Amíg a halál el nem választ? Egészségben, betegségben? Ismerjük a fogadalmakat, és amikor kimondjuk őket, vélhetően nagyon is komolyan gondoljuk az esküt. Egy súlyos betegség azonban a legerősebbnek tűnő kapcsolatokat is próbára teszi: nem mindenki tud párja valódi, támogató partner lenni egy ilyen nehéz helyzetben. Bár mindkét oldalon (egészséges és beteg fél, elhagyó és elhagyott) állhat nő és férfi is, kutatási adatok szerint
ha súlyos betegség lép be egy házasságba harmadikként, az egyik nem hajlamosabb inkább odébb állni.
Az Amerikai Szociológiai Társaság 2015-ben kiadott tanulmánya azt találta, a férjek hatszor nagyobb valószínűséggel hagyják el a feleségüket ilyen esetekben. A kutatók a Health and Retirement Study (Egészség- és nyugdíjas tanulmány) keretén belül 2107 házasságból vettek mintát, és megvizsgálták, hogy a súlyos testi betegség megjelenése mekkora szerepet játszik a házasságok felbomlásában. Azt találták, hogy a súlyos vagy halálos betegségben megbetegedő feleségeknél áll fenn a válás fokozott kockázata. Nem ez az első, és nem is az egyetlen kutatás, amely ugyanerre az eredményre jutott. A Utah-i Egyetem Orvosi Karának Huntsman Rák Intézete és a Stanford Egyetem Orvosi Karának 2009-es tanulmánya megállapította, hogy ha a feleség rákdiagnózist kap, a pár hatszor nagyobb valószínűséggel válik el, mint ha a férj kerül hasonló helyzetbe. Hasonló eredményre jutott egy másik, 2009-ben készült tanulmány is, amelyet pedig a massachusettsi egyetem és a Los Angeles-i Norris rákközpont szakértői közösen végeztek. Ők agydaganatos betegeket vizsgáltak, és arra jutottak, hogy
nagyobb eséllyel bomlik fel a kezelés során a páciensek párkapcsolata, amennyiben a nő a beteg fél.
Az ő vizsgálatuk szerint a férfiak tízszer nagyobb valószínűséggel hagyják el partnerüket, ha a nő agydaganatban szenved, mint fordítva. Az eredmények azt is kimutatták, hogy a hosszabb kapcsolatok szilárdabbnak tűntek, azonban minél idősebb volt a nő ebben a helyzetben, annál valószínűbb volt, hogy a párja elhagyja őt a diagnózis után. A vizsgálatokat egyébként nem véletlenszerűen végezték. A kutatók azért néztek utána a jelenségnek, mert az orvosok jelezték, hogy felfedezték azt a tendenciát a klinikáikon, hogy a válás szinte kizárólag akkor fordult elő, ha a diagnózis a feleséget érintette.
Miért hagyják el a férfiak a feleségüket betegség miatt?
Mieke Thomeer, az Alabamai Egyetem szociológusa szerint az általános ok az, hogy a férfiak és a nők másképp értelmezik a gondoskodást. A férfiak esetében a partnerük betegségét megoldandó problémának tekintik; a nyilvánvaló feladatokat ellátják, de a „másodlagos” feladatok, mint például a házimunka vagy az érzelmi támogatás elfelejtődnek. Ezekben az esetekben mindannak ellenére, amin a feleség fizikailag és érzelmileg keresztülmegy, a házimunka vagy akár az érzelmi támogatás még mindig az ő vállát nyomja. Thomeer szerint a férfiak hajlamosak lekicsinyelni a nő tüneteit, és elvárják, hogy a nő még mindig többé-kevésbé független legyen. Szemben a nőkkel, akik belevetik magukat a partnerük gondozásába, elvégre a férfiak elvárják a segítséget. A nők viszont gyakran nem is kérik ezt nyíltan, így sok férfi gondolja, hogy nincs is szükségük rá. Thomeer szerint különösen az enyhébb állapotok esetében tűnik nyilvánvalónak a férfiak számára, hogy a status quo változatlan marad (tehát a nő viszi továbbra is a házimunkát), hacsak nem válik annyira szélsőségessé a betegség, hogy a feleség már tényleg nem tudja elvégezni ezt a munkát. Ha pedig már nagy a baj,
sok férfinál bekapcsol a menekülési ösztön, hiszen onnantól kezdve nem kapják meg a gondoskodást, amit megszoktak – azt, hogy kiszolgálják őket.
És hogy miért van ez így?
A választ természetesen ebben az esetben is a megkövesedett, hagyományos nemi szerepekben kell keresni. Társadalmunk azt gondolja, hogy a nők eredendően gondoskodóbbak, pedig a valóság az, hogy inkább csak megszokták ezt a szerepet, és el sem tudnak képzelni más viselkedési módot.
Nagyon sokat elárul erről az hozzáállásról egy mellrákos nők körében végzett felmérés, amely kimutatta, hogy
a rákos nőknek gyakran egyenesen bűntudata is van amiatt, ha hagyják, hogy a családjuk gondoskodjon róluk.
Pedig egy férfi ugyanolyan jól tud főzni és takarítani, mint egy nő, érzelmi támogatást is éppúgy képes nyújtani. Hogy mégis ennyire kettéválik a két nem ebben a kérdésben, az már gyerekkorban elkezdődik, amikor a szülők kisfiú koruktól kezdve nem várják el a férfiaktól, hogy házimunkát végezzenek, vagy részei legyenek a család érzelmi gerincének, a kislányokat ellenben arra trénelik, hogy gondoskodóak legyenek, akár az önfeláldozás árán is.
Ez tehát egy újabb és igen nyomós ok arra, hogy érdemes felülvizsgálni a hagyományos nemi szerepeket, és azt, hogy mit adunk át ezekből gyermekeinknek, hiszen ezek az elvárások nemcsak a nőket, de a férfiakat is sértik és mindkét nemre veszélyt jelenthetnek. Világunk nagy részét ma is az a férfikép uralja, hogy a férfi legyen domináns, akinek tilos elbuknia és érzelmeket kimutatnia, hiszen akkor gyengének tűnik a külvilág számára. Ezek miatt a mesterséges elvárások miatt lesz a fiúk, majd a férfiak világa a versengés, az erőszak világa, amelyben nincs helye gyengeségnek és gondoskodásnak, ha pedig ez utóbbi be is lép a képbe, egyszerűen nem tudnak vele mit kezdeni. Ezért fordul elő gyakran, hogy a férfiak egy része saját lelki problémáival sem tud dűlőre jutni, és segítségkérés helyett (hiszen sokak szerint szakemberhez fordulni még mindig a gyengeség egyik jele) inkább az italhoz, szélesőséges esetben pedig az öngyilkossághoz fordulnak. Nők és férfiak számára is élhetőbb lenne egy olyan világ, ahol sem a gyengédséget, sem a gyengeséget nem tekintjük valamelyik nem kizárólagos vonásának.
Kiemelt kép: Getty Images
