Ahogy egy korábbi beszélgetésünkben már említette, szinte sosem rendelnek gyors ételt, mivel szeret minden nap főzni, és maga elkészíteni a kedvenc vegetáriánus fogásait.
Születésem óta vegetáriánus vagyok, engem és az öcsémet már eleve így neveltek a szüleink. Sok gyereket leginkább úgy lehet bizonyos ételekre rászoktatni, hogy mindenfélét elé tesznek, majd végül szűkül a kör és olyat készítenek, ami ízlik neki. Nálunk inkább az ellenpólusa volt, nem arról szólt az egész, hogy miért szerettük meg a vegán étkezést, hanem arról, hogy miért nem szerettük meg a másik fajta étkezést. Egyszerűen azért, mert nagyon korán és erősen elmondták nekünk, ahhoz, hogy hús kerüljön az asztalra, megölnek egy állatot. Mindig is imádtam az állatokat. Kiskoromtól komolyan a lelkemre vettem, és azóta is ezt vallom, hogy miattam ne öljenek, ne bántsanak egyetlen állatot se. Fontosabb volt számomra egy cuki kismalac élete mintsem, hogy én egyszer egyek kvázi valami „finomat”. Fűszerezéssel sok mindent lehet pótolni. Anyukám egyszerű ételeket főzött, de azt hiszem igazából az a titok, hogy a zöldséges ételeket nem nagyon lehet elrontani. A vega kajákban az is jó, hogy szinte bármilyen zöldséget „összerottyanthatsz”, az finom, pl. a sárgarépa főzve és nyersen is jó, kevesebb a bonyodalom. Én egyébként a páromnak szoktam húsos ételeket is készíteni, igaz kottából, és nincs az az isten, hogy megkóstoljam főzés közben, de ő még sosem panaszkodott.
Nemrég zajlott le a Pepe c. tévésorozat 2. évadának forgatása. Már az első évadban is séfet alakítottam. Szerencsére a növényi alapú étrendemre idén is tekintettel volt a stáb, és még csak kamera előtt sem kellett húst kóstolom. Tavaly még mindkettőnknek, Kornélnak (Simon Kornél, színész – a szerk.) és nekem is, volt dublőrünk az aprítós konyhai jelenetekhez, hiszen a sorozat szempontjából fontos volt, hogy profinak tűnjön a séfek munkája, amikor a kezeiket látjuk közelről dolgozni. Idén már nem volt dublőröm, mert éreztem magamban annyi affinitást, hogy a főzőiskola után megtanuljak profin szeletelni úgy, hogy az a képernyőn is jól mutasson. Megkértem a sorozat food stylistját, aki ilyenkor szép látványosan összerakja a tányérra azokat az ételeket, amik a sorozatban szerepeltek, hogy tanítson meg engem is úgy bánni a konyhakéssel, mint a profi szakácsokat. Egész nyáron az gyakoroltam, hogy a közeli jeleneteken frankón tudjak szeletelni, és minden igazán szépen mutasson. Eszméletlenül sok répát és zellerszárat szeleteltem fel, hetekig azt ettem… majd az egyik jelenetben agresszíven kellett volna szeletelnem, mire kedvesen szólt a rendező, hogy ez így túl szép, úgyhogy vissza kellett térjek arra a technikára, ahogy eredetileg vagdostam volna a répát, ha sosem tanulom meg ezt az egészet. De sebaj, a tudás nem vész el.
Visszatérve a kedvencemre, ezt a töltött káposzta receptet azért gondoltam különlegesnek, mert
a hagyományos, családi receptek általában nem vegák, nálunk viszont ez ilyen klasszik „anyám receptje”, tulajdonképpen ünnepi fogás.
Egyébként anyukám nagyon nem szeret főzni, én ezért tanultam meg igen hamar, és mert számomra ez egy kedves elfoglaltság. Két fiútestvérem van, apukám pedig kertészként sok fizikai munkát végez, habár ő ezt inkább művészetnek és nem munkának éli meg. Szívesen gondoskodtam róluk ilyen értelemben is, hogy olyat főzzek, ami ízlik nekik. Annak ellenére, hogy anyukám mennyire utál főzni, ezt az ételt csodálatosan készíti, az egész családból valamiért ő csinálja a legjobban, pedig nem egy bonyolult recept. Ez a töltött káposzta tehát azért is olyan kedves nekem, mert az anyukám készíti. Amióta az eszemet tudom, ez van karácsonykor. Amolyan ünnepi fogás, amit mindannyian nagyon várunk. A karácsonyi vegán töltöttkáposzta egy darabig a mi kis szűk családunk hagyománya volt, apukám első házasságából született bátyámmal, (aki egyébként eszik húst) is mi szerettettük meg. Mivel a tágabb családunkban azért nem mindenki vega vagy vegán, és mivel mégiscsak szegediek vagyunk, ezért karácsonykor mindig van nálunk pl. halászlé. Később, amikor a nagymamám egyedül maradt, onnantól jött hozzánk mindig Szenteste, és még ő is, aki hagyományos módon főz, azt mondta, nem is érzi a különbséget, nem zavarja, hogy nincs benne igazi hús. Emlékszem, mikor kollégista lettem és nagyon ritkán tudtam haza járni, – mert azért Szeged – Kaposvár igen messze van egymástól – még Húsvétkor is azt kértem anyukámtól, hogy töltött káposztát csináljon nekem, és lefagyasztva vittem magammal a kollégiumba. Mindig beosztottam, és ünnepnapokon olvasztgattam ki egy-egy gombócot, hogy érezzem egy kicsit az otthon ízét.
Illusztráció: Freepik
Hozzávalók:
16 savanyú káposzta levél
60 dkg savanyú káposzta
1 csomag szója granulátum
1 bögre rizs
2 zöldségleves kocka
egy tojás (elhagyható)
olaj
egy-két gerezd fokhagyma
őrölt paprika, bors
A töltelékhez a szóját a leveskockával (füstölt kocka is jó) összefőzöm, majd összekeverem a rizzsel, paprikával, borssal, zúzott fokhagymával. A káposzta leveleket átmosom, a vastag torzsarészt kívánom. Egy káposztalevélbe egy púpozott evőkanál tölteléket rakok, és szép feszesre összegöngyölöm. Egy mély tepsi aljába olajat öntök, ebbe beleegyengetek egy réteg apró káposztát, amit ízlés szerint megszórok pirospaprikával, majd erre a rétegre fekszenek fel jó szorosan felsorakoztatott töltött káposzták. A réteg tetejére megint apró káposzta jön, arra megint pirospaprika. Vizet öntök rá, és lefedve betolom a 180°C-ra előmelegített sütőbe. Kb. 35 -40 perc múlva leveszem a fedőt, megnézem, hogy megfőtt-e a rizs, majd kis időre még visszatolom a tepsit a sütőbe, hogy kicsit megpiruljon a teteje. Ha kész van, máris tálalom. Én ugyan nem szoktam tejfölt enni hozzá, de máshoz cream vegát szeretek használni, így aki tejfölösen szereti, annak ezt tudom ajánlani. Ha marad, fagyasztóban is sokáig eláll.
A fotókért köszönet Kovács Pankának.
