Amikor az anyakönyvezető előtt állva örök hűséget fogadunk a másiknak, nem úgy indulunk neki az új közös életnek, hogy legfeljebb úgyis elválunk (vagy ha igen, az már régen rossz), pedig a a KSH adatai szerint Magyarországon a házasságok nagyjából 43 százaléka válással végződik. De akadnak olyan szabályszerűségek, amik akaratlanul is ide vezethetnek? Ha tudjuk a leggyakoribb okokat, akkor talán tudunk ellene is tenni.

Egy korábbi cikkünkben már megírtuk, hogy a szakértők szerint mik lehetnek ennek a lehetséges okai annak, hogy sok zátonyra futott házasság vagy kapcsolat hasonló motívumokat tud felmutatni. Jeffrey Bernstein pszichológus és író a Psychology Todayen publikálta új tanulmányát, amelyben annak az okát firtatja, hogy mégis miért szeretünk ki partnerünkből. Bernstein 30 éve praktizál (az évtizedek során nemcsak egyéni konzultációkat tartott, hanem dolgozott párokkal és családokkal is), cikkében pedig az ezen évek alatt összegyűjtött tapasztalatait osztja meg a nagyvilággal. Szerinte a legtöbb pár szakításáért szinte mindig az alábbi három ok közül valamelyik tehető felelőssé – a felmerülő problémák orvoslására pedig tippeket is közöl, amelyeket a fentebbi linkre kattintva meg is osztunk. 

A párterápia nagyszerű módja lehet a párok számára, hogy feldolgozzák vagy megelőzzék az egészségtelen mintákat a románcukban, és erősebb kapcsolatot építsenek ki.

Amikor egy terapeuta találkozik a partnerekkel, akkor gyakran észreveszi azokat a korai jeleket, amelyek jelzik, hogy a kapcsolat jó úton halad-e a sikeres továbblépés felé, vagy sem. Ezek a szakemberek gyorsan képesek felismerni a terápiás ülések során felbukkanó, vagy az udvarlás kezdete óta jelenlévő utalásokat, amelyek jelzik, hogy a románc valószínűleg nem bírja tovább. Talán még nálunk és a partnerünknél is jobban ismerik a kapcsolatunkat, mivel elfogulatlan szemszögből látják a dolgokat. „Minden történetnek három oldala van: az egyik fél oldala, a másik fél oldala és az igazság – magyarázta Kimberly Resnick Anderson pszichoterapeuta a CNN-nek. – Egy objektív harmadik fél pont megfelelő lehet, ha a párok úgy érzik, hogy már nem tudnak hatékonyan kommunikálni.”

Bár a házassági terapeuták és tanácsadók elsődleges célja, hogy segítsenek javítani a kapcsolatukon, ez nem mindig lehetséges. Ahogy a tudomány feltárt bizonyos kockázati tényezőket, amelyek váláshoz vezetnek, úgy a házassági szakértők is elkezdték összerakni a mintákat az ügyfelekkel eltöltött évekből. Kívülálló nézőpontjukat tudásukkal és tapasztalatukkal kombinálva ügyesek lettek abban, hogy felismerjék, mikor nem elég még a házassági tanácsadás sem. Íme néhány a legárulkodóbb jelek közül, amelyek szerintük jelzik a kapcsolat hamarosan bekövetkező végét.

Túl sok már az elején

„A nem hosszú távú, tartós kapcsolatok gyakran love-bombinggal, azaz szerelmi bombázással kezdődnek (amikor az egyik fél túlzott figyelemmel, ajándékokkal, jövőbeli tervekkel bombázza a másikat). Akik így viselkednek, általában nem valódi kötődésre vágynak; egó simogatásra, hogy legyen kihez bújni, pénztárcás szárazdajkára stb. vágynak. Ha egyszer elérik a céljukat, megunják és továbbállnak. Egy másik jel, amikor az egyik személy jobban befektet, mint a másik: minden érzelmi munkát elvégeznek abban a reményben, hogy a vágyott személy végül viszonozni fogja a szerelmüket. Vagy végül rájönnek, hogy sokkal többet adnak, mint amennyit kapnak, vagy a másik talál valakit, akivel szívesebben lenne együtt, és kilép a kapcsolatból” –  mondta Virginia Gilbert, kaliforniai házasság- és családterapeuta a BuzzFeednek.

Másnak kell mutatnunk magunkat

„Eleinte mindannyian a legjobb formánkat hozzuk, de a fejlődéshez szükség van némi kényelmetlenségre is. Amikor valaki teljesen másként viselkedik, hogy a másik embert megnyugtassa, az már rossz jel. Ha például nem iszol alkoholt, de úgy érzed, hogy sommelier-nek kell lenned ahhoz, hogy elfogadjon a másik, az probléma. Csak ideig-óráig tudunk valaki másnak mutatkozni, végül a valódi énünk úgyis a felszínre tör. Ha pedig nem, akkor egészségtelen mennyiségű neheztelést fogunk táplálni a partnerünk (és magunk) iránt, vagy elveszítjük önmagunkat a folyamat során” – magyarázta Nicholas Hardy, texasi pszichoterapeuta az AskMennek.

Kevés szex

„Szexuálterápiás szempontból meg tudom osztani, hogy a kutatások azt mutatják, hogy a szexuális kapcsolat szempontjából sokkal valószínűbb, hogy egy pár képes lesz javítani a szexuális vágyat és kapcsolatot, ha a kapcsolat elején vagy legalábbis valamikor erős vágy és kapcsolat volt közöttük. Azok a párok, akik alacsonyabb szexuális érdeklődéssel vagy kapcsolattal indultak, és következetesen nem tapasztalták meg ezeket a dolgokat a kapcsolatuk során, sajnos kevésbé valószínű, hogy képesek lesznek arra, hogy ezeket megteremtsék a továbbiakban. A szexuális kapcsolat és kielégülés nem feltétlenül fontos minden pár számára, de ha az erős szexuális vágy és kapcsolat fontos az egyik vagy mindkét partner számára, és soha nem tapasztalták meg azt a fajta vágyat és kapcsolatot, amit fontosnak éreznek, akkor ez mindenképpen olyasmi lenne, amit arra bátorítanék, hogy a pár fontolja meg, amikor hosszú távú terveket és elköteleződéseket fontolgat egymással” – nyilatkozta Elle Hawkins, LCSW, szex- és párkapcsolati terapeuta a BuzzFeednek. Mindenesetre létezik, hogy hosszú távon is sok szexben legyen részünk.

Ha valamelyik fél nem együttműködő

„Csak egyetlen mutatóra figyelek: ha az egyik vagy mindkét partner azt mondja, hogy nem akar együtt maradni. Jöttek már az irodámba borzalmasan szerencsétlen párok, mindketten reménytelenül, és egyiküknek sincs ötlete, hogyan találhatnának kiutat a mocsárból. Van, aki azt mondja, hogy másba lett szerelmes, van, aki azt mondja, hogy olyan dolgok történtek, amelyeket soha nem tud megbocsátani a partnerének… De én őszintén hiszem, hogy bármelyik pár képes megoldani bármit, ami közöttük zajlik, ha akarják. John Gottman házasságkutató az apokalipszis négy lovasát említi: olyan mutatókat, amelyek szerinte nagyjából 96%-os pontossággal jósolják meg a válást: megvetés, kritika, védekezés és kettőjük közötti fal felhúzása. Ez a négy borzalmas viselkedésmód a legtöbb küszködő párnál gyakori. Számomra ezek nem annyira a válást, mint inkább a boldogtalanságot jelzik előre.

A kulcs az, hogy a párok hajlandóak-e új kapcsolati módokat elfogadni. Ha igen, akkor a legtöbben úgy döntenek, hogy együtt maradnak”

– írta Winifred Reilly, párterapeuta a Quora-n.

Vérremenő viták 

Valószínűleg az egyik legvalószínűbb előrejelzője annak, hogy egy pár válni fog. Ez azt jelenti, hogy kiabálunk, üvöltözünk, nem figyelünk a partnerünkre, lealacsonyítjuk vagy más módon vagyunk tiszteletlenek. „Amikor olyan pár sétál be az irodámba, akik nyilvánvalóan tele vannak egymás megvetésével, és csak akkor villanyozódnak fel, amikor lehetőség nyílik a másik eltiprására, összerezzenek. Tudom, hogy ha nem tudják gyorsan megtanulni, hogyan mérsékeljék ezt a szörnyű viselkedést, és hogy ne csak a partnerüket ne hibáztassák, hanem vállalják a felelősséget a diszfunkcióból való saját részükért, akkor ez nem az az eset, amit szeretnék elvállalni” – mondja ezt már a PsyComnak Sherry Amatenstein, aki 15 éve foglalkozik párok kapcsolati terápiájával.

Ragaszkodunk a korábbi sérelmekhez

A hosszú távú haragtartás kifejezetten mérgező egy kapcsolatra nézve. Egy bizonyos ponton az örökké számon kért fél hatalmas haragot kezd el érezni, de a másik számára sem jó, hiszen ha hosszú távon haragszunk valakire, akkor az meg is betegíthet. „Amikor arra gondolunk, hogy hogyan bántottak meg:, akkor az a szimpatikus idegrendszer harcolj vagy menekülj stresszválaszához vezet, ami megemeli a kortizolszintet és megemeli a vérnyomást. Szerencsére a negatív, dühös vagy bántó megjegyzések által megsebzett házasságok is képesek talpra állni, amint a diszfunkció és az aljasság szelídséggé és figyelmességgé alakul át. Még ha a házasság végül válással végződik is, a bosszúszomj megfékezésének megtanulása ettől függetlenül mindkét fél előnyére válik” – tette hozzá Sherry.

Kiemelt kép: Getty Images