawaii alkotmány részeként Pearl Harborban amerikai haditengerészeti támaszpontot hoztak létre. Az Egyesült Államokba irányuló cukorexport a következő négy évben nagymértékben bővült, és a szigeteken lévő amerikai befektetők és amerikai cukorültetvényesek kiszélesítették uralmukat Hawaii ügyei felett. 

Megdönteni a királynőt

A monarchia fennállása alatt az öröklési szabályok átalakultak, és nemcsak a Kamehameha és Kalakaua vérszerinti, közvetlen családtagjaira terjedtek ki, hanem az örökbefogadott fiakra és lányokra (Lili’uokalaninak, az utolsó királynőnek három is volt), sőt, testvérekre is, valamint a Kamehameha által uralkodónak elismert nemesi osztály tagjaira is. Érdekesség, hogy mivel a királyság több mint egy évszázaddal ezelőtt megszűnt, de mindezek a családok nem haltak ki, hanem tovább szaporodtak, jelenleg nagyszámú olyan személy él, akiket a hawaii trón örökösének vagy trónkövetelőjének lehetne tekinteni, ha az valaha is újjáéledne.

Amikor V. Kamehameha király 1872-ben örökös nélkül halt meg (és ezzel kihalt az első király által létrehozott uralkodói ház), trónviszály robbant ki, és brit, valamint amerikai csapatok szálltak partra, hogy fenntartsák a békét. A végül hatalomra jutó új uralkodó, David Kalākaua megkísérelte visszaállítani az őslakos hagyományokat, és fényűző udvartartást tartott fent, ezért elveszítette a fehér elit támogatását. Hawaii uralkodójának jogait a már említett 1887-es alkotmánya korlátozta, amelyet Kalākaua király csak azért írt alá, mert a fehér telepeseket erőszakkal fenyegették, ezért gyakran bajonettes alkotmánynak is nevezik. Ez alkotmányos monarchiát hozott létre, amely nagyjából olyan volt, mint Nagy-Britanniáé, de a választójog újradefiniálásával a hatalmat is átruházta az amerikai, európai és bennszülött hawaii földbirtokosokból álló elitosztályra.

Amikor Kalakaua 1891-ben meghalt, húga, Lili’uokalani követte őt a trónon, aki az első és egyetlen királynő volt a monarchia fennállása alatt.

Liliuokalani királynő (Fotó: Wikipedia)

Ő nem volt hajlandó elismerni az 1887-es alkotmányt, és azt egy olyan alkotmánnyal váltotta fel, amely növelte személyes hatalmát. Természetesen ezt az amerikai és európai lakosok egy csoportja nem nézte jó szemmel, és szervezkedni kezdtek a királynővel szemben, majd egy Sanford Ballard Dole nevű, amerikai szülőktől már Honolulun született cukorültetvényes vezette csoport puccsal megdöntötte a királynő hatalmát, és új tartományi kormányt hozott létre, amelynek Dole lett az elnöke. Mindez John L. Stevens, az Egyesült Államok akkori hawaii miniszterének tudtával történt, aki ezután a Boston amerikai cirkálóról 300 amerikai tengerészgyalogost hívott Hawaiira, az amerikai életek állítólagos védelme érdekében.

Cukorral és vérrel írt történelem

Még ugyanazon év február 1-jén Stevens az Egyesült Államok protektorátusává nyilvánította Hawaiit, 1894. július 4-én pedig megalakult a Hawaii Köztársaság, amelynek Sanford Dole lett az elnöke. 1895 elején az őslakosok tettek egy rövid kísérletet a monarchia visszaállítására, de végül Lili’uokalanit letartóztatták és házi őrizetbe zárták. Ideje nagy részét az Iolani-palotában (amely az egyetlen királyi palota az egész Amerikai Egyesült Államokban) töltötte dalok írásával. Nyolc hónappal később lemondott a trónról, cserébe azért, hogy összeesküvő társai büntetését enyhítették. Végül itt halt meg 79 évesen, a szigetcsoportot pedig végül 1898-ban annektálta az Egyesült Államok, majd 1900-ban tengerentúli terület státuszt kapott Hawaii Terület néven.

A most már szabadon terjeszkedhető fehér elit tovább növelte a cukornád- és ananászültetvényeit, ez pedig még több pénzt jelentett, így Hawaii nagyon gyorsan nagyon nagy fejlődésen ment keresztül.

Az amerikaiak Hawaii-mániájának meghatározó eleme volt a japánok Pearl Harbor elleni légicsapása, emiatt üzentek hadat Japánnak, és a háború során végig az amerikai propaganda meghatározó eleme maradt a Hawaii elleni támadás megbosszulása.

(Ebben az időszakban a Hawaii kultúra kifejezetten népszerű volt az országban (egyes vélemények szerint emiatt is lett népszerű a hawaii pizza, amelynek az eredtéről mi is írtunk), rengeteg film és zeneszám is született a Hawaii életérzést, szörfözést dicsőítve. Végül 1959-ben népszavazást tartottak a terület státuszáról, amelyen a lakosok 94,3%-a a szövetségi állammá válás mellett tette le a voksát, így vált a szigetország az Amerikai Egyesült Államok 50. államává.

A társadalmi feszültségek persze nem szűntek meg a viszonylagos jólét és a turizmus növekedése miatt sem, sőt, a hawaii függetlenségpárti őslakosok mozgalma egyre erősödött, és időről időre új erőre kap. A bennszülött jogok egyik legfontosabb képviselője Israel Kamakawiwoʻole énekes volt, a Somewhere over the Rainbow című szám szerzője. Bill Clinton amerikai elnök 1993-ban nyilvánosan bocsánatot kért az Amerikai Egyesült Államok nevében a hawaii őslakosokat ért atrocitásokért és a királyságuk erőszakos megpuccsolásáért. 

A szörfös hercegnők

Hawaiin és más polinéziai szigeteken a nők és férfiak már a 17. században elkezdtek szörfözni, és az európaiak megérkezése előtt a szörfözés minden társadalmi osztályba tartozó férfi, nő és gyerek közös, kedvelt tevékenysége volt. És bár a keresztény misszionáriusok az 1800-as években megpróbálták elnyomni a szörfözést, de egy hawaii hercegnő segített visszahozni azt a köztudatba. A legrégebbi ismert papa he’e nalu, azaz szörfdeszka az 1600-as évekből származik, és a San Clemente-i Szörfös Örökség és Kultúra Központ szerint Kaneamuna hercegnő Ho’okena-i temetkezési barlangjából származik, ami bizonyítja, hogy a nők nemcsak, hogy űzhették ezt a sportot, de nagyon fontos is volt számukra.

Egy német magazin illusztrációja szörföző, hawaii bennszülött férfiakról, 1887-ből. (Fotó: Jim Heimann Collection/Getty Images)

Több legenda szól egy bizonyos Keleá hercegnőről, amelyek szerint ő volt a hawaii királyság egyik legjobb szörföse.

A legenda szerint Kelea Maui gyönyörű hercegnője volt, aki mindennél jobban szeretett szörfözni, aki egyszer azt is kijelentette a bátyjának, hogy soha nem megy férjhez férfihoz, csak a szörfdeszkájához.

A hawaii istenek azt „mondták” Keleának, hogy élete szerelmét csak az óceánban találhatja meg. Eközben egy másik uralkodó, Oahu királya kétségbeesetten kereste menyasszonyát, és elküldte unokatestvérét, Kalamakuát egy expedícióra, hogy találjon neki egyet a hawaii királyi család tagjai között. Hosszas keresés után sem járt sikerrel, így egy nap eljutott Maui szigetének egyik partjára, ahol éppen Kelea szörfözött, amivel teljesen lenyűgözte a férfit. Végül versenyezni kezdtek egymással, majd vihar támadt, amit kihasználva Kalamakua visszavitte Keleát Oahura, hogy találkozzon a bátyjával. Összeházasodtak, és a párnak három gyermeke született. Végül Kelea elvált a királytól, és Kalamakuához költözött, akibe mindvégig szerelmes volt.

Bár a misszionáriusok és a telepesek megjelenésével valóban visszaszorult ez a sport, azért mégsem tűnt el teljesen. Európába például egy fiatal hercegnő segítségével jutott el. Az 1875-ben született Ka’iulani hercegnőt a szülei Nagy-Britanniába küldték tanulni, ott pedig nem mondott le a kedves hobbijáról.

Ka’iulani hercegnő 1893-ban (Fotó: Library of Congress/Corbis/VCG via Getty Images)

Olyannyira, hogy a 80-as évek közepén átszörfözte a La Manche-csatornát is, ezzel népszerűsítve a sportot, amit az európai nemesség tagjai kíváncsian próbáltak ki. A hercegnő 1897-ben tért vissza hazájába, ahol továbbra is folytatta a szörfözést, de tragikus módon mindössze két évvel ezután 23 évesen, gyulladásos reumában elhunyt.

Kiemelt kép: Library of Congress/Corbis/VCG, Jim Heimann Collection/Getty Images/nőklapja.hu