Érezted már úgy, hogy egy koncerten szinte torkodban dobogott a szíved, és különleges, már-már földöntúli bizsergés kerített hatalmába? Vagy hogy egy bizonyos szám hallgatása közben megmagyarázhatatlan borzongás fut végig rajtad, és a karodon felállnak a pihék?

Becslések szerint körülbelül az emberek fele bizsergést érez, amikor bizonyos dalokat hall. Ezt az érzést néha bőrorgazmusnak is nevezik, de a tudományos közösségben a frisson kifejezést használják arra a jelenségre, amikor a daloktól felgyorsul a szívverésünk, vagyis egyfajta esztétikai hidegrázás, pszichogén borzongás tör ránk. (Hasonló okok miatt lettek hihetetlenül népszerűek az úgy ASMR-videók és kifejezetten gusztustalan változataik is, amelyekről már írtunk mi is korábban.)

Csak az emlékek játéka?

„A hidegrázás általában a hidegérzetre adott válasz – idézi a Quarz Matthew Sachst, a Dél-kaliforniai Egyetem egykori hallgatóját, aki a zene agyra gyakorolt hatását tanulmányozza. – A hajunk égnek áll, és amikor fenyegetve érezzük magunkat, nagyobbnak látszunk tőle.” Ezért is volt érdekes számára, hogy miért reagálunk egy alapvetően kellemes dologra ilyen különleges módokon.

Sachs (aki fagotton és zongorán is játszik) a Harvard Egyetemen végzett egyetemi tanulmányai óta vizsgálja a zenére adott fizikai reakciókat. Ő és csapata 20 diák bevonásával végzett vizsgálatot, akik közül 10-en számoltak be arról, hogy borzongást éreztek kedvenc dalaik hallgatása közben, 10-en pedig arról, hogy nem tapasztaltak ilyesmit. A kutatók mindkét csoport agyi működését megvizsgálták MRI készülékkel, és azt találták, hogy a hidegrázást átélő csoportban szignifikánsan több idegi kapcsolat volt a hallókéreg, az érzelmi feldolgozó központok és a prefrontális kéreg között, amely a magasabb rendű megismerésben (például a dalok jelentésének értelmezésében) vesz részt. (Érdekesség, hogy a jobbkezeseknél a jobb agyféltekében – a szubdomináns féltekében – van a zene érzelmi feldolgozása, a melódia, a prozódia. A zenei feldolgozásnak elemző része mindig a domináns félteke feladata.)

„A borzongást érző tíz főnél nagyobb mennyiségű idegszállal kötődött a hallókérgük az érzelmi feldolgozással kapcsolatos területekkel, ami azt jelenti, hogy a két terület jobban kommunikál egymással – magyarázta Matthew a Neuroscience Newsnak.

– Azok az emberek, akiket kiráz a hideg a zenétől, fokozottan képesek intenzív érzelmeket átélni.

Jelenleg ez csak a zenére vonatkozik, mert a tanulmány csak a hallókéregre összpontosított. De a későbbiekben ezt különböző módokon is lehetne vizsgálni.”

Ez a saját bevallásuk szerint is egy nagyon kicsi vizsgálat volt, és Sachs elismeri, hogy ezt a jelenséget nehéz kutatni. Gyakran előfordul ugyanis, hogy azok az emberek, akiket bizonyos daloktól kiráz a hideg, emlékek kötnek azokhoz a számokhoz, ezeket pedig lehetetlen laboratóriumi körülmények között ellenőrizni. Sachs jelenleg nyomon követési kutatásokat végez, amelyek során többek között az emberek agyában zajló aktivitási mintázatokat vizsgálja, miközben libabőrt okozó zenét hallgatnak, és reméli, hogy ezáltal többet tudhat meg arról, hogy neurológiai szempontból mi okozza ezt a reakciót.

Mindenről a fajfejlődés tehet

Az azonban biztosra vehető, hogy minden, amit a testünk tesz, lazán az evolúcióra épül. Bizonyos zajok, például a magas hangok vagy a falzettek (fejhangok) hallására vagyunk felkészülve, mert ezek a sírást vagy a jajveszékelést, azaz az egyetemes emberi vészjelzéseket jelképezik. Viszont mivel a zene nem jelent veszélyt ránk közvetlenül (maximum az ízlésünkre), így az agyunk valamennyire alkalmazkodott hozzá, magyarul képes felismerni, ha ez szól, nem pedig segélykiáltás, és még a meglepetések – mint például a skálán való ugrások vagy a drámai crescendók – is élvezetesek lehetnek számunkra.

„Úgy tűnik, szeretjük ezeket a kihívásokat – mondta a Guardiannek Jessica Grahn, a kanadai Western University zenét kutató idegtudósa. Szerinte ez hasonló ahhoz, mint ahogyan az emberek szórakozásból felkeresik a kísértetházakat vagy ijesztő filmeket néznek. Ezt tudományosan is alátámasztották már: az Eastern Washington University egy másik kutatása kimutatta, hogy azok az emberek, akik nyitottabbak a kiszámíthatatlan élményekre, gyakran nagyobb valószínűséggel tapasztalnak zsigeri reakciókat a zenére vagy más művészeti alkotásokra.

És hogy te melyik típusba tartozol? Teszteld le mondjuk ennek az izlandi kórus meghallgatásával, akik egy helyi vonatállomáson énekeltek el egy 800 éves himnuszt.

Kiemelt kép: Canva