Jeffrey Bernstein pszichológus és író a Psychology Today-en publikálta új tanulmányát, amelyben annak az okát firtatja, hogy mégis miért szeretünk ki partnerünkből. Bernstein 30 éve praktizál (az évtizedek során nemcsak egyéni konzultációkat tartott, hanem dolgozott párokkal és családokkal is), cikkében pedig az ezen évek alatt összegyűjtött tapasztalatait osztja meg a nagyvilággal. Szerinte a legtöbb pár szakításáért szinte mindig az alábbi három ok közül valamelyik tehető felelőssé – a felmerülő problémák orvoslására pedig tippeket is közöl.
A szakember fontosnak tartja még az okok felsorolása előtt kiemelni, hogy nem létezik tökéletes ember, mindenkinek megvannak a korlátai, ezt pedig mindenképpen érdemes szem előtt tartani, bármilyen viszonyról is van szó.
Az első ok: elhanyagolás
A szakember szerint igen gyakori jelenség, hogy a kapcsolatban résztvevő egyének egy idő után nem érzik már úgy, hogy a partnerük megbecsüli, tiszteli vagy értékeli őket. „A kapcsolat elején általában úgy érezzük, hogy feltétel nélkül szeretjük egymást, de ahogy a fellángolás szakasza elkerülhetetlenül csillapodni kezd, a tendencia szerint elkezdjük egymást, egymás jelenlétét és jó tulajdonságait biztosra venni” – vélekedik.
Amikor a kapcsolatuk „robotpilóta-üzemmódba kerül”, a mindennapi élet stresszhelyzeteinek hatására egyre kevesebbet bókolunk egymásnak, ritkábban mutatjuk ki a hálánkat és köszönjük meg a másik gondoskodását – a tisztelet, a figyelem és a kedvesség csökkenésével pedig a szeretet is egyre apadni kezd.
Ami a pszichológus szerint még ennél is aggasztóbb, az az, amikor a partnerek modortalanná válnak egymással szemben. A gorombáskodásnak nagyon ritkán van jó vége egy párkapcsolatban.
Mit tehetünk ellene?
A legfontosabb, hogy vegyük észre, ha kezd elkényelmesedni kapcsolatunk. Amennyiben erre képesek vagyunk, sokkal könnyebb tudatosan változtatnunk a problémán, és megakadályozni az elhidegülést. Igyekezzünk minél több minőségi időt együtt tölteni, szervezzünk randit (ez lehet egy egyszerű esti séta is, amikor csak egymásra figyelünk), és építsünk be tudatosan a napirendünkbe egymásra szánt órákat.
A második ok: rosszindulat
Hosszú távú kapcsolatokban elkerülhetetlen, hogy idővel a legféltettebb titkainkat, legbelsőbb küzdelmeiket és legkellemetlenebb élményeinket is feltárjuk egymás előtt, emiatt pedig érthető módon különösen sebezhetőnek érezhetjük magunkat partnerünk elutasító, ítélkező vagy kritikus megnyilvánulásaival szemben. Ezek a megnyilvánulások és maga a sebezhetőség érzése is sokakban fájdalmat kelthetnek az egyénben, aki védekezésképpen esetleg mérgező gondolatokat kezdhet mantrázni magában a partnerével kapcsolatban. Íme három fajtája ezeknek a mérgező gondolatoknak:
- A végletesség csapdája: Úgy látjuk, hogy partnerünk vagy mindig rosszat tesz, vagy soha nem tesz jót. („Mindig neki kell, hogy igaza legyen!”)
- Katasztrofális következtetések: Az egyik partner eltúlozza a másik partnerrel kapcsolatos negatív cselekedeteket és eseményeket. („Megvette azt a drága cipőt magának, el fogunk szegényedni miatta teljesen!”)
- A „kellene”-bomba: Az egyik partner arra számít, hogy a másik ki fogja elégíteni egy vagy több szükségletét – csupán mivel a másiknak „tudnia kellene”, hogy ő pontosan mire is vágyik. Pedig senki sem gondolatolvasó. („Tudnod kellene, mennyire utálom a munkámat, jóllehet mindenkinek azt mondom, milyen nagyszerű nekem ott dolgozni.”)
Mit tehetünk ellene?
Bár bizonyára valamennyi igazságban gyökereznek a mérgező gondolatok is, a sikeres és harmonikus párkapcsolat érdekében ezeket nem érdemes eltúlozni és eltorzítani. Helyette célravezetőbb inkább a partnerünk pozitív tulajdonságaira koncentrálni – esetleges panaszainkat pedig a lehetőségekhez mérten szeretetteljesen és türelmesen kommunikálni. A viták során elsősorban ne nyerni akarjunk, hanem közösen megoldást találni – ez ugyanis az egyik alappillére a jól működő kapcsolatoknak.
A harmadik ok: összeférhetetlenség
Még hogy az ellentétek vonzzák egymást! Kutatások azt mutatják, hogy a hasonló értékrenddel és háttérrel rendelkező társak általában tartósabban elégedettek kapcsolatukkal, és kisebb valószínűséggel szakítanak egymással, mint az egymástól eltérő neveltetésű és életfelfogású párok. Ahogy két nem teljesen összeillő ember jobban megismeri egymást (és a kezdeti izgalom értelemszerűen alábbhagy), felfedezhetik, hogy a számukra ideális életmód és a prioritásaik nem egyeznek, emiatt pedig hamar elkedvetlenednek a közös jövőjüket illetően.
Mit tehetünk ellene?
Igyekezzünk minél rugalmasabbnak és alkalmazkodóképesnek maradni az idő múlásával is – ezáltal megerősíthetjük a kettőnk közötti köteléket. Íme három módszer, ami hatékonyan segíthet ebben:
Kapcsolódó
Tudatos figyelem a hálószobában
- Kezeljük az egymással szembeni elvárásainkat! Ahelyett, hogy amiatt hibáztatnánk a másikat, hogy nem felel meg a mi ideáinknak, inkább tudatosítsuk, hogy nem létezik tökéletes ember. Ne haragudjunk a partnerünkre, ha nem képes ő egy személyben minden álmunkat valóra váltani. Ahogyan nekünk is vannak hiányosságaink, úgy a partnerünknek is; és az például, hogy ha az egyikőnknek nagyobb szüksége van a rendszeres szellemi stimulációra, az nem a másik ember borzasztó korlátoltságát jelenti, hanem csupán annyit, hogy érdemes mondjuk egyikőnknek egy olyan könyvklubhoz csatlakoznia, amely kielégíti ezen igényét.
- Törekedjünk kompromisszumra! Előfordulhat például, hogy az egyikünk imád keményen sportolni, a másik fél számára azonban kevésbé élvezetes megterhelő testmozgást végezni. Ilyen esetben kompromisszumos megoldásként érdemes lehet együtt sétálni vagy biciklizni – ez mindkettőnk számára hasznos és élvezetes, ráadásul mindezt egymás társaságában tehetjük!
- Teremtsünk közös érdeklődési kört! Legyünk nyitottak egymás hobbijai felé, adjunk esélyt ezeknek, és lehetőség szerint keressünk olyan elfoglaltságot is, amelyben mindketten kezdők vagyunk (például iratkozzunk be tánc- vagy rajzórára együtt)! A közös bukdácsolás és fejlődés jó eséllyel összekovácsol majd bennünket.
Kiemelt kép: Getty Images
