A 11. században egy Murasaki Shikibu néven ismert japán nő megírta a Gendzsi szerelmei című 54 fejezetes történetet, amelyről sokan úgy tartják, hogy ez lehetett a világ legelső regényes formában íródott műve. Akár így van, akár nem, a történetmesélést ősidők óta szomjazzuk, a magyar- és világirodalom pedig olyan kiapadatlan forrás, amiből bármikor kedvünkre meríthetünk, ha megkívánnánk. Ennek kapcsán olyan klasszikus regények közül szemezgettünk, amelyektől mi magunk is többek lettünk – neked pedig már csak annyi a dolgod, hogy kitaláld, honnan és kitől származik a könyvrészlet. Rajta!
Kvíz: Felismered, hogy melyik regényből származik az idézet?
Nézzük, mennyire mozogtok otthonosan a magyar- és világirodalom klasszikusai között!
1. „A valóságban is feltárult énelőttem egy ajtó, amelyet akkor se nyitott volna ki, aki odabenn magányát és tehetetlen nyomorúságát védte, ha már ropog is feje fölött az égő háztető. Azt a zárat csak nekem állt hatalmamban megmozdítani: aki a kulcsot megforgatta, jobban hitt nekem (...), és én is azt hittem magamról abban a végzetes percben, isten vagyok, bölcs, megfontolt, jó és racionális. Tévedtünk mind a ketten, az is, aki bízott bennem, és én is, aki elbíztam magamat.”
Szabó Magda: Az ajtó
Bokor Malvin: A befalazott ajtó
Dean Koontz: A tiltott ajtó
2. „Úgy ejted ki a szavakat, mintha nem ismernéd el az árnyékot, sem a gonoszságot. De légy szíves egy pillanatig eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék.”
Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Rejtő Jenő: Pokol a hegyek között
3. „Tudod fiam, mi jutott még eszembe? Nagy kár, hogy csak királyoknak van dinasztiájuk. De mi úgy tűnünk el az életből, mint a vízbe dobott kő.”
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
J.D. Salinger: Rozsban a fogó
Salamon Pál: A Sorel-ház
4. „Az ember egy életen át hallgat arról, ami a legfontosabb volt. Néha belehal e hallgatásba, de néha módja van elmondani. S ilyenkor nem lehet, nem szabad tovább hallgatni.”
Márai Sándor: Eszter hagyatéka
Guillaume Musso: Az írók titkos élete
Irvin D. Yalom: Úton önmagamhoz
5. „Ha már egy leány nem megy férjhez, időnként jól jön neki egy kis boldogtalan szerelem. Lehet rajta merengeni, s a barátnői is tisztelettel néznek rá.”
Szabó Magda: A Danaida
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Virginia Woolf: A hullámok
6. „Ó, ha feltalálnának valamit (...), amivel konzerválni lehetne az emlékeket, mint egy ízt vagy egy illatot! És ha az emlékek soha meg nem kopnának, soha el nem fakulnának, hogy amikor kedvünk tartja, elővehetnénk az üveget, és csak ki kellene húzni a dugót, és újra átélhetnénk az elmúlt pillanatot!”
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Emily Brontë: Üvöltő szelek
7. „Egyedül vagyok... kicsi vagyok... mit kell tennem? Éhes vagyok!”
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Fekete István: Vuk
Eric Knight: Lassie hazatér
8. „Csak a közepes elme ragaszkodik az élethez. A gyönge elméjű ember azért bátor, mert nem érti a halált. Az erős elméjű ember meg azért bátor, mert érti.”
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Háború és béke
9. „Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából.”
Anthony Burgess: Gépnarancs
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
George Orwell: 1984
10. „A legártatlanabb ember is elveszti a fejét, és képtelen dolgokat művel, ha hirtelen veszély fenyegeti.”
Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Vavyan Fable: Jégtánc
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
1
/
10
kérdés
Kiemelt kép: Getty Images
Tesztfotók: Getty Images, Fortepan