A szabadidőnk kevés, a könyvpiacon viszont napról napra jelennek meg jobbnál jobb kötetek. Mégis melyiket válasszuk az egyre bővülő kínálatból? Ha a Nők Lapja Irodalmi Díj nyertes regényeit már elolvastuk, és újra döntésképtelenek vagyunk, aranyat érnek a biztos forrásból érkező ajánlások, éppen ezért kérdeztünk meg három olyan fiatal színésznőt, akiknek abszolút megbízunk az ízlésében. Rögtön hat olvasnivalóval is szolgáltak.
Eke Angéla visszatérő kedvence
Patti Smith: Kölykök (Magvető)
„Patti Smith fiatalkora ihlette a könyvet, azt az időszakot írja le, szinte jelenné varázsolva a múltat, amikor még a karrierje előtt állt. A művészi útkeresést idézi fel. Nagyon jól leírja, hogy milyen az élet éhező fiatal művészként, amikor elvektől vezérelten keresed a helyedet a világban. Én a Színművészeti Egyetem után, vagy talán az utolsó évemben olvastam először, és akkor határozottan azt éreztem, hogy velem és a társaimmal is éppen valami hasonló történik. Azóta is bármikor szívesen olvasom, hiszen akkor még annyira szabad és fesztelen volt minden. Azok voltak azok az évek, amikor tudtad, hogy a művészetért élsz, ami egy felszabadító és csodás érzés. Ha erre gondolok, akkor mindig tudom, hogy honnan indultunk. A New York-i művész szcéna egyébként nagy kedvencem, ez a hatvanas-hetvenes évekre is igaz, a kötetben pedig a kor más művészei is feltűnnek, még szintén pályakezdőként, ami szintén egy izgalmas történeti szál.”
Bach Kata megszerette a képregényeket
Yuval Noah Harari, David Vandermeulen, Daniel Casanave: Sapiens – Rajzolt történelem I. és II. (Animus Kiadó)
„Soha nem gondoltam volna, hogy képregényt fogok olvasni bármikor az életem során. Teljesen hidegen hagyott ez a műfaj. Yuval Noah Harari izraeli történész könyve, a Sapiens népszerű volt az elmúlt években, az emberiség történetét nem évszámokkal és események sorozatának felsorolásával meséli el, hanem az összefüggéseken keresztül magyarázza azt, hogy hogyan jutott az emberiség arra a pontra, amiben most élünk. Ugyanennek a történésznek a neve alatt fut egy négyrészes képregénysorozat, ami David Vandermeulen és Daniel Casanave műve, és egyébként maga Yuval a könyv főszereplője. Eddig két részt fordítottak magyarra, és alig várom a többit. Arról nem is beszélve, hogy alig várom azt, amikor majd a kamasz gyerekeim kezébe adhatom, hogy kedvet csináljak nekik a történelemtanuláshoz, mert szórakoztató, egy-egy kép sokszor egy, a témához illő képzőművészeti alkotást elevenít fel, tele van irodalmi utalásokkal is – és mindez rengeteg humorral fűszerezve. Mellesleg két kisgyerek mellett a képregény forma nekem most épp ideális…”
Döbrösi Laura párhuzamosan három könyvet olvas
Virginia Woolf: A világítótorony (Európa Könyvkiadó)
Virginia Woolf 1927-ben megjelent műve az aktuális regényem. A szokottnál lassabban haladok vele, mintha felvettem volna a történet ritmusát. Komplex, mélyre húzó lélektani könyv, teljesen befordít. Miután leteszem, mindig meglepődöm, hogy én nem abban a házban élek, ahol a regény játszódik. Minden négyzetcentiméterét pontosan ismerem, de még a kertnek is.”
Peter Wohlleben: A fák titkos élete – Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése (Park Könyvkiadó)
„Újraolvasom A fák titkos életét, mert az őszi erdő láttán kedvem lett felfrissíteni a róluk szóló tudást.”
Giulia Enders: Bélügyek – A belek csodálatos világa és a jó emésztés (Park Könyvkiadó)
„Ismeretterjesztőnek pedig Giulia Enders fiatal doktornő Bélügyek című könyvét olvasom. Érthető és szórakoztató stílusban, nagy szeretettel és tudományos pontossággal mutatja be az emésztőrendszer működését. Annyira fontos és érdekes tudást oszt meg, hogy mindig arra gondolok: ezt mindenkinek tudnia kéne! Miért nem kötelező olvasmány?!”
Átadták a Nők Lapja Irodalmi Díjakat! Izgalmas beszélgetések, interjúk az alábbi videókban!
Kiemelt kép: Getty Images