„Life in plastic, it’s fantastic” – szól Aqua Barbie Girl című popslágere, amire nemcsak a kilencvenes években tudtunk volna erősen rácáfolni. Bár értjük, hogy mire gondolt a „költő”, 2022-ben azonban már egészen másra asszociálunk a dalszöveg hallatán. Az élet műanyagban közel sem nevezhető fantasztikusnak, hiszen évente több mint 350 millió tonna műanyagot állítunk elő világszerte, ebből pedig becslések szerint 250 000 tonnányi landol az óceánok fenekén – ennek kapcsán pedig egyre több tanulmány és tudományos kutatás szól arról, hogy az apró műanyagrészecskék nemcsak a bolygónk vizeiből, de már az emberi szervezetből is kimutathatók.

Az anyatejjel együtt szívjuk magunkba

Októberben a Polymers című szaklapban megjelent tanulmány szerint 34 anyatejminta közül 26-ban találtak mikroműanyag-részecskéket (korábban ITT is írtunk arról, hogy a mikroszemcsék szinte már mindenhol fellelhetők). A vizsgálatok megalapozásához a tudósok dokumentálták az anyák műanyagba csomagolt ételek és italok fogyasztását is, és azt is figyelembe vették, hogy a kutatás résztvevői milyen műanyagot tartalmazó higiéniai termékeket használnak. Valentina Notarstefano, a tanulmány egyik szerzője szerint az eredmények nagy aggodalomra adhatnak okot a jövőben. Tagadhatatlan, hogy az anyatej a legjobb, ha a csecsemők táplálásáról van szó, a legújabb eredmények ismeretében viszont nem kizárt,

hogy az alternatív csecsemőtáplálási lehetőségekre, például a tápszerre kerül majd nagyobb hangsúly. 

Egy korábbi tanulmány szerint a mikroműanyagok már az emberi méhlepényből is kimutathatók, ennek fényében pedig nem is annyira meglepő, hogy az anyatejben is felfedezték – sajnos. A tudósok kiemelték, hogy a kimutatott mikroműanyagok többsége ember által készített bevonatok, festékek, ragasztók, kozmetikumok és testápolási termékek esetében került felhasználásra, egy legújabban közzétett tanulmány szerint pedig már a főzőedények és serpenyők is problémát jelenthetnek – egy teflonbevonatú serpenyőn lévő kis repedés következtében akár 9100 szemcsényi apró műanyagrészecske is felszabadulhat, ami az elfogyasztott élelmiszerekkel együtt kerül a szervezetünkbe. A teflon pedig egy úgynevezett örökkévaló vegyi anyag, ami megmarad a környezetben, és számos egészségügyi problémával hozható összefüggésbe.

De mi történhet, ha a műanyag a szervezetünkbe kerül?

Bejut a véráramba vagy egyszerűen csak áthalad rajtunk a bélrendszeren keresztül? Jó kérdés. Az még jelenleg sem tisztázott, hogy mennyire és milyen mértékben lehet hatással az emberi szervezet működésére, és mennyit vagyunk képesek elviselni belőle (mivel még a kutatások is gyerekcipőben járnak, az sem kizárható, hogy jóval magasabb számban vannak jelen a testünkben, mint azt idáig sejteni lehetett). A londoni King’s College tudósai azt feltételezik, hogy

a műanyag lenyelése hosszútávon mérgező lehet a szervezet működésére nézve,

tekintve, hogy egyes műanyagtípusok vegyszerekkel, például klór segítségével készülnek, míg mások a környezeten keresztül érintkeznek egyéb szennyező anyagokkal – ezen toxinok felhalmozódása a későbbiekben pedig hatással lehet az immunrendszer működésére is. Emellett a tenger gyümölcseinek fogyasztását vizsgálva több kutatás is arra jutott, hogy a felhalmozódott műanyag a bélrendszer egyensúlyát is felboríthatja – és ahogyan a légszennyezéshez hasonlóan, úgy ez esetben is érvényes, hogy akinek már vannak meglévő alapbetegségei, az a mikroműanyagok szervezetbe jutását is kevésbé tolerálhatja (rosszabb esetben pedig újabb betegségekkel számolhat), és különösen azok a területek veszélyeztetettek, ahol rosszak a higiéniai életkörülmények, valamint kifejezetten magas számban mérhető a műanyagszennyezettség. A rendelkezésre álló tudományos információk alapján az Egészségügyi Világszervezet (WHO) arra a következtetésre jutott, hogy az ivóvízben lévő mikroműanyagok nem jelentenek elsődleges veszélyforrást az emberi egészségre – azonban mégiscsak jobb félni, mint megijedni, hiszen az már kiderült, hogy más forrásból is kerülhet a szervezetünkbe.  

Amit nem látunk, az attól még van. Újrahasznosítási álmok ide vagy oda, Nyugat-Afrika lassan elsüllyed a szemétben. A fotón a ghánai Accra városában lévő Jamestown strandon újrajasznosítható hulladékot kereső gyűjtők láthatók, 2022. júliusában (Fotó: M: Nipah Dennis/Bloomberg via Getty Images)

Vajon kievickélhetünk valaha a plasztik-tengerből?

A világ tudósai jelenleg is azon fáradoznak, hogy megérthessék, mekkora dózistól fejtik ki észrevehetően is káros hatásukat a szervezetbe jutott műanyagszemcsék. De mit tehetünk mi, hogy csökkenthessük a lehetséges ártalmakat?

A háztartás

Vegyük például a teflon mellé a nylon sütőzacskót is, amit imádunk ugyan, mert extra zsiradék hozzáadása nélkül is mennyei sülteket varázsolhatunk az asztalra. Ezek a kulináris trükkök kétségkívül kényelmesek, de vajon megéri-e lenyelni a belőlük felszabadult műanyag nanorészecskéit? A kutatók szerint ezeket a használati tárgyakat, valamint egy bizonyos idő után az elhasznált és sérült teflonos serpenyőket is érdemes lenne kivonni a használatból, avagy újakra cserélni őket. (A teflonbevonatú edények lehetséges egészségügyi kockázatáról ebben a cikkünkben írtunk korábban.) A mikroműanyagok mennyiségét a mindennapi életben emellett a mosás módjával is csökkenthetjük: egy-egy mosás során a ruhaneműk ugyanis kopásnak indulnak, kiváltképp akkor, ha poliészterből és más szintetikus anyagból készültek. A szárítógépek körülbelül 40-szer több mikroszálat termelnek, mint a mosógépek, és egyetlen háztartási szárítógép évente akár 120 millió mikroszálat is kibocsáthat a levegőbe. Mindezt pedig könnyebben elkerülhetjük, ha:

• lehetőségeinkhez mérten többször szárítjuk szabad levegőn a ruháinkat,
• kerüljük a kímélő mosási fokozatot, ami több vizet használ a normál mosási ciklusoknál,
• ritkábban mossuk a ruháinkat,
• és kevesebb ruhát vásárlunk, mivel az új ruhaneműk több mikroszálat bocsátanak ki magukból, mint a korábban többször is mosott és viselt darabok.

Az például tudtad, hogy az otthonunkban található porszemcsék 40%-a mikroműanyagokból áll? Ezt a figyelemreméltó mennyiséget valamelyest csökkenthetjük, ha legalább hetente egyszer portalanítunk és porszívózunk, szőnyeg helyett pedig inkább a fapadlót részesítjük előnyben – előbbi ugyanis szintén nagy mennyiségben juttat mikroszemcséket a levegőbe. Emellett a műanyag doboz és a mikrohullámú sütő sem fér meg békességben egymás mellett: melegítés során vegyi anyagok is felszabadulhatnak, amelyek az elfogyasztott ételen keresztül egyenesen a szervezetünkbe jutnak, így a kutatók szerint biztonságosabb, ha a dobozt tárolásra, a porcelán- és üvegtányért pedig melegítésre használjuk. 

Ezek nem kavicsok, hanem műanyagdarabok, amelyeket egyre kisebbre és simábbra csiszol a tenger és a homokszemcsék ereje (Fotó: Patrick Pleul/picture alliance via Getty Images)

A közlekedés

Az autógumik a mikroműanyagok egyik fő forrása, az óceánban található szemcsék közel 28%-át teszik ki. A gumiabroncsok idővel pedig kopásnak indulnak, és az apró részecskéket juttatnak a környezetbe. Tehát minél kevesebb autó közlekedik az utakon, annál kevesebb gumiabroncs szennyezi a környezetet. Tudjuk, a kényelem nagy úr, a benzin ára viszont az egekben, így talán motiváltabban vehetjük elő a pincében porosodó kerékpárt – amit nem árt, ha alkalomadtán és lehetőségeinkhez mérten használunk is.

Műanyagmentes kozmetikumok

A műanyagrészecskék számos kozmetikai termékben megjelenhetnek, így érdemesebb kerülni az olyan összetevőket tartalmazó krémeket, amelyek polietilént (PE), polipropilént (PP), polietilén-tereftalátot (PET vagy PETE) vagy polimetil-metakrilátot (PMMA) tartalmaznak, és biztonságosabb az olyan fenntartható kozmetikumok és háztartási termékek használata, amelyek alternatív, természetes forrásból származó összetevőket kínálnak.

A mikroműanyagok kivédése nem egyszerű feladat, tekintve, hogy szinte mindenütt fellelhetők, viszont önmagában sikernek számít az is, ha apró lépésekben ugyan, de lehetőségeinkhez mérten egyénileg is teszünk a szennyezettség csökkentéséért. A szervezetünkbe jutó mikroműanyagok mellett az ellenük küzdő kampányok, szervezetek és kezdeményezések is jelen vannak, ennek a nehezen átlátható környezeti kirakósnak pedig fontos lépése az, ha mi magunk is részt veszünk a „társasjátékban”. 

Kiemelt kép: Getty Images