Írtunk már korábban arról, hogy a svédek állítólag nem adnak enni a vendégeiknek (képzeljük el, mekkora botrány lenne egy ilyen esetből Magyarországon), nem üvöltöznek a gyerekeikkel a játszótéren (ez itthon körülnézve teljesen elképzelhetetlen), ráadásul minderre azzal együtt képesek, hogy a kicsik kizárólag szombatonként ehetnek édességet (emberkínzás?!). Bármennyire is érthetetlenek számunkra ezek a szokások, valójában nagyon is hasznára válnak a svéd társadalomnak, így nem kétséges, hogy érdemes volna néhányat ellesni közülük. 

Van azonban egy olyan sajátossága a svédek kommunikációjának, amelyről nem ennyire egyszerű eldönteni, hogy célravezető vagy sem. A BBC számolt be róla, hogy egy sztereotípia szerint a svédek úgynevezett kókuszdió-kultúrában élnek, amely azt jelenti, hogy nagyon nehezen nyílnak meg mások előtt (még a legkisebb mértékig is), hosszú munka és rengeteg idő árán viszont, áttörve az őket körülvevő kemény, lelki falakat (akárcsak a nevezett gyümölcs külsejét), valódi kincsre bukkanhatunk. Az „áttörést” elérni ráadásul azért is kifejezetten nehéz feladat, mert a svédek nevezetesen ki nem állhatják a small talkot, azaz a felszínes csevegést – azt, amiben például az angolok annyira ügyesek, hogy akár órákig képesek az időjárásról, a forgalomról, vagy az épp a kezükben szorongatott elviteles kávé nem megfelelő hőmérsékletéről beszélgetni.

A svédek szerint a beszéd célja az információátadás, a small talk pedig számukra lényegtelen dolgokról szóló felesleges fecsegés –

Allie Edwardsson kommunikációs specialista azonban úgy véli, a small talk ennél sokkal többről szól, és igenis fontos szerepet tölt be az emberek egymáshoz való kapcsolódásában. „Maga a small talk nagy dolog. Csupán a small talk közben felvetett témák azok, amik kisszerűek – vélekedik Edwardsson. – A svédeknek azt a legnehezebb megérteniük, hogy annak is jelentősége van, ha az időjárásról beszélgetsz valakivel. De a jelentőség nem az időjárásban rejlik, hiszen ha az időjárás érdekelne, akkor egy meteorológussal beszélgetnél. Ilyenkor annak van jelentősége, hogy kapcsolatot teremtünk egymással.”

A svédek a liftben sem szívesen szólnak egymáshoz, inkább a telefonjukat nyomogatják, vagy üres tekintettel bámulnak a semmibe – Fotó: Jeff Greenough/Getty Images

Kívül, vagy belül van a csonthéj?

Más kultúrákban a small talkot a közösség a további, mélyebb beszélgetések megalapozására használja – ezért is nevezik a svédek „kókuszdióságával” ellentétes kommunikációs kultúrát őszibarack-kultúrának.

Az „őszibarack-nemzetek” esetében az ismerkedés úgy néz ki, hogy az emberek egész sok mindent megosztanak másokkal magukról, az életükről és a problémáikról – de csak egy bizonyos pontig.

Az őszibarackhoz hasonlóan, amelynek puha gyümölcshúsába könnyedén mélyre hatolhatunk, az ilyen kultúrájú emberek is gyorsan közel engednek másokat magukhoz, de egy bizonyos bizalmi körön belül csak igazán keveseket engednek. Ennek megfelelően ők távoli ismerősökkel is képesek elbeszélgetni a munkájukról, az egészségükről és a magánéletükről – míg a svédeket (kis túlzással) már az is bosszantja, ha az utcán összefutnak egy volt osztálytársukkal, és az megkérdezi tőlük, hogy „na, mi újság veled?”. Az őszibarack-kultúrákban a small talk amolyan könnyű előételként szolgál a főfogás előtt: kis bemelegítés, amíg letapogatjuk a másik embert és szándékait – az pedig, hogy ez alapján mit állapítunk róla, mélyen befolyásolja a beszélgetés további menetét.  

De a svédek fütyülnek erre! Mi több, a small talkot ők kallpratnak (hideg csevejnek), esetleg dödpratnak (holt beszédnek) nevezik. Matthias Kamann író szerint a svédek különböző stratégiákat is bevetnek annak érdekében, hogy elkerüljék az üres csevegést, például ha meglátnak egy ismerőst az utcán, inkább elkezdenek egy kirakatot bámulni, a távolba merednek, vagy a telefonjuk képernyőjét nézegetik – csupán azért, hogy így kerüljék el a szemkontaktust, és az azt követő bájcsevejt. „Ennek eredményeképp mesteri szinten képesek a perifériás látásukat a zsúfolt helyeken történő tájékozódásra használni” – összegzi Kamann.

A génjeikbe van kódolva a magány

Szakértők szerint a svédek mizantróp beütésű viselkedésének oka abban rejlik, hogy országuk mindig is ritkábban lakott volt, ezért az itt elő emberek megszokták, hogy vagy egyedül vannak, vagy csak egy nagyon szűk rokoni-baráti kör veszi őket körül. 

Svédországba egészen az 1960-as évekig igen csekély számú bevándorló érkezett, ezért a tősgyökeres svédek addig jóformán nem is találkoztak olyan idegen kultúrákkal, amelyekben mélyen gyökerezett volna a felszínes csevegés hagyománya – ezért a svédek valójában még most sem igazán értik, hogyan is kell ezt csinálni.

Kiemelt kép: Getty Images