Az angol divat nagykövete két dolgot rejtegetett egész életében: homoszexualitását és alacsony származását. Előbbi szinte biztosan üzlete és neve bukását jelentette volna, nem csoda, hogy az utolsó pillanatban visszalépett, a This Is Your Life című nagy sikerű tévéműsorban való szerepléstől. A családi hátterén nincs mit szégyellni, ám ő túlságosan érzékeny volt rá, titkolni igyekezett, hogy apja egy londoni kocsma tulajdonosa volt, annak jövedelméből nevelte gyerekeit. A kis Norman nagyon szeretett rajzolni, jól is tanult, idővel a cambridge-i Magdalene College hallgatója lett, és szereplője, még inkább jelmeztervezője az egyetem legendás színtársulatának, a Footlightsnak, ahol többek között később Monty Python tagok is bontogatták szárnyaikat. Akkor már eldőlt, hogy Hartnellt a divat érdekli, és miután egy darabig híres londoni tervezők mellett dolgozott, némi családi és befektetői támogatással megnyitotta saját divatházát. Hála a cambridge-i kapcsolatoknak, lehetősége volt a londoni báli szezon debütánsainak – és az anyáknak…! – ruhákat tervezni, ami hatásos reklámnak bizonyult. Arisztokraták és filmcsillagok viseltek Hartnell-ruhákat, köztük Vivien Leigh, Marlene Dietrich vagy Merle Oberon.

Erzsébet, a koszorúslány

Hartnell stílusa a modern szabásvonalakat romantikus elemekkel bővítve minden nőből kicsit hercegnőt tudott varázsolni. Előszeretettel készített estélyiket és menyasszonyi ruhákat, de amikor befektetői nyomásra hétköznapi viseleteket kezdett alkotni, olyan kreatívan nyúlt a gyapjúhoz is, hogy még Chanel elismerését is kivívta.

Ezzel együtt ruháinak legjellemzőbb sajátossága a gazdag hímzés volt, melyet hosszasan és nagy részletességgel írt le a korabeli sajtó egy-egy fontosabb kreáció bemutatásakor.

Külön hímzőműhely dolgozott Hartnellnek, ők öltötték fel II. Erzsébet koronázási ruhájára a birodalom sok-sok országának botanikai motívumait is.

Janet Woods textilrestaurátor kiállításra készíti elő II. Erzsébet koronázási ruháját (Fotó: PA Images/Getty Images)

A kapcsolat a királyi családdal 1935-ben kezdődött. Lady Alice Montagu Douglas Scott készült férjhez menni Gloucester hercegéhez, az ő menyasszonyi ruháját és koszorúslányai öltözékét készíttették Hartnellnél. A tervező nagy odaadással dolgozott, és biztosan nagy csalódást érzett, amikor megtudta, hogy a menyasszony apjának váratlan halála miatt csupán szűk körű szertartásra kerülhet sor. Ám a ruháira így is sokan felfigyeltek. Talán azért is, mert Lady Alice koszorúslányai között ott volt a két ifjú hercegnő: Erzsébet és Margit. Az esküvő után előbb a hercegnők nagymamája, Mária királyné, majd az édesanyjuk is felkereste Hartnellt, pontosabban, felkérték, hogy keresse fel őket. És bár az 1937-es koronázáson (II. Erzsébet édesapja, VI. György koronázása volt ekkor) az új királyné még nem Hartnell-ruhát viselt, udvarhölgyei már igen. Nem sokkal később azonban már a király feleségének a ruháit is az egyre népszerűbb divatházban varrták, nagy szaktudással és kellő rafináltsággal.

VI. György király és felesége, Erzsébet királyné Párizsban, 1938-ban. A királyné a Norman Hartnell által kifejezetten neki készített fehér kollekció egyik ruháját viseli. A „White Wardrobe” darabjai gyászruhák – Erzsébet királyné abban az évben elhunyt édesanyja emlékének tiszteletére születtek. (Fotó: Topical Press Agency/Hulton Archive/Getty Images)

II. Erzsébet édesanyja – őt is Erzsébetnek hívták – nem volt előnyös alkat, alacsony és kövérkés, ám Hartnell a kabátszerű megoldásokkal, hosszított fazonokkal képes volt optikailag megnyújtani az alakját. Az 1939-ben az Egyesült Államokban tett politikailag sorsdöntő utazáson a királyné ruhái kifejezetten feltűnést keltettek, ennek köszönhetően egyre-másra jelentkeztek az amerikai megrendelők is.

Harmincezer font, tízezer gyöngy

Az üzlet virágzott, London a világ egyik divatfővárosa lett. Hartnell gyönyörű manökenekkel dolgozott, például Dolores Stevensonnal, akinek a nevét ő változtatta Dorothyról Doloresre, hogy ezzel is hangsúlyozza délies megjelenését. A szalonban jobb hangulat uralkodott, mint jó néhány később világhírűvé vált divatdiktátor bázisán. A majd két méter magas tervező rajongott a munkájáért, és mellette megmaradt kedves, derűs munkaadónak.

Norman Hartnell modelljei körében 1952-ben (Fotó: WATFORD/Mirrorpix/Mirrorpix/Getty Images)

Ezt a felfelé ívelő szakaszt törte meg a második világháború. Hartnell dolgozott ugyan, de kénytelen volt betartani a takarékossági szabályokat. A lényeg, hogy átvészelte a legnehezebb időket. Hamarosan nemcsak a trónörökös hercegnő, de az ő nagy napja is elérkezett: Fülöp és Erzsébet esküvője. A négy és fél méteres uszállyal készült, tízezer gyönggyel díszített, az egész világon látott és csodált menyasszonyi öltözékért harmincezer fontot fizetett VI. György. És ott volt még a kelengye, szintén Hartnellék keze munkája.
Néhány évvel később már magától értetődő volt, hogy az új királynő koronázási ruháját is a mester készíti, természetesen bevonva az ötletelésbe magát a fiatal uralkodót is. Szögezzük le, hogy II. Erzsébet és a tervező között évtizedeken át csupán munkakapcsolat volt, a királynő egyik tervezővel sem barátkozott olyan szorosan össze, mint a menye, Diana. Az ő életében a ruhák nem játszottak fontos szerepet, mondjuk így, munkaruhának tekintette őket. A koronázási ruha éppen olyan szív alakú nyakkivágással készült, mint a menyasszonyi öltözéke néhány évvel korábban, és valóságos mérnöki tudást igényelt, míg kialakították, hogy vonulás közben milyen legyen a dúsan redőzött anyag esése. Természetesen Hartnell készítette a hermelinnel szegett lila bársonypalástot is.

Miss Kitty titka

Ezek után nem meglepő, hogy később Margit hercegnő is Hartnell-modellben állt az oltár elé, és a diadalút folytatódott tovább. Estélyik, báli ruhák, a hónapokon át tartó tengerentúli utakra készített kollekciók több száz darabos kollekciók. Ügyelve az adott ország színeire, nemzeti motívumaira, az éghajlatra, és még mi mindenre!

Beatrice, yorki hercegnő esküvői ruhája a windsori kastélyban. A ruhát II. Erzsébet viselte először még a hatvanas években. (Fotó: Karwai Tang/WireImage)

Néhány éve az egyik jól ismert Hartnell-ruha újra feltűnt a királyi család életében. A pandémia miatti lezárások alatt szűk körben ment férjhez II. Erzsébet unokája, Beatrice hercegnő, aki nagymamája egyik estélyijét vette fel a nagy napra. (Valami kölcsön…) Azt a gyöngyökkel kivarrt ruhát a nagyi háromszor is viselte. Először egy római hivatalos vacsorán, majd az Arábiai Lawrence című film premierjén, végül a Parlament megnyitásakor, 1966-ban. Beatrice kissé átalakíttatta, a vállpántok köré muszlinbetétet varratott, mert az oltár elé mégsem illik fedetlen vállal állni.
Hartnell ezt már nem érhette meg. 1979-ben halt meg, hetvennyolc évesen. Nem a csúcson hagyta abba, és sokak szerint ennek csak egyik oka volt, hogy romantikus és idealizáló stílusa felett eljárt az idő. Divatháza addigra üzletileg is megrendült, valószínűleg túlságosan is bízott akkori élettársában, aki miatt értékes munkatársak hagyták ott a céget. A divattervezőről nemrég életrajzi könyv jelent meg hazájában, abban mesélte egyik munkatársa, hogy egy alkalommal főnökét női ruhák próbálgatásán kapta. Akkor jött rá, ki az a sosem látott, rejtélyes, csupán „Miss Kitty” néven szereplő megrendelő, akinek meghökkentően nagyok a méretei.

Kiemelt kép: Getty Images / Canva