Vajon mi a közös a hajléktalanból lett lottónyertesben, a hármas gyilkosságért harmincéves börtönbüntetését töltő rabban, a Down-szindrómás szerelmespárban, a védett házban bujkáló bántalmazott anyában, a tanyán létminimum alatt élő férfiban, a demens édesanyját éjjel-nappal ápoló nőben… és bennünk? Mitől lesz igaz a mese?
Dobray Saci egyik legnagyobb erőssége, hogy nem fél az emberektől. Sőt, kíváncsi rájuk, mindenkire, egyformán. „Sokszor előfordul, hogy valaki nem állt velem szóba, de engem ez sosem tántorított el. Sőt, az is árulkodik az illetőről, a helyzetéről, ha nem akar velem beszélni, hogy miért nem akar – meséli. – Az emberektől nem féltem soha, talán az a  túlzottan naiv hit, hogy ő is ember, én is, milyen nagy baj történhet – ez a hit engedett oda engem bárkihez. Feltételezem, hogy van egy láthatatlan kapocs mindannyiunk között, éljünk bármennyire különböző világban.”

A Beűzetés a Paradicsomba Dobray Sarolta a Nők Lapja oldalain megjelent, nagy sikerű és nagy hatású riportjait gyűjti egy kötetbe, amelyben az is kiderül, hogy azóta mi történt egyes történetek főhőseivel, és most egy különleges estén, a Juhász Anna Irodalmi Szalon keretein belül mi is a szerző szemén keresztül láthatjuk ezt a világot.

 A világot, amiről – gyakran puszta lelki önvédelemből – inkább nem is veszünk tudomást, holott az emberség, a remény és a szeretet morzsái, vagy inkább szeletei itt is ugyanúgy jelen vannak, mint bárhol máshol. Ezt kell mindenkinek megértenie ahhoz, hogy a falak ne épüljenek tovább, hanem elkezdjenek végre málladozni.

„Az est különlegessége, hogy sikerült rávenni néhány riport szereplőjét, hogy eljöjjenek, meséljenek – mondja Saci. – Vendégünk lesz Lakatosné Jutka, aki harminc évig volt hajléktalan, és pont akkor írtam róla, amikor három évtized utcai élet után beköltözhetett egy kislakásba. A cikk után az olvasók is sokat segítettek neki, különösen pozitív utóélete volt ennek az írásnak: nem csak a fizikai adományok miatt – persze, az is, az olyan apróságok is nagy boldogságot jelentettek neki, hogy végre lett összeillő ágytakarója és párnahuzata –, de megmaradtak kapcsolatok, barátságok, emberek gyűltek köré, akiket meg tud hívni magához, az otthonába, vendégségbe. Nagyon szeret vendégeket hívni. Jutka A Város Mindenkié aktivistája lett, beszédeket mond, iskolákba jár érzékenyítő programokra, mesél az életéről, és hát van mit mesélni róla, olyannyira, hogy  Szalai Kriszta színpadra állított egy monodrámát is Jutka életéből. De eljön Marci és a Cili, a down-szindrómás szerelmespár, és Csöpi is, a Kilenc rózsaszín szemüveg című riport szereplője, aki kilenc sérült gyereket nevelt örökbefogadott vagy nevelt gyerekként.”

Az esten Juhász Anna irodalmár beszélget a szerzővel és a kötetben szereplő irodalmi riportok hőseivel. A történetekből Vecsei H. Miklós színművész olvas fel. A monori Elfogadás Sütöde roma asszonyai pedig a finomságokról is gondoskodnak.

Ahogy Tóth Krisztina író, költő írja a Beűzetés a Paradicsomba előszavában: Dobray Sarolta szociografikus pontosságú történetei a mai Magyarország legkiszolgáltatottabb embereiről mesélnek mély empátiával, szeretettel, halálosan pontosan. Nem a kívülálló író hajol itt le, hogy történetekké stilizálja a szenvedést: a felelősségteljes írástudó figyel és rögzít. A nyugtalan írástudó hagy nyomot a korról, amelyben élünk. Pillanatfelvételeket készít, mindig a megfelelő szögből, a megfelelő képkivágással. Pontosan tudja, hogy nem létezik mi és ők, hogy nincs kétféle Magyarország, nincs biztonság és béke ott, ahol emberek magukra hagyatva tengődnek. Galgóczi Erzsébet, Tar Sándor és Csalog Zsolt nyomdokain járva a nélkülözésben is felcsillanó emberséget, a méltóság elpusztíthatatlan vágyát örökíti meg, és a végső reményt: igen, van még, aki figyel.

Figyeljünk hát mi is…

Az est december 6-án, este hét órakor kezdődik a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban, a jegy ára 1500 forint, és ezen a linken vásárolható meg előzetesen.

Az eseményről bővebb információ ezen a linken található.

Kiemelt kép: Nők Lapja / Canva