Soha nem volt még olyan egyszerű belelátnunk mások életébe, mint ma. Hol van már a függöny mögül leskelődős, hallgatózós időszak: elég telefonunkat előkapnunk, hogy megtudjuk, mit reggeliznek, kivel randevúznak, kire szavaznak vagy épp mit olvasnak mások. A legújabb alkalmazások segítségével minden eddiginél intimebb betekintést nyerhetünk mások (legalábbis digitális) életébe, az esszenciát pedig a TikTok rövid videóiból nyerjük ki. Az itt megjelenő kulturális trendek ugyanis villámsebességgel terjednek el világszerte, és ha első pillantásra érthetetlennek is tűnik egyik-másik, és nehéz megjósolni azt is, melyik trend lesz hosszú távon is velünk, érdemes őket közelebbről is megnézni, mert sokat elmondanak nemcsak a videók készítőiről, de arról a kultúráról is, aminek szerves részét képezik.
Miről is van szó?
Míg a videós trendek némelyike a kapitalizmus mára meghaladottnak hitt, sajátos normáit (például a folyamatos és elképzelhetetlen méretű fogyasztást) népszerűsíti, és egyre többször tűnnek a girl boss kultúra (azaz az önálló, független, üzletileg sikeres nő ideálját ünneplő kultúra) kiterjesztésének is, más trendek éppen az ellenkező irányba mutatnak és manapság szokatlan életstratégiákat mutatnak be.
Ez utóbbiak egyike az úgynevezett „stay at home grilfriend” trend, azaz háztartásbeli barátnő trendje, melynek lényege, hogy egy (többnyire gyerek, és az ehhez hasonló feladatok kötelme nélküli) élettársi kapcsolatban
az egyik partner önként otthon marad, nem vállal munkát, cserébe az ő feladata, hogy minden tekintetben gondoskodjon a munkába járó partnerről.
Az otthonmaradó fél az esetek döntő többségében egy nő, akinek, ha csak anyagi oldalról közelítjük meg, nem is kellene dolgoznia, mert a párja – ez is kiderül a videókból – elég pénzt keres ahhoz, hogy eltartsa. Az otthonmaradó barátnő átlagos napja ezért kizárólag az otthoni teendők (mosás, főzés, takarítás), kisebb-nagyobb ügyintézési feladatok, illetve a szintén elmaradhatatlan szépségápolás háromszögében értelmeződik. A legvirálisabb videókban az otthon maradó fél olyan fiatal, harminc alatti, gyerektelen nő, aki heteroszexuális kapcsolatban, de nem házasságban él egy férfival.
A trend legelső videóját egy Kendel Kay nevű amerikai nő készítette, akinek milliomos partnere egy PR céget üzemeltet. Azóta persze előbújtak mások is, és egyre több videó tartalmazza a #stayathomegirlfriend hashtaget, nők százai osztják meg saját otthoni rituáléikat, a #stayathomegirlfriend címke pedig százmilliós nagyságrendű megtekintésnél jár.
Mi történik a videókban?
A videók forgatókönyve nagyon hasonló, Kay egyperces rutinvideójában például vizes palackokat tölt, kávét és szuperzöld shake-et készít magának és partnerének, elpakol otthon, edz, majd a tengerparton sétál, és más háztartásbeli barátnők feladatköre is hasonló: gondoskodni a partner kényelméről, tiszta lakásról és ételről, elintézni a különböző apró-cseprő feladatokat, időt szakítani némi önfejlesztésre, emellett pedig szépnek, illatosnak és vonzónak lenni. Kicsit, mintha egy, az ötvenes évekből származó háztartási tanácsadó könyv ideálja elevenedne meg a szemünk előtt, épp csak a díszlet és a jelmez más.
@kendelkay in san diego this week visiting family 🫶🏼
♬ original sound - kendel kay
A videók alatti kommentszekció természetesen forr. Vannak, aki irigykednek a láthatóan nem különösebben megterhelő életmód miatt, mások arról írnak, hogy az otthoni tevékenység nem igazi munka, ráadásul az életforma üzenete szembe is megy mindazzal, amiért az elmúlt évtizedekben világszerte küzdöttek a nők. Vannak, akik csak szomorúnak,
mások aggasztónak, sőt felháborítónak tartják, hogy a videókban szereplő fiatal nők, lányok anyagilag teljes egészében a partnerükre támaszkodnak, mindezt önként és dalolva.
Nem meglepő az sem, hogy a videókra reagálva már a jelenséget parodizáló filmek is megjelentek, ezekben a háztartásbeli barátnő napi rutinjának része például párja által kikészített szedatívum beszedése, és midennapjainak része az a kellemetlen felismerés is, hogy lakásának és életmódjának nemcsak átvitt értelemben foglya, de partnere rázárta az ajtót is.
Mi ezzel a a probléma?
Az elmúlt évtizedekben folyamatosan alakult – és alakul ma is – az, ahogyan a női és férfi szerepekről gondolkodunk, egyes esetekben radikálisan át kellett alakítanunk korábbi nézőpontunkat (azt például már szüleink generációjának is el kellett fogadnia, hogy egy átlagos fizetésből nem lehet családfenntartó egy férfi, és hogy a nők termelő tevékenységére is szükség van), más területeken inkább finomhangolása történt a társadalmi elvárásoknak. És bár a női egyenjogúsági törekvések fontos célkitűzése volt, hogy a nők is kiléphessenek a munkaerőpiacra, és ott méltó bért kapjanak, tagadhatatlan, hogy a jogegyenlőségnek a más utat választás szabadsága is része kell, hogy legyen. Ha akarja, miért ne választhatná valaki a háztartásbeliséget? – vetik fel azok, akik nem találnak kivetnivalót ebben az életmódban.
Az ellenzők szerint a probléma épp az, hogy itt szó sincs szabadságról. Szerintük a háztartásbeli barátnő trend hátulütője épp a partnertől való totális pénzügyi függőség normalizálódása, azaz annak elfogadottá tétele, hogy
a párkapcsolat egyik tagjának semmilyen önálló jövedelme nincs, így nemcsak békeidőben lesz totálisan kiszolgáltatott a másiknak és a másik fél keresőképességének,
de egy esetleges szakításkor, vagy súlyos párkapcsolati válság, esetleg bántalmazás esetén is nagyon szűkre szabottak a lehetőségei. Az otthon maradó személy nagy valószínűséggel nulla pénzügyi függetlenséggel rendelkezik, ez pedig a társfüggőség egyik igen veszélyes formája, mondják azok, akik vészharangot kongatnak a jelenséggel kapcsolatban. A társfüggőséget a kapcsolatokban sokszor nehéz észrevenni, hiszen az egymásrautaltság és a társfüggőség közötti határvonalat nem könnyű meghúzni, hozzáértők szerint mégis fontos odafigyelni ennek lehetőségére, mert az ilyen és ehhez hasonló kiegyenlítetlen viszony szakértők szerint nagyon kedveznek a manupilációnak, a mérgező kapcsolatnak és a bántalmazásnak is.
„Ahogyan egy alkoholista függ a szerektől, úgy függ a társfüggő is a másik személytől és a kapcsolatától. A pénzügyi függetlenség hiánya egy kapcsolatban az egyik legfontosabb tényezője és előidézője lehet a pénzügyi visszaélésnek” – mondja Vera Eck párterapeuta. Az anyagi bizonytalanságtól való félelem és a jövővel kapcsolatos aggodalom már most is nagyon sokunk (nők és férfiak) számára valóság, és az emelkedő megélhetési költségek csak súlyosbítják ezt, eztért egy ilyen időszakban különösen fontos lehet, hogy megfelelő pénzügyi műveltséggel felelős döntést hozzunk magánélet és munka egyensúlya kapcsán még akkor is, ha egyébként kedvünkre való, vagy akár kiteljesítő is számunkra a szeretett másikról való gondoskodás.
Mit mond a szociológus?
És hogy mit mond a jelenségről, aki szakértő szemmel figyeli a társadalmi jelenségeket? A stay at home girlfriend jelenségről Gregor Anikót, az ELTE Társadalomkutatások Módszertana Tanszékének oktatóját is megkérdeztük.
Mit gondolsz, kulturálisan mennyire beágyazott jelenségről van szó? Mennyire mai, illetve mennyire globális jelenség lehet ez?
Ha azt nézzük, hogy a két világháború közötti magyar középosztály egyik fontos ismérve is az volt, hogy a feleség nem dolgozik, nincs új a nap alatt. Az, hogy a nő a házasságkötés vagy a párkapcsolat kifejezése után nem vállal munkát, és hogy ez a státusz sajátos jelölőjévé válik, nem egy új jelenség Magyarországon sem. Emellett globálisan is abszolút megfigyelhető volt korábban is, Amerikában például a második hullámos feminizmus egyik fő mozgatórugója volt a ’60-as években, hogy a „kertvárosi asszonyok” rádöbbentek, mekkora csapda az, amiben élnek. Hogy elvégezték a college-ukat, valamennyire képzettek voltak, mégis csupán az a perspektíva maradt nekik, hogy a háztartást lehet menedzselni, vagy ha van háztartási alkalmazott, akkor neki lehet a feladatot kiosztani, és ebben ki is merül az élet.
Igen, és épp ebből a perspektívából tűnik nehezen megmagyarázhatónak, miért vállalja ezt valaki önként, fiatalon, 2022-ben.
Több dolog lehet a háttérben, én szociológusként egy arra adott reakciónak látom, hogy emancipáció címén igazából mit is kínál nőknek ma a társadalom. Ha ez nem túl perspektivikus, mert a munka – még csak szellemi munkák tekintetében is – egyre inkább egy gépesített, kiteljesedési lehetőséget vagy az értelmes tevékenység lehetőségét csak nyomokban tartalmazó elfoglaltság, amiből szerény bevételt lehet szerezni, akkor egy ilyen élethez képest a „stay at home girlfriend” státusz még mindig nagyobb ágenciát, nagyobb cselekvőképességet kínál, legalábbis a felszínen. És akkor zárójelbe kerülnek a függési viszonyok, amik egyébként akkor is megmaradnak, amikor nők kilépnek a munkaerőpiacra, mert az ígéret, hogy magasabb iskolai végzettséget szerezve jobb életminőség vár rájuk, az így egy az egyben nem igaz ma sem.
Azaz adott esetben jobban megéri otthon maradni?
Érdemes lenne megnézni, hogy milyen a társadalmi háttere, milyen a származása azoknak a fiatal nőknek, akik ebben vannak, fontos szempont az is, hogy milyen választási, illetve döntési alternatíváik vannak. Mert hogyha a választás, a döntési alternatíva az, hogy egyébként robotolna valaki egy futószalag vagy táblázat mellett valahol, akkor el is hiszem, hogy megvan az a társadalmi tér, ahol nem éri rosszallás amiatt, mert ezt a döntést választja, és lehet ennek egy kultúrája is, ahol a férfi presztízsét határozza meg az, hogy a nő az otthon van. Hogy megteheti ezt.
A jelenséggel kapcsolatban nemcsak aggódó hangokat (nem teremtenek saját egzisztenciát ezek a nők, mi lesz, ha vége a párkapcsolatnak), de elég sok indulatot is érzek. Miért haragszunk ezekre a lányokra?
Szerintem azért, mert ebben a jelenségben, ha rejtetten is, de megjelenik egy olyan üzenet is ezektől a fiatal nőktől, hogy ők mégis valamilyen módon szabadon élik az életüket. Tehát ami irigylésre méltó egyeseknek, túl az esetleges anyagiakon, az valamifajta szabadság. Ezt a videókban erősen performáljék is; nézd: nincs főnök, de még egy gyerek se ugrál a fejemen. Ez egyfajta szabadságeszmény. Furcsa módon egyébként pontosan ez mutatja meg, hogy egyébként mik azok a kötelmei a nőknek, amik megfosztják őket a szabadságuktól.
Például a gyereknevelésben való nagyobb részvétel? Úgy tűnik, hogy az, hogy nincs gyerek, egyfajta súlyosbító körülmény, amikor elítélni sietnek a jelenséget, igaz?
Igen, mert a társadalom elfogadottabb szexuális tevékenységnek és együttélési formának tekinti azt, aminek a központjában a gyerek áll. Ha a különféle szexuális viselkedések hierarchiájáról vagy a párkapcsolatok hierarchiájáról gondolkodunk – amit nagyon sokszor a jogrendszer is tükröz például itthon is – ott a tetején a „gyereknemzés céljából elkövetett szexuális együttélés házassági kereten belül” áll. Ez az, ami nem kérdőjeleződik meg mint együttlét és mint együttélési forma sem, és aztán minél inkább lazulnak a keretek, mondjuk házasságon belül, de gyerek nélkül vagy gyerekkel, de nem házasságon belül, az már nem annyira elfogadott. Bármennyire is azt gondoljuk, hogy meghaladjuk ezeket, látszik, hogy mennyire erősek ma is az ezzel kapcsolatos normák, amikre ez a jelenség is egyfajta választ jelenthet a fiatal nők számára.
Kiemelt kép: Getty Images
