Tavaly mi is megírtuk, hogy Harry Houdini, született Weisz Erik anno azzal híresült el, hogy képes volt akár három percig is visszatartani a lélegzetét – de manapság már hét perccel sem kerülhet be senki a Guinness Rekordok Könyvébe. Voltak azonban olyan trükkjei a századforduló híres illuzionistájának, amelyeket látva ma is megborzongunk.

1. Szabadulás – bárhonnan

A legjellemzőbb kép Houdiniről az, amikor kényszerzubbonyban, összekötözött lábakkal, fejjel lefelé lóg a magasból. Az ebből a helyzetből való kiszabadulására rendre tömegek voltak kíváncsiak. Az emberek az utcán összegyűlve nézték végig a mutatványt: ahogyan Houdini előbb hevesen csapkodni kezd, majd felfoghatatlan módon egyszer csak megszabadul a kényszerzubbonytól. Mire a bűvészt a földre eresztették, a tömeg csak úgy tombolt körülötte!

Egy másik, jól bevált mutatványa során nap közben egy cellába zárták azon város börtönében, amelyben aznap este előadást tartott, és innen szökött ki varázslatos módon – a sajtó éber tudósítása mellett. Előfordult, hogy Houdinit ezen trükkje bemutatásához meztelenre vetkőztették, és alaposan át is vizsgálták, hogy így bizonyosodjanak meg róla: a bűvésznél nincs rejtett kulcs vagy zárfeltörő eszköz. Ezek a szökések mindenkinek kedveztek: az újságok a tudósításuknak köszönhetően rengeteg példányt adtak el, Houdini pedig biztosította, hogy a nap végén telt ház előtt lép majd fel.

Amint azt az előbbi ötlete is bizonyítja: nemcsak világhírű bűvész, hanem nagyszerű üzletember is volt Houdini.

Rájött például, hogy hatékony reklámfogásnak bizonyul, ha helyi mesteremberekkel építteti meg az esti showműsorának színpadi kellékeit (bármelyik városba is látogat), hiszen ezáltal több helyi nézőt tud becsalogatni előadására. Helyi iparosokat és kézműveseket kért fel, hogy hordót, postazsákokat, fémkazánt, vagy épp óriási papírborítékot biztosítsanak fellépéseihez. A mindenféle lehetetlen helyzetből történő szabadulásai ezekre a kellékekre épültek – például az óriási tejeskannából való szökése is. Ennek során egy hatalmas, csordultig teletöltött tejeskannába ültették, majd annak fedelét lakattal lezárták. A kanna elé egy paravánt helyeztek néhány percre, majd amikor a függönyt felhúzták előle, ott állt Houdini bőrig ázva – de szabadon.

Az előbbi mutatványainak ötvözete volt az, amelynek során Houdini lábait ugyancsak összekötözték, majd őt fejjel lefelé egy magas, vízzel teli üvegedénybe engedték le. A Houdinit tartalmazó vízkamrát ezután egy fedéllel lezárták, a szekrényt néhány percre egy függönnyel eltakarták – közben pedig Houdini stábjának egy tagja a színpadon várakozott (szigorúan a közönség szeme láttára) egy tűzoltóbaltát szorongatva, felkészülve arra, hogy esetleg az üveg betörésével ki kell mentenie a vízből a mestert. Természetesen erre sosem került sor, Houdini minden egyes alkalommal sikerrel hajtotta végre ezt a hátborzongató mutatványát is.

2. Hídugrás

Ahogyan arról már szó volt, Houdini elsősorban nem azért mutatványozott ingyen az utcákon, hogy misztikus botrányhős benyomását keltse, hanem azért, hogy felkeltse a tömegek érdeklődését, és biztosítsa, hogy az előadásaira minden jegy elkel majd aznap. Houdini hídugrásokat is végrehajtott a show-műsorai előtt – reklám gyanánt. Ezek alkalmával néha még bilincset is tettek rá, ő pedig így vetette magát a mélybe – hogy még több oka legyen az embereknek az aggodalomra. Persze az illuzionista hamar felbukkant a víz felszínén, a parton összegyűlt érdeklődők pedig nyugtázták, hogy még a folyó sodrása sem akadályozza abban, hogy gyorsan kiszabaduljon a bilincsekből.

Néha mindez nem volt elég, és még egy ládába is bezárták, majd így hajították bele az alkalomadtán jeges folyóba – de őt ez sem tartotta vissza mutatványa tökéletes kivitelezésétől.

3. Tűnyelés

Nem tűz, hanem tű! Ebben a trükkben Houdini egy nagy csomag varrótűt nyelt le egyesével, amelyet aztán egy szál hosszú cérna követett. Nyelés után megmutatta a közönségnek: szája valóban üres, a lenyelt tárgyaknak nyoma sincs, majd egyszer csak elkezdte a szájából vissza-kihúzni a cérnát – amire a tűk ekkor már szabályos távolságra egymástól felfűzve szerepeltek. Mindenki csak ámult…

4. Séta egy téglafalon keresztül

Az színházi produkció része volt ez a trükk. Ennek során előbb egy nagy szőnyeget terített le a színpadra, hogy így biztosítsa a közönségét afelől, hogy a mutatványban nem veszi igénybe semmiféle csapóajtó segítségét. Ezután helyi kőművesek egy nagy téglafalat építettek a nézőtér soraival szemben, Houdini demonstrálta, hogy a fal sziklaszilárd, majd annak mindkét oldalára egy-egy paravánt állított. Ezután következett a varázslat: Houdini az egyik paraván mögé lépett, de hirtelen a téglafal túloldalán lévő paraván mögül bukkant elő. Mivel a közönség nem tévesztette szem elől egy pillanatra sem, nyilvánvalóan nem arról volt szó, hogy Houdini átugrotta, vagy megkerülte a falat, esetleg átmászott volna alatta.

5. Az elefánt eltüntetése

1918-ban Houdini minden idők legnagyobb showműsorát rendezte meg a hatalmas New York-i Hippodrome-ban. A legendás este csúcspontja egyértelműen a Jennie nevű 10 000 kilós elefánt volt, aki (bár az aréna végig fényárban úszott) Houdini pisztolylövésére egyszerűen köddé vált…

6. Átváltozás

Ezt a szemfényvesztést pályafutásának korai szakaszában találta ki, és általában feleségével, Bess-szel közreműködve adta elő. Az mutatvány során Houdinit megkötözték, majd egy kis ládába tették, amelyet aztán jól láthatóan lezártak. Bess ezután a láda tetejére állt, és egy függönyt húzott maga elé, de mikor pillanatokkal később ezt leeresztette, már nem ő volt ott, hanem férje, Houdini! A ládát ezután kinyitották, és Bess-t megkötözve találták benne (az alábbi videón Hardeen, Houdini testvére adja elő a trükköt).

Weisz Erik meghódítja a világot

Houdini 1874. március 24-én, Weisz Erik néven született Budapesten (a mai Csengery utcában), a jiddis anyanyelvű Mayer Sámuel Weiss rabbi, jogtanácsos és felesége, Steiner Cecília fiaként. Mikor a kis Erik még csak négyéves volt, a család az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt (ő élete végéig az USA-t tekintette szülőhazájának). A család megélhetése érdekében gyermekkorától kezdve dolgoznia kellett: volt cipőpucoló, újságkihordó, de még nyakkendőgyári munkás is – de napjai nem voltak unalmasak: ezekben az években látta ugyanis élete első bűvészshowját, ami nagyon nagy hatással volt rá. Nevét az USA-ban Ehrich Weiss alakban használták, gyermekkori barátai és édesanyja az Ehrie és a Harry beceneveken szólították (innen eredeztethető későbbi művészneve is).

1887-ben édesapjával New Yorkba ment, ahol ugyancsak dolgoznia kellett a család segítése érdekében, de 1891-ben Jacob Hyman nevű barátjával (akivel még a nyakkendőgyárban dolgoztak együtt), bűvészkedni kezdtek Houdini Testvérek néven. A Houdini nevet tizenhét éves korában „vette kölcsön” példaképétől, a francia bűvész Jean Eugène Robert-Houdintól, miután Hayman azt mondta neki, hogy ha a Houdin névhez egy i betűt tesznek, az franciául azt jelenti, hogy „mint Houdin”. 1894-ben vette feleséül Bess-Wilhelmina Beatrice Rahnert, akivel gyakran együtt is felléptek.

Karrierje korai időszakában karneválokon lépett fel, kártyatrükköket tanult ki, szabadulószámokon törte a fejét, majd ezekkel egyre nagyobb sikereket ért el, mígnem lassan kezdetét vette több évtizedes, legendás pályafutása (amelynek elismerésére később a Hollywoodi hírességek sétányán csillagot kapott – jóllehet igazi, nagy sztárrá az Egyesült Királyságban vált). 1913-ban vette fel hivatalosan a Harry Houdini nevet. 1918-ban 15 részes filmsorozatot készítettek róla The Master Mystery címmel.

Houdini gyakran nyíltan a hamis szellemidézők, a csaló „spiritualisták” ellen fordult, és a témában könyveket is írt (Csodavigécek és módszereik, 1920; Egy bűvész a szellemek között, 1924). 1924-ben a népszerű fantasy-szerzővel, H. P. Lovecrafttal közösen írtak egy Under the Pyramids című novellát. Legnagyobb titkára halála után évtizedekkel derült csak fény: speciális gyorskioldó zárrendszert alkalmazott bilincsein, amelyre Billy McComb, egy brit bűvész bukkant rá, aki egy gyűjtemény részeként vásárolta meg a bilincset Houdini testvérétől az 1960-as években. 2004-ben pedig a wisconsini Appleton város Outagamie Múzeumában is nyílt egy kiállítás, amely lerántja a leplet Houdini trükkjeiről, a bilincsekről, vagy éppen arról, hogy a ládáknak, amelyekbe zárták, volt egy kinyitható oldalfala. Az illuzionista elképesztő mutatványaiból persze ez mit sem von le, nevét ma is olyanolyan ámulattal emlegetik kicsik és nagyok, mint 100 évvel ezelőtt.

Kezeletlen vakbélgyulladás következtében hunyt el 52 éves korában, 1926. október 31-én.

Kiemelt kép: Harry Houdini, 1919 – Fotó: John Springer Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images