A Budapesttől mintegy 220 kilométerre fekvő Bácsalmást a világmegváltó történések és botrányok éppúgy elkerülik, mint a főutak: a szerb határ melletti kisvárosban lassú és csendes mederben folyik az idő. Nem úgy a helyi gondozási központ idősek klubjában, ahol napról-napra egy 25 éves vagány TikTokker és kollégái felelnek azért, hogy a bejáró időseknek tartalmasan és jó hangulatban teljenek a délelőttök. Hajdú Lili szociális munkát végző szakemberrel beszélgettünk társadalmi felelősségvállalásról és arról, mit tanítanak párkapcsolatról, elfogadásról és az egymás iránti nyitottságról az idősek.

Lili, bemutatnád röviden az intézményeteket? 
A Bácsalmási Alapszolgáltatási Központ szociális alapellátással foglalkozik. Lehet, hogy már ez is magyarázatra szorul, mert szerintem az emberek nagy része nem tudja, hogy mennyire szerteágazó is a szociális szféra, gyakran keverik össze például a szociális munkát a közmunkával, és előfordul, hogy még amikor igénybe vesznek nálunk egy-egy szolgáltatást sem tudják, hogy pontosan kitől is kapnak és mit. Többféle szolgáltatás érhető el nálunk: van az idősek klubja, ahol én is dolgozom, de foglalkozunk többek közt házi segítségnyújtással, étkeztetéssel, tanyagondnoki és támogató szolgálattal is. Én nagyon fiatalon kerültem ide, most 25 éves vagyok, de már több mint négy éve dolgozom az idősekkel.

Miért választottad ezt a munkát? 
Sokat gondolkodtam már ezen, de minél többet gondolkodom, annál kevésbé van rá egyszerű válaszom. Egyrészt benne van, hogy több családtagom is dolgozik szociális munkakörben, ez biztosan adott valamilyen motivációt, de nem ez volt a legfőbb. Inkább az motivált, hogy kiskorom éveit leginkább a nagymamámmal töltöttem, így nagyon ,,mamás” vagyok. Most egyszerre 38 nagymamám van, egyszerűen a feladatomnak érzem, hogy az ő időskorukat megpróbáljam egy kicsit tartalmasabbá tenni, és ezzel valahogy megköszönjem a saját nagymamám fáradozásait is. Örülök, hogy ezt a szakmát tanultam, mert más munkát ma már el se tudnék magamnak képzelni. Az idősek mellett valahogy biztonságban érzem magam.

„Kedvenc képem a nagymamáimról. Nekem azért irtó cuki, mert bár a szüleim 8 éves koromban elváltak, nem is túl szépen, ők megmaradtak nászasszonynak és a mai napig nagyon szeretik egymást” (Fotó: Hajdú Lili tulajdona)

Hogy néz ki az idősek egy napja a gondozási központban? 
Többnyire egyedül élő idősek járnak hozzánk, a buszjárat reggel összegyűjti, és fél kilenc körül szállítja be őket hozzánk az intézménybe, ekkor rögtön a reggeli kávéval kezdünk.

Az ebéd fél 12 körül van, tehát a kávézás és az ebédelés közötti rész áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy programokat szervezzünk nekik. (A kisebb programok mindig délelőtt szoktak lenni, de a nagyobbakat, mint például egy bált, természetesen délután rendezzük meg.) Ebéd után szabadfoglalkozás van 2-ig, míg el nem indul velük haza a járat. A programok igen sokszínűek szerencsére. Nagy büszkeségem a szinte fogalommá vált Mamszi Disco és Retro Klub, aminek a keretében rendszeresen tartok diszkót az időseknek, hiszen nem csak a 20 éveseké a világ! Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy villognak a fények és porzik a füstgép, de enélkül is nagyon szokták élvezni az idősek, rendszeresen táncolok velük én is.
Gyakran tartunk bálokat is nekik, és épp pár hete volt az ,,I. Ki mit tud?” vetélkedőnk is, ami szintén nagyon jól sikerült. Több fellépő is volt, komoly zsűrivel, igazán jó buli volt. Kézműves foglalkozások is rendszeresen szoktak lenni, például szezonális díszeket vagy más apróságot készítünk együtt az idősekkel.

@hjdll

Egyébként nagy álmom volt ez a munka, és szerencsére már 3 éve csinálhatom.😌

♬ sonido original - Cpryano ♉

Idén nyáron kavicsot is festettünk, ez azért volt különleges, mert erre a programra gyerekeket is hívtam, utána pedig együtt palacsintáztunk egy nagyot: Tündi kollégánk 130 palacsintát sütött! Ez a program nagyon tetszett az időseknek, így biztos lesz jövőre is. Szoktunk aztán csak úgy spontán is főzni bográcsban, máskor grillezünk… A születésnapokat is megtartjuk, két félévre bontva, valamint a klubtagok egymás névnapjára kis műsorral készülnek. Jó látni, hogy nagyon összetartóak a tagok, és hogy idős koruk ellenére is mennyire szeretik az újdonságokat. Nyáron például kipróbálhatták, hogy milyen szétverni egy pinátát (ez egy Mexikóból származó, papírból készült partikellék, cukorkát vagy egyéb apróságokat rejtenek bele, és addig kell püfölni, amíg kipotyognak belőle az ajándékok – a szerk.) – jó hangulatú program volt, mondanom sem kell. A programok megszervezése sok időt vesz igénybe, emellett mindig készen kell állnom arra is, hogy segítsek nekik személyes problémáik megoldásában is.

Alapvetően nem mindennapi a külsőd, az idősek közt pedig talán még jobban feltűnik ez. Ők hogy fogadják a karakteredet?
Meglepően jól, azt kell mondjam, ami szerintem annak köszönhető, hogy én is, mint mindenki, aki emberekkel foglalkozik, mindig a személyiségemmel dolgozom. Egy örökvidám ember vagyok, és szerintem a mosolyom, jókedvem elvonja a figyelmüket a külső tulajdonságaimról, maximum néha kisfiamnak szólítanak, de ez nekem simán belefér.

Kölcsönösen tanulunk egymástól, és gátlások nélkül ,,dolgozunk” egymás mellett, amiből ők is és én is sokat tudunk tanulni. 

Te például mit tanulsz tőlük? 
A legfontosabb, amit tanítanak, hogy merjek szeretni, hogy ne várjak, ne halogassak. Ha úgy érzem, hogy valakit szeretek, akkor azt mondjam el, mutassam ki. 25 éves vagyok, több mint négy éve dolgozom velük, láttak már sok mindent az életemből, és el is mondják a véleményüket. Ők úgy látják, hogy a mai fiatalokba beletáplálta az élet, hogy játszani kell, ,,húzni egymás agyát”, taktikázni, és hasonló dolgok. Ők viszont azt mondják, hogy ezzel csak önmagunktól vesszük el a lehetőséget, hogy esetleg érezzük a világ legszebb érzését, a szeretetet, ami pedig maga után vonja a biztonságot, a megbecsülést, és még sok más olyan érzést, amire az embernek szüksége van a boldog élethez.

„Én még nem vagyok olyan bölcs” (Fotó: Hajdú Lili tulajdona)

És mit tanulnak ők tőled?
Én sajnos nem vagyok olyan bölcs, mint ők, tőlem inkább modern dolgokat tanulnak. Ismerkednek a Youtube használatával, kérésre e-mail címet csinálok nekik, és megtanultak pár szleng szót is tőlem, amit előszeretettel használnak is, és szerintem irtó cukik ilyenkor. Szabadidőmben videókat is csinálok a Tiktokra, ebben néha beszámolok a munkámról, ebbe nem igazán vonom be őket, de azt nagyon bírom, hogy rajtam keresztül még az is fenn lesz a neten, aki amúgy nem használja. Én kezelem ugyanis az intézmény Facebook-oldalát, és amikor elkezdtem oda képeket is kitenni a programjainkról, akkor egy idő után már az idősek kérték, hogy ezt vagy azt a képet tegyem fel, hogy hadd lássa a ,,pesti lányom is”, meg ilyenek. 

Meg tudsz ebből élni ebből a munkából?
25 évesen, vidéken megélek belőle, félretenni viszont már nem tudok. Szerencsére van másodállásom, ami hozzájárul ahhoz, hogy legyen megtakarításom, de cserébe szabadidőm alig-alig marad, arra tehát nem elég a fizetés, hogy fiatalon elkezdjem építeni az életemet. Nem panaszképp mondom, mert én tényleg élvezem a munkám, az viszont ténykérdés, hogy nem kifizetődő. Hónapról hónapra való életet biztosít, és sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy kiegészítse a fizetését plusz munkával.

Magát a szociális szektort mennyire becsüljük meg társadalmilag? 
A mostaninál jóval nagyobb erkölcsi, társadalmi, és nem utolsó sorban anyagi megbecsülésre lenne szüksége a szociális ágazatnak.

Sajnos sokszor úgy látom, hogy a politikát nem érdekli ennek a szférának a sorsa.

Nagyon kevés fiatalt ismerek, aki ebben a szakmában dolgozik, nincs utánpótlás, és egyre több a korai kiégés. Novemberben van a Szociális Munka Napja, egy nap egy évben, amikor elvileg jobban figyelnek ránk, de inkább csak egy gesztus, hogy aznap munkaszüneti nap van a szociális szférában. Mondjuk ebben az évben épp szombatra esik…

És azt hogy látod, hogy kezeli a társadalom a szociálisan kitett rétegeket, például az időseket? 
Sokszor tapasztalom, hogy hülyének nézik az idős embereket, és ezért rettentően haragszom, mert iszonyú stigma ez rájuk nézve. Sajnos az élet kiszámíthatatlan, nem lehet tudni, hogy az időskori demencia tünetegyüttes kit milyen formában ér utol. Tény, hogy akit jobban elér, annak a tudatállapota labilis, az sokszor félrebeszél, eltéved… Mindenkivel megeshet, ezért rettenetesen erkölcstelennek tartom, amikor valaki emiatt egyszerűen bolondnak titulálja az időseket. Hiába vannak tele értékekkel az idős emberek, ha mi az előítéleteink miatt nem is vesszük észre ezeket. 

Szerinted mire van szüksége egy embernek ahhoz, hogy idős korában is teljesnek érezze az életet?
Rettentően sok támogatásra. A legjobb az volna, ha ezt mindenki a hozzátartozóitól is megkapná, de sajnos ebben a felgyorsult rohanó világban sokszor kevesebb idő jut az idősekre, mint szükségük lenne rá. Az időseim azért járnak be a klubba, hogy ne legyenek magányosak, amiben az a szuper, hogy önmaguktól jönnek. Szükségük van a társaságra, régi ismeretségek felfrissítésére, új kapcsolatok kialakítására, na meg persze a jókedvre. Ezt mind átélhetik a klubban, ami által teljes embernek érzik magukat, még akkor is, ha esetleg elkezdődött a fizikai vagy mentális hanyatlás.

És mi kell ahhoz, hogy valaki jó szociális szakember legyen? 
Elköteleződés, empátia, türelem és még több türelem – bármely területén is dolgozzon valaki a szociális szférának –, mert ezt a munkát csak szívvel-lélekkel lehet becsületesen végezni. Ez nem irodai munka, nem darab papírokkal dolgozunk, hanem emberekkel, érző lényekkel. Ha megunjuk, nem dobhatjuk őket félre, mint egy tollat, ami már nem fog.

Számodra mi a legnagyobb kihívás abban, hogy idősek közt dolgozol?
Megtanulni elengedni. Sajnos az élet rendje az elmúlás, és én is számtalan idősemet vesztettem már el. Az elején minden egyes haláleset nagyon megviselt, ez pedig kihatással volt a magánéletemre, a munkámra is. Fokozatosan meg kellett tanulnom, hogy az én munkámhoz az elengedés is hozzátartozik, és hogy egészséges határokat kell szabnom a magam védelmében. Azóta picit könnyebb elfogadni, ha valamelyik idősöm elmegy, de ma is, mindig ez a legnehezebb része ennek a munkának. 

Hogy tervezed, meddig fogsz itt dolgozni? 
Én? Míg világ a világ.

Kiemelt kép: Hajdú Lili és egyik gondozottja – Fotó: Hajdú Lili tulajdona