Csuda egy színész volt. Zseniális komédiás, zseniális drámai hős, röhögtető bohóc, megrendítő tragikus figura. Ízessége, heve, sokszínűsége, mély átéltsége minden műfaj legnagyobbjai közé emelte, és tartotta haláláig. 50 éve halt meg Gózon Gyula, a Hyppolit, a lakáj feledhetetlen Makács ura, és aki az Ármány és Szerelemben a Nemzeti Színház legendás előadásán „lejátszotta” Básti Lajost és Gábor Miklóst is. Erdélyi kis-színpadokon kezdte el szárnyait bontogatni legjobb barátjával, Kann Gyulával, aki rövidesen Kabos Gyula néven vált ismertté. Nimbuszuknak hamar híre ment, és a magyar kabaré atyja, Nagy Endre – a Nyugat munkatársa – hívta fel őket a fővárosba, a készülő új magyar film, a Hyppolit, a lakáj főszerepeire, Kabos lett volna a címszereplő, Gózon pedig Makács úr, az utolsó pillanatban azonban megcserélték a szereposztást, és így lett a mai napig felülmúlhatatlan, és tökéletes. Barátságuk megmaradt, de színészi útjaik elváltak, Kabos maradt a komédiás király, Gózon viszont éppen olyan vehemenciával próbálkozott a drámai szerepekig, a Nemzetitől a Vígszínházig egyaránt hatalmas sikerekkel. A zsidó-törvények alatt Kabos egy nagy karrier reményében Amerikába vándorolt, és ott szinte éhenhalt, Gózon itthon bújt meg, és úszta meg nagy szerencsével a vészkorszakot, és az új rendszer némiképpen hőseként ünnepelte és árasztotta el szerepekkel.
A Délmagyarországi Rádió Klub szegedi Rádiómatinéjának résztvevő 1928-bani. Balra Weygand Tibor, mellette Berky Lili, mögötte Scherz Ede, középen Horváth Éva és Könyves Tóth Erzsi, jobbra a szivarozó Gózon Gyula. (Fotó: Fortepan / Weygand Tibor)
Drága Jancsó Miki bácsi mesélte, hogy pályakezdő korában az volt a feladata, hogy a filmgyár autójával menjen ki Gózonék rákoscsabai házába, és vigye be a forgatás helyszínére. Jancsónak már akkor is mániája volt a szivarozás, ezért nagy illedelemmel megkérdezte a művész urat, hogy ugye néhány szippantásra rágyújthat-e szivarjára. Szó sem lehet róla! Jancsó nyelt egy nagyot, de évek múlva nem állta meg, hogy megkérdezte: „Miért volt ilyen szigorú Gyula bátyám? Néhány szippantást miért nem engedett?” „Egyszerű oka volt Mikikém. Tételezzünk fel, te rágyújtasz, jön egy kis szellő, rám fújja a parazsat. Te takarítod le, sűrűn bocsánatot kérsz, az én zakómon meg ott marad egy életen keresztül a lyuk… Megéri? Nem…”
„Az angolok partraszálltak?”
A Nemzetiben mutattak be a háború után egy drámát, ahol a legdrámaibb pillanatban Gózonnak be kellett rohannia a színfalak mögül, és diadalmasan el kellett kiáltania magát: „az angolok partraszálltak!” Gózon nagy mókamester is volt, és a próbákon a maga huncut mosolyával úgy mondta harsányan:” az angolok szartrapáltak.” A többiek figyelmeztették: Gyula bácsi, a színpad balesetveszélyes hely, az ördög sosem alszik, nem kisértsük a bajt. Ő lehurrogta őket, félszáz éve van színpadon, csak nem csinál gyermeteg hibát. Mindenki megnyugodott, jött a premier, a rádió közvetítette, megjelent Rákosi Mályástól kezdve az egész központi bizottság, mindenki várta a nagyjelenetet. Jött is. Gózon berohant a kellő nagy pillanatban, és elkiáltotta mély ünnepélyességgel magát: az „angolok szartra-partraszálltak”. A rádióközvetítés, a Rákosiék dacára akkora röhögés lett a színpadon, nézőtéren, hogy be kellett fejezni az előadást.
Gózon Gyula a Magyar Rádió stúdiójában 1962-ben (Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán)
Szép nyári napon ültek kint a kertjükben feleségével, a nagy primadonnával, Berky Lilivel, a szomszéd telken pedig régi vágású melósok rakodtak. Közben söröket ittak, és amikor üríteni kellett, a kerítéshez jöttek, és bepisiltek a kertbe. Lili néni egy darabig szótlanul tűrte, aztán szólt Gyula bácsinak: nem szólnám Gyula ezeknek a derék munkásoknak, hogy miért kell nekik pont a kertünkbe bevizelni? Gózon odament hozzájuk, és a tőle szokásos udvariassággal megkérdezte: Jóemberek, elnézést, hogy szólni merészelek, de annyi hely van itt a környéken, muszáj Önöknek pont hozzánk bepiszkítani. A melósok nem voltak vicces kedvükbe, és felbőszülten válaszoltak: mit pofázol te szenilis vén zsidó, ha sokat ugrálsz, és pofázol, jól elverünk, és rád gyújtjuk a házatokat!
Gyula bácsi jámborul kinézett: „mondd Lilikém, kérdezzek még tőlük valamit?”
Egyik éjszaka filmforgatás után későn érkezett haza. Miközben vetkőzött Lili néni félálmában kiszólt: „Gyula, Te vagy az?”
„Miért Lilikém, mást vártál?”
Kiemelt kép: Fortepan / Szalay Zoltán
