Ezzel majdnem egy időben a hozzá hasonló ínyenc mozirajongók itthon is kézbe vehették azt a főzés szeretetével átitatott gasztromemoárt, mely Tucci időn és téren átívelő, fejedelmien szórakoztató kóstolókörútjába enged betekintést.
Egy élet fogásai a vacsoraasztalon
Stanley Tucci saját életének központi szerepét a filmkészítéssel ellentétben bevallottan a gasztronómiának szánja, Életem az ételeken át című könyvének minden érzékszervre ható kulináris anekdotái is ezt bizonyítják. Ahogy második évadánál járó sorozatában végigkóstolja Olaszországot, úgy éli újra könyvében nosztalgikus ízutazásként eddigi élete meghatározó pillanatait a konyhában és azon túl.
Ahogy a téma miatt gondolnánk, Tucci narratívája valóban minden esetben az ételekből, az ízlelésből, a főzésből indul ki. Számára a tűzhely körüli sürgés-forgás, a közös étkezések, a minőségi összetevők az élet nagy receptkönyvének hozzávalói, ezeken keresztül ismerhetjük meg olasz bevándorló családja gyökereit, az Újvilágban is megőrzött hagyományaikat, a gyermek- és felnőttkor ízeit őrző kedvenceket.
A Golden Globe- és Emmy díjas színész-rendező édesanyja finomabbnál finomabb vacsoráinak köszönhetően a család gasztrokulturális tradícióit és az egyes fogások elkészítésének művészetét is magába szívta. Kedvenc receptjeivel fűszerezett, humoros vagy olykor épp megható visszaemlékezésében képet kapunk élete gazdag érzelem- és ízvilágáról. Mesél a családjáról, felnőtté válásáról, házasságairól, példaképeiről, betegségéről és gyógyulásáról, felejthetetlen filmes utazásairól, kulisszatitkokról, az Olasz módra vagy a Julie & Julia – Két nő, egy recept forgatásáról, és persze az ételekhez fűződő töretlen rajongásáról.
Ízek és New York
A képzeletben megterített asztalra az autentikus olasz fogások – és túlzásba vitt mogyoróvajas szendvicsek – mellé lassan a nemzetközi ínyencségek is felkerülnek. Firenze, London, Franciaország, New York éttermeinek és tősgyökeres lakosainak konyhái (pincéi, kamrái, borházai) nyílnak meg a gourmet felfedezőként habzsoló Tucci előtt, aki a hazai terep mellett talán a dzsentrifikáció előtti Nagy Alma kulináris zarándokhelyeit tárja fel a legalaposabban. Idegenvezetőnk hol szobafestőként néhány dollárral a zsebében, hol már befutott hírességként Meryl Streeppel az oldalán fedezi fel a recepteket a legegyszerűbb öt hozzávalós ételektől kezdve a pompás menüválasztékig, az egykori egzotikus csemegeüzletektől a legendás nagyéttermekig.
Legyen a konyha bárhol – egy izlandi tengerparton, a családi udvaron, egy egyszobás garzonban vagy egy filmes öltözőben – gasztrogurunk sosem fél fakanalat ragadni. Miközben rendkívül szórakoztató stílusban oszt meg olyan konyhai kulisszatitkokat – minthogy az eredeti bolognai nem tartalmaz paradicsomot, minden tésztaformához más szósz illik vagy hogy a carbonarát legeltető pásztoroknak köszönhetjük – természetesen a forgatások büfékocsijaiba is beszöktet néhány oldal erejéig.
Filmbe illő gasztrokalandok
Mivel az esetek többségében a konyhaablakból tekintünk kifelé, a hollywoodi közegre is ebből a szemszögből nézünk, vagyis főként Tucci gasztrofilmjeiből kapunk szaftos ízelítőt. Bejárjuk a forgatási helyszínek reggelizőstandjait, elköltünk egy tartalmas vacsorát Marcello Mastroianni társaságában, megismerjük Paul Childot, aki a híres amerikai szakács, Julia Child rendkívüli férje volt, majd figyeljük, ahogy a szóban forgó film főszereplője, Meryl Streep felfedezi magának a francia andouillette „örömeit”. Belekóstolunk az Olasz módra, Az Amerika kapitány filmek és Keith Floyd utazós főzőműsorának jeleneteibe, aztán az egészet leöblítjük egy Tucci-féle száraz martinivel, mely még a sorozatgyilkos George Harvey karakteréből is segít kivetkőzni egy nehéz forgatási nap után.
Ryan Reynolds színésszel már kicsit zordabb közegben, egy Deadpool-hangulatúra sikeredett CT vizsgálat alkalmával találkozunk, ugyanis a sodró lendületű, humoros és könnyed sorokból a szerző nem spórolja ki a való élet görbe betűit sem. Stanley Tuccinál néhány éve nyelvrákot diagnosztizáltak, a sugárkezelés és kemoterápia ugyan megfosztotta egy időre az ízektől és illatoktól, ahogy ő fogalmaz „pont a betegségem és a kezelések brutális mellékhatásai kapcsán jöttem rá, hogy az ételek nem csupán nagy szerepet játszottak az életem során, hanem azok maguk jelentették számomra az életet.”.
Összességében
Az Életem az ételeken át egyszerre derűs visszaemlékezés, izgalmas gasztrokulturális anyag és rajongással szerkesztett receptgyűjtemény. Stanley Tucci számára az étel kötődés, kapcsolódás, otthon és biztonság a világ bármely pontján, kreatív foglalatosság, a családi örökség megőrzése, továbbadása, egy mindent átható szenvedély, mely táplál és gazdagít, elmét, testet és lelket egyaránt. Ebben a különleges memoárban pedig mindezt sikerül is átadnia, érdemes magunkhoz venni belőle néhány szívmelengető falatot, különösen így az ünnepek közeledtével.
Kiemelt kép: Canva