Nagyszerű költőnk, írónk, a Tolna megyei Felsőrácegrespusztán született, ahol apja uradalmi gépész volt. Tanulmányait a pusztai népiskolában kezdte, majd Simontornyán, Bonyhádon, Dombóváron folytatta. 1916-ban, szülei válása után édesanyjával a fővárosba költözött, itt érettségizett. 1918-19-ben aktívan részt vett a baloldali diákmozgalomban, önként állt a kommün katonái közé, tizenhét évesen harcolt a román csapatok ellen vívott szolnoki ütközetben. Első verse El ne essél, testvér címmel 1920-ban név nélkül jelent meg a Népszavában.
Érettségi után a budapesti tudományegyetem magyar-francia szakos hallgatója volt, de illegális baloldali tevékenysége miatt előre látta, hogy a hatóságok célkeresztjébe kerül, így a letartóztatástól tartva 1921 végén Bécsbe emigrált, onnan Berlinbe, majd Luxemburgba ment, végül Párizs következett. A nagyhírű Sorbonne-on hallgatott filozófiát, pszichológiát, irodalomtörténetet és francia nyelvészetet, könyvkötésből tartva fenn magát. 1926-ban amnesztiát kapott, hazatért, ezután biztosítási intézetnél tisztviselő, majd sajtóelőadó volt a Magyar Nemzeti Banknál.
Attila út 6. (ekkor 8.), 1931 szilvesztere Németh László író lakásán. A képen felülről, balról jobbra: Babits Mihály, Török Sophie, Németh Lászlóné, Farkas Zoltánné, Erdélyi József, Németh László és Illyés Gyula (Fotó: Fortepan / Németh László Társaság)
1928-tól szoros barátságban volt József Attilával, az 1930-as évek elejétől pedig nemzedéke több más jeles tagjával, irodalmi és világnézeti eszmetársaival: Erdélyi Józseffel, Kodolányi Jánossal, Szabó Lőrinccel, Németh Lászlóval és Gelléri Andor Endrével, de Cs. Szabó Lászlóhoz és Szabó Zoltánhoz is közösen végzett munka és barátság kapcsolta. Illyés 1931-ben feleségül vette Juvancz Irma tornatanárnőt (Mucát), akivel nem voltak együtt sokáig – 1939-ben újra megnősült, felesége dr. Kozmutza Flóra gyógypedagógus-pszichológus volt. Kozmutza, aki József Attila utolsó múzsája is, egy professzorának kívánságára Rorschach-teszteket végzett híres írókkal, költőkkel, így ismerkedett meg Illyés Gyulával és József Attilával is. „Flórába az első pillantásra olyan szerelmes lettem, hogy nem megforrósodott, hanem megfagyott a szívem. Nős voltam ugyanis” – írta az 1932-es találkozásról Illyés. Különös szerelmi háromszög alakult ki közöttük, amelyről Kozmutza Flóra József Attila utolsó hónapjairól című könyvében is írt, részben azért, hogy tisztázza az őket ért vádakat, rágalmakat. Ebben az az eseményeket, tényeket objektív módon ismerteti, méghozzá naplója, illetve József Attilával való levelezése alapján.
Kozmutza Flóra és Illyés Gyula 1979-ben (Fotó: Wikimedia Commons/Bahget Iskander)
Illyés avantgárd stílusban írt első verseit Kassák Lajos Munka című lapja közölte, de rövidesen már a Nyugatban jelent meg kritikája, és ez a folyóirat lett költeményeinek fő publikációs fóruma, 1928-ban a Nyugat adta ki első verseskötetét Nehéz föld címmel.
A harmincas évek elejétől Illyés az irodalmi közélet jelentős szereplője: munkatársa volt a Válasznak, 1934-ben részt vett az első szovjet írókongresszuson, 1937-ben egyik alapítója volt a Márciusi Frontnak. Babits Mihállyal együtt szerkesztette a Nyugatot, a költő halála után, 1941–1944 között a lap utódja, a Magyar Csillag főszerkesztője volt. Magyarország 1944. márciusi megszállása után a fővárosban és vidéken bujkált.
A második világháború utáni években aktívan részt vett a közéletben: a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, országgyűlési képviselő volt, 1946 és 1949 között szerkesztette az újraindult Választ. 1948-tól visszavonult a közélettől, és csak írói munkásságának élt.
A Kádár-korszak elején továbbra is visszavonult életet folytatott, a hatalom is ellenségként kezelte őt.
A kor hivatalos kultúrpolitikája nacionalistaként, a reakció lehetséges szövetségeseként tartotta számon a népi írókat, de a rendszer legitimációja érdekében utóbb integrálták többségüket. Az 1960-as években már enyhülni kezdett a helyzet, 1961-től Illyés már újra publikált. A hatvanas-hetvenes években íródelegációk tagjaként sokat utazott külföldre. 1969-ben a nemzetközi PEN egyik alelnökévé is megválasztották.
Váci utca 62-64., a pesti Új Városháza. A felvétel az Írószövetség közgyűlése alkalmával készült 1962-ben. Balról Csoóri Sándor költő, Illyés Gyula író, költő, Juhász Ferenc költő (Fotó: Fortepan / Hunyady József)
Illyés költészetében a háború után a realista módon megjelenített társadalmi és nemzeti sorskérdések váltak meghatározóvá. Nagy hatású, Egy mondat a zsarnokságról című költeményét 1956. november 2-án az Irodalmi Újság adta közre, a forradalom leverése után a versről évtizedekig szó sem eshetett. Legszemléletesebb, balladaszerű alkotásai a magyar történelem egy-egy pillanatát idézik (Hősökről beszélek, Három öreg, Dózsa beszéde). Prózaíróként is kiváló volt. A magyar szociográfiát a széppróza rangjára emelte a Puszták népében – nagyapja, Illés János juhász volt, amit a pásztor foglalkozásúak arisztokráciájának tartottak akkoriban, és erre az öreg rendkívül büszke is volt, Illyés részletesen írt erről az 1939-es műben. A forradalmiság kérdése foglalkoztatta Petőfi Sándorról szóló monográfiájában (1936). Hunok Párizsban című önéletrajzi regénye (1946) a Párizsba menekült magyar művészek világába vezet.
1969-ben világirodalmi szinten is újdonságot hozott a Kháron ladikján című esszéregénye, amelyben kendőzetlen nyíltsággal vallott az öregedéssel járó szellemi és fizikai problémákról.
Vérbeli színpadi szerző volt, nagy ívű drámák mellett kitűnő szatirikus vígjátékok írója. A hatvanas években a nemzeti tudatot formálni kívánó történelmi drámákkal gazdagította a magyar irodalmat, vígjátékai is nagy közönségsikert arattak (A tű foka, Tűvétevők).
Illyés Gyula életpályája átívelte az egész 20. századot, a nemzeti és egyetemes értékek olyan összhangjával, amely a magyar irodalom legjobbjai közé emelte. Számos kitüntetésben részesült: Kossuth-díjat három alkalommal kapott (1948, 1953, 1970), 1950-ben József Attila-, 1970-ben Herder-díjjal tüntették ki. 1949-ben megszűnt akadémiai tagságát – posztumusz – 1989-ben állították vissza, 2010-ben a Magyar Írószövetség posztumusz örökös tagjává választotta.
1975. szilvesztere Németh László író lakásán. Balra Illyés Gyula, jobbra Déry Tibor írók, Déry mögött Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra, ő mögötte Gombos Katalin színművésznő (Fotó: Fortepan / Németh László Társaság)
Illyés Gyula 1983. április 15-én halt meg Budapesten. 2011-ben utcát neveztek el róla a fővárosban. 2003 áprilisában a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének keretein belül kezdte meg működését az Illyés Gyula Archívum és Műhely, ahol könyvtárának és kéziratos hagyatékának jelentős része található. 2012-ben lánya, Illyés Mária művészettörténész, filológus egy addig ismeretlen regényre bukkant a kéziratok rendezésekor. Az Ítélet előtt című munkát Illyés 1949 és 1956 között írhatta, és 2014-ben adták ki.
Naplói halála után felesége, Kozmutza Flóra szöveggondozásában jelentek meg nyolc kötetben 1987 és 1995 között, azonban az 1946 és 1960 közötti időszakra vonatkozó kiadás nem tartalmazott feljegyzéseket az 1956. október 24. és 1957. május 8. közötti időszakról. Ezek csupán 2014 áprilisában kerültek elő, és lánya gondozásában 2016-ban, az 56-os forradalom 60. évfordulójára meg is jelent a belőlük készült könyv.
Forrás: MTVA Sajtóarchívum, Wikipédia
Kiemelt kép: Illyés Gyula író, költő Józsefhegyi utca 9. alatti lakásán 1977-ben – Fortepan = Szalay Zoltán
